Fotó: shutterstock.com
Hirdetés

A cikk szerint a beteg 2024 decemberében kapott vesét egy ohiói kórházban. Körülbelül öt héttel később remegés, gyengeség, zavartság és vizelettartási problémák jelentkeztek nála, majd kórházba került, lélegeztetőgépre került, és végül életét veszítette. A család úgy nyilatkozott, hogy tudnak arról, hogy bármilyen állat közelébe került volna, így a veszettség gyanúja kezdetben fel sem merült. A halál utáni vizsgálatok azonban kimutatták a beteg szervezetében a vírust.

A nyomozás ezután a donor kórtörténetére irányult. Kiderült, hogy az idahói donor egy kérdőívben jelezte: korábban megkarmolta egy bűzösborz, miközben éppen egy kiscicát próbált megvédeni tőle. A rokonok elmondták, hogy az állat agresszívan közelített, a férfi pedig elhárította a támadást, amelynek során vérzéssel járó sérülést szenvedett a lábszárán. Néhány héttel később a donor zavartságról, nyelési nehézségről, hallucinációkról és nyakmerevségről számolt be, majd otthonában összeesett. Bár sikerült újraéleszteni, többnapos kórházi ápolás után agyhalottnak nyilvánították.

A vizsgálatok alapján a férfi nagy valószínűséggel veszettség következtében hunyt el, ám ez csak utólag derült ki, amikor a veséjét már átültették. A későbbi laborvizsgálatok azt mutatták, hogy a donor veseszöveteiben az úgynevezett ezüstszőrű denevér-veszettségre jellemző vírustörzs volt jelen. A szakértők szerint így egy háromlépcsős fertőzési lánc állhatott fenn: egy denevér megfertőzte a bűzösborzot, a borz a donort, a donor pedig a szervátültetéssel a befogadó beteget.

A hatóságok azonnal beazonosították azokat a személyeket is, akik a donortól származó szaruhártyát kaptak. Az implantátumokat eltávolították, és mindhármuknál megkezdték a megelőző kezelést. A jelentés szerint egyiküknél sem jelentkeztek a veszettség tünetei.

Az Egyesült Államok Betegségmegelőzési és Járványügyi Központja (CDC) kiemelte, hogy a transzplantáció útján történő fertőzés kockázata rendkívül alacsony, a veszettség pedig az Egyesült Államokban ritka betegség, ráadásul bonyolult diagnosztizálni, ezért nem szerepel a szervátültetések esetén rutinszerűen vizsgált kórokozók között.

Dr. Lara Danziger-Isakov, a Cincinnati Children’s Hospital szakértője úgy fogalmazott: ez egy „kivételesen ritka eset”, és hozzátette, hogy egy ilyen láncolat kialakulásának kockázata „rendkívül csekély”.

A családtagok és az orvosok is döbbenten állnak a tragédia előtt, amely annak ritka volta ellenére rávilágít arra, milyen fontos dokumentálni a donorok esetében minden apró sérülést és az állatokkal történt érintkezést – még akkor is, ha első pillantásra jelentéktelennek tűnik.