Egy, a Moszad által felrobbantott személyi hívó Libanonban
Hirdetés

Néhány pillanat leforgása alatt rémálommá vált a Hezbollah tagjai számára szeptember 17-e. A síita iszlamista szervezet Libanonban és Szíriában található tagjai által használt személyhívók szinte egyszerre, kivédhetetlenül robbantak fel. A rémálom a következő napon is folytatódott, 18-án főleg a kommunikációhoz használt rádiók alakultak halálos robbanóeszközzé. A rejtélyes akció során több mint 40 ember halt meg, és több ezren megsérültek. A hatás elsöprő volt, a támadás nemcsak a Hezbollah katonai kapacitásait tépázta meg, hanem komoly pszichológiai csapást is mért a szervezetre.

Balul sikerült váltás

Bár hivatalosan senki nem ismerte el, nem sok kétség fér hozzá, hogy a Moszad bebizonyította, még a legalapvetőbb kommunikációs eszközök is veszélyesek lehetnek, ha az izraeli hírszerzés be tud szivárogni a logisztikai láncokba. Profi hátteret sejtet az akció kidolgozottsága is: a támadás előzményei hónapokkal korábbra nyúlnak vissza, amikor a Hezbollah vezetése felismerte, hogy az izraeli hírszerzés képes a szervezet tagjainak mobiltelefonjait lehallgatni és követni. Emiatt Haszan Naszrallah, a Hezbollah vezetője idén februárban arra utasította a szervezet tagjait, hogy hagyják el az okostelefon használatát. A kommunikációs problémát pedig úgy igyekeztek áthidalni, hogy áttértek a régebbi technológiák, például a személyhívók (csipogók) és rádiók használatára, mivel ezeket nehezebben lehet feltörni. Naszrallah utasítása alapján a szervezet több ezer csipogót és rádiót vásárolt.

Hogy a váltás mégsem volt sikeres, Naszrallah sem láthatta előre, hiszen nem tudunk róla, hogy korábban bárki is sikerrel készített volna bombát csipogóból, arra pedig végképp nem akadt példa, hogy ilyen volumenben és ekkora sikerrel vigyen végig egy hasonló támadást. A Moszad azonban megtalálta a rést a Hezbollah ellátási láncában. Az izraeli hírszerzés vélhetően a csipogók gyártása során robbanóanyagot rejtett az eszközökbe, méghozzá olyan módon, hogy azt senki nem tudta kiszúrni. A csipogók lítiumion-akkumulátoraiba kis mennyiségű pentaeritrit-tetranitrát, azaz PETN robbanóanyagot integráltak, amit egy egyszerre kiküldött külső kód aktivált. A robbanások ezután a Hezbollah erősen védett területein történtek – ott, ahol senki sem várta, elsősorban Libanonban és néhány szíriai helyszínen.

Precíziós gyilkosságok

Miért vehetjük szinte biztosra, hogy a legendás izraeli titkosszolgálat áll az akció hátterében? Mert a Moszad története tele van olyan precíziós akciókkal, amelyek hosszú hónapok, néha évek előkészítését követelték meg, és aztán kivételes gyorsasággal és pontossággal zárultak. A Moszad számára az ellenséges személyek elérése – legyenek azok terroristák, katonai vezetők vagy épp atomtudósok – csak idő kérdése. Az elmúlt évtizedek során számos olyan műveletet hajtott végre, amely Hollywoodban is megállná a helyét.

Korábban írtuk

A frissen megalapított titkosszolgálat első nagyszabású akcióinak egyike szintén egy kommunikációs csatornát használt fel robbantásos likvidálásokhoz. Voltaképpen az egyre kifinomultabb módszerekkel végrehajtott levélbombás támadásokat már azelőtt elkezdték, hogy a Moszad alapító okiratán megszáradt volna a tinta. A figyelemre méltó, de kevésbé ismert műveletsorozatot az izraeli hírszerzés az 1940-es évek végén és az 1950-es évek elején hajtotta végre. Az akciók elsősorban brit tisztviselők és arab katonai vezetők ellen irányultak, akik akadályozták Izrael létrejöttét és a zsidók bevándorlását Palesztinába. Az egyik leghíresebb ilyen az 1947-es, Ernest Bevin brit külügyminiszter elleni merényletkísérlet. Bevin a cionista mozgalom egyik legfőbb ellenfele volt, mivel erősen ellenezte a zsidó bevándorlást Palesztinába. Bár a levélbombát végül nem sikerült célba juttatni, az eset rámutatott arra, hogy még a legmagasabb rangú célpontok sincsenek biztonságban. Később a jordániai és egyiptomi vezetők elleni támadások célja az volt, hogy meggyengítsék az arab államok katonai erejét és politikai stabilitását, különösen az 1948-as arab–izraeli háborút követően. A bombákat úgy tervezték a Moszad mérnökei, hogy csak a levél felnyitásakor aktiválódjanak. Noha nem minden támadás volt sikeres, ezek nagyban hozzájárultak Izrael hírszerzési és katonai erejének prezentálásához, és megmutatták, hogy a Moszad bárhol, bármikor le tud csapni ellenségeire.

Hasonló hatást ért el világszerte Adolf Eichmann 1960-ban végrehajtott elrablása Buenos Airesben. A II. világháború után Adolf Eichmann, a zsidók deportálásának egyik fő szervezője Argentínába menekült, és ott álnéven élt. A Moszad 1960-ban találta meg. Az akció hosszas előkészítést igényelt: hónapokon keresztül figyelték mozgását, majd a legmegfelelőbb pillanatban lecsaptak rá, elkábítva Izraelbe csempészték, ahol a bíróság halálra ítélte (a mai napig ez az egyetlen Izraelben meghozott és végrehajtott halálos ítélet – a szerk.). Az akció szintén bizonyította, hogy a Moszad bárhol, bármikor képes lecsapni.

Az 1972-es müncheni olimpia során palesztin terroristák 11 izraeli sportolót gyilkoltak meg. A világ megdöbbent, de Izrael hírszerzésért, fedett bel- és külföldi műveletek végrehajtásáért felelős titkosszolgálati szervezete nem hagyta annyiban. A „Fekete Szeptember” nevű szervezet tagjai és támogatóik célpontokká váltak. A „Isten haragja” névre keresztelt művelet keretében a Moszad ügynökei világszerte vadászták le az elkövetőket. A merényletek több országban zajlottak, és sok esetben filmbe illő, precíziós kivégzésekkel érték el céljukat, figyelve arra, hogy minimalizálják a polgári áldozatok számát.

A fegyvereken túl

2010-ben a világ tanúja lehetett annak, hogy a Moszad nem csak hagyományos fegyverekkel rendelkezik. A Stuxnet nevű vírust speciálisan az iráni Natanzban található urándúsító létesítmények ellen készítették. A Moszad és az amerikai titkosszolgálatok által közösen kifejlesztett szoftver titokban megfertőzte az iráni rendszereket, és súlyos károkat okozott a centrifugák működésében. A Stuxnet volt az első, a világ tudomására jutott kiberfegyver, amely új korszakot nyitott a digitális hadviselésben. Az akció mutatta meg, hogy a modern hadviselés nem csak golyókból és bombákból áll – néha elég egy számítógépes vírus ahhoz, hogy egy ország atomprogramját megbénítsák.

Az iráni atomprogram vezető tudósa, Mohszen Faharizadeh 2020-ban vált a Moszad célpontjává. Az akció egy jól koordinált, távirányítású fegyverekkel végrehajtott támadás volt. Az iráni tudós páncélozott konvojban haladt, amikor egy távolról irányított gépfegyver tüzet nyitott az autójára. A géppuskát előzetesen jelentősen átalakítottak, így műholdas kapcsolaton keresztül is irányítható lett, mesterséges intelligenciával automatikusan kompenzálták az autó mozgását, valamint a kameraképen jelentkező 1,6 másodperces késést is. A fegyvert apró darabokra szétszedve, alkatrészenként csempészték be az országba a Moszadnak dolgozó iráni ügynökök segítségével. Faharizadeh halálát követően az eszközöket a támadók felrobbantották, nem hagyva nyomot a helyszínen. Az iráni hatóságok előtt ugyanakkor egyértelmű volt, hogy egy jól szervezett és technikailag magas szintű támadás történt, amellyel – aligha ok nélkül – Izraelt vádolták.

A titokzatos magyar szál

A Hezbollah elleni csipogós támadáshoz rejtélyes magyar szál is kapcsolódik. A robbanóanyaggal töltött személyhívókat egyes állítások szerint egy magyar cég, a BAC Consulting Kft. gyártotta a tajvani Gold Apollo megbízásából. Mások szerint csak a célterületre juttatásban működött közre az izraeli hírszerzők által létrehozott fedőcég. Arról azonban tényszerűen semmit nem tudunk, hogy a médiafigyelem középpontjába került magyar vállalkozás milyen mértékben volt része volt annak a céghálózatnak, amely lehetővé tette a csipogók manipulálását, hogy azokat később távirányítással fel lehessen robbantani. Az kevésbé tűnik valószínűnek, hogy a robbanószer Magyarországon került volna be a csipogókba, a szakértők szerint ugyanis a robbanóanyagot illegális csatornákon meglehetősen körülményes lett volna hazánkba csempészni. A BAC Consulting feladata talán inkább a fedősztori szállítása lehetett, vagyis – az izraeli titkosszolgálatok működését ismerve – annak az időszaknak a meghosszabbítása, amíg a nagyhalak elvarrják az utolsó szálakat. Lesz az ügynek hosszú távon káros hatása Magyarországra nézve, ahogy azt most az ellenzéki média állítja? Magyarország a konfliktus részesévé válhat anélkül, hogy hivatalosan beleavatkozott volna, ami diplomáciai bonyodalmakat eredményezhet. Továbbá a NATO- és EU-partnerek is kérdéseket tehetnek fel a magyar biztonsági felügyelet és a titkosszolgálat tevékenységével kapcsolatban. Ám sokkal valószínűbb, hogy a művelet körül hamarosan elfogynak a nyomok, és az ügy lekerül a napirendről, a Hezbollahnak pedig immár amiatt főhet a feje, hogy mikor indul meg az izraeli hadsereg Libanonba, felszámolni a terrorszervezetet.