Tűzfészek a szomszédban

2016 óta nem látott hatalmas tömegben érkeznek migránsok a balkáni útvonalon, nagyjából húsz százalékkal többen jöttek, mint tavaly ilyenkor. A görög szigetek ismét túlzsúfoltak – mintegy 50 ezren tudtak átkelni tengeri úton Törökországból –, a továbbhaladók pedig a Balkánon is beindították a jól ismert dominóhatást.

Ennek legnagyobb vesztese a mecsetútvonal utolsó állomása, Bosznia-Herce­govina. Hiába tesznek rendkívüli erőfeszítéseket a balkáni ország határőrei – csak idén több mint tízezer illegális határátlépőt tartóztattak fel –, a megnövekedett migrációs nyomással egyszerűen nem bírnak. Három év alatt közel 50 ezren vonultak át az országon, ám a horvát határ lezárása óta egyre többen ragadnak Bosznia-Hercegovina nyugati területein. Ezzel még egy erős állam is nehezen birkózna meg, itt viszont éppen politikai válság van. Hiába tartottak ugyanis tavaly októberben általános választásokat, kormányt azóta sem sikerült alakítani. A határőrség óriási munkaerőhiánnyal küzd, még a normál működéshez is legalább négyszáz új emberre lenne szükség, a határvédelem megerősítéséhez pedig további ezer határőr kellene. Ezek híján viszont a beáramló migránsok miatt folyamatosan romlik a közbiztonság, ráadásul számos terrorgyanús személy is bejutott az országba. Bármilyen érdemi lépéshez a három államalkotó népcsoport, a szerbek, a horvátok és a bosnyákok egyetértése kellene, mivel a daytoni egyezmény alapján egyenlő arányban kell képviseltetniük magukat a kormányban, illetve egyetértés kell a kormánytagok kinevezéséhez is. Ám a döntésképtelenség korszakában a háromtagú boszniai államelnökség még abban sem tudott megegyezni, hogy a hadsereget a Szerbiával és Montenegróval közös határszakaszra küldjék.

Szerb csendőrség, bosnyák aggályok

A központi kormányzat bénultsága miatt kezdtek előtérbe kerülni a helyi kezdeményezések. A Boszniai Szerb Köztársaság, az állam szerb többségű országrésze a múlt héten állított fel különleges rendőri alakulatot. A žandarmerija (csendőrség) megszervezése azt mutatja, hogy a mecsetútvonal utolsó állomásán már olyan fokú problémát jelentenek a migránsok, hogy a biztonság megőrzése érdekében rendkívüli lépésekre is szükség van. A migrációt nevezte meg az egyik okként Željka Cvijanović, a szerb entitás elnöke is a Banja Luka melletti kiképzőközpontban tartott alakuló ünnepségen. Más fénytörésben látják mindezt a többnemzetiségű állam bosnyák és horvát vezetői, akik úgy vélik, az új alakulat a szerbek politikai céljait is támogatja majd.

Felháborodás övezte tavasszal azt a szerb tervet is, hogy ötezer fős aktív rendőri állományuk mellett kétezer tartalékos rendőrt is bevonnának a rendszerbe. Ezt szintén a migránsválsággal és a terrorveszéllyel indokolták, ám a feltámadó viták viharában egyelőre nem került sor a megvalósításra. A muzulmán fél évek óta bizalmatlanul szemléli a szerb fegyveres testületek fejlesztését, főleg azt, hogy az utóbbi időben már közel sem szorítkoznak a közbiztonság fenntartásához szükséges eszközök beszerzésére, hanem automata fegyvereket, páncélozott járműveket is vásárolnak. A bosnyák politikusok ellenlépések megtételét tervezik, mivel attól is tartanak, hogy a boszniai szerbek „militarizálódása” része a szerb–koszovói konfliktus jövőbeli rendezésének.

Növekvő terrorveszély

Akár van hátsó szándék a szerb fegyverkezés mögött, akár nincs, a terrorfenyegetés miatti aggodalom jogos. Először is Dragan Mektić védelmi miniszter már az év elején bejelentette, hogy Bosznia-Hercegovina visszafogadja az Iszlám Állam oldalán harcoló dzsihádistákat, mivel nem tagadhatja meg saját állampolgáraitól, hogy hazatérjenek; folyamatosan tárgyalnak is nemzetközi szervezetekkel a hazatelepítésekről. Nem kevés emberről van szó, legalább háromszáz boszniai állampolgárról lehet tudni, hogy részt vett az Iszlám Állam szíriai és iraki harcaiban. Akik eddig hazatértek, olcsón megúszták a közel-keleti kalandot: többnyire egy év szabadságvesztésre ítélték őket, kiszabadulásuk után pedig jelentős biztonsági kockázatot jelentenek mind a Balkán, mind Európa számára. Munib Ahmetspahićot, aki 2013 és 2018 között volt az Iszlám Állam katonája, Szíriában és Irakban is harcolt, és segítette más boszniai állampolgárok harctérre utazását is, mindössze három év letöltendő börtönbüntetésre ítélte áprilisban a szarajevói bíróság. Boszniából 240 felnőtt és velük közel 80 gyerek utazott Szíriába és Irakba 2012 és 2017 között, közülük tíznél is többen kerültek fel az Interpol vörös körözési listájára. A hatóságok információi szerint közülük nagyjából ötvenen már vissza is tértek Boszniába.

A hazatelepített terroristák mellett fenyegetést jelentenek a migránsok közé vegyült dzsihádisták is, az ellenőrzés nélkül áramló tömegből februárban sikerült öt gyanús személyt kiszűrni – ők Szarajevóban és Bihácson kerültek rendőrkézre. Miután bebizonyosodott, hogy összefüggésbe hozhatók a terrorizmussal, visszatoloncolták őket Szerbiába, ám a gyenge határvédelem mellett gyanítható, hogy sokan átmennek a rostán, így Bosznia-Hercegovina könnyen a menekülő radikális iszlamisták gyűjtőhelyévé válhat.

Nagyhatalmak játszótere

A feszültségeket fokozza, hogy a bosnyák–horvát entitás és a Boszniai Szerb Köztársaság eltérő állásponton van a migránsokat illetően. Szarajevó a bőséges EU-s támogatásokért cserébe – az unió 2018 óta összesen 34 millió eurót költött a nyugat-balkáni országban ideiglenes befogadóközpontok felállítására – vállalta, hogy a területén működjenek a migránsokat segítő intézmények, annak minden következményével együtt. A szerbek ugyanakkor nem akarnak befogadóközpontokat a területükre, meg is vétóznak minden ilyen irányú intézkedést.

E vita tovább mélyíti az árkot a két országrész között. A szerbek körében amúgy is évek óta terjed a szeparatizmus. Milo­rad Dodik elnök is elszakadáspárti, szerinte Bosznia-Hercegovina mesterséges állam, amelynek létezését igazából senki sem akarja. Ez egyébként az ország NATO-csatlakozása körüli huzavonában is megjelenik, amely egyúttal a kormány­alakítás legnagyobb akadálya, ráadásul emiatt a nagyhatalmi érdekek is egymásnak feszülnek. Míg az Egyesült Államok szorgalmazza a csatlakozást, és ebben partnerük a bosnyák és horvát elnökség, addig Milorad Dodik elzárkózik ettől. Főleg, hogy Washington örök ellenlábasa, Oroszország nemcsak fegyverrel támogatja a szeparatistákat, hanem különböző csatornákon keresztül kiképzést is nyújt a Boszniai Szerb Köztársaság fegyveres erőinek. És nem csak a regulárisoknak, a bosnyák titkosszolgálat jelentései szerint félkatonai szervezetek kiképzése is folyik egy oroszok által használt szerbiai táborban, amelyet humanitárius központnak álcáznak. Ilyen paramilitáris szervezet lehet például a Srbska čast, azaz Szerb Becsület is, amely szintén humanitárius szervezetként aposztrofálja magát. Így kerül egyre közelebb a robbanáshoz a balkáni puskaporos hordó, a kanócot pedig egyre nagyobb valószínűséggel a migrációs krízis lobbantja majd lángra.