Mit kell tennie a világnak és benne Magyarországnak a több mint 650 millió fogyatékossággal élő polgártársa érdekében? – ez volt a kérdés a fogyatékkal élő emberek jogairól szóló ENSZ egyezmény részes államainak konferenciáján, melyen Soltész Miklós és Kósa Ádám képviselte hazánkat. Magyarországon hozzávetőlegesen 600 ezer fogyatékossággal élő ember van, akik ugyanolyan szükségletekkel rendelkeznek és lehetőségekre vágynak az önálló élet területén, mint társaik bárhol máshol a világon.

Az elmúlt másfél évben érezhetően változott a fogyatékossággal élő emberekkel kapcsolatos hazai szemlélet, aminek legfőbb előmozdítója a területen tevékenykedő fogyatékossággal élő szakemberek munkája volt. A közélet nekik köszönhetően tette egyik központi témájává a fogyatékosságügyet. Ebben a szellemben delegálta Magyarország a pszicho-szociális fogyatékossággal élő Gombos Gábort az ENSZ Fogyatékos emberek jogaiért tevékenykedő bizottságba, akit az ENSZ Közgyűlése szeptember elsején szavazott meg négy évre.

A független szakértőkből álló nemzetközi testület, miután az Egyezményt ratifikáló országok száma hatvan fölé emelkedett, 2010. évtől 18 főt számlál. A tagok legfőbb feladata az Egyezményt ratifikáló országok megfigyelése, korrekt és politikailag semleges értékelése, illetve ellenőrzése a fogyatékossággal élő emberek jogai tekintetében. Gombos Gábor megválasztása érdekében Magyarország ENSZ misszióján vendégül látták a részes tagállamok képviselőit, ahol Soltész Miklós államtitkár utalt arra, hogy Gombos Gábor jelölése egybeesik Magyarország fogyatékosságügyben eddig megtett erőfeszítésivel. Ezek közül kiemelendő, hogy fogyatékkal elő képviselők dolgoznak az Európai Parlamentben és a magyar Országgyűlésben is. Emellett a civil szervezetekkel szoros együttműködésben is jelentős szerepet kap a fogyatékosságügy, melynek Magyarország az Európai Unió soros elnökeként 2011-től kiemelt szerepet szán.

A New York-i konferencián Magyarország képviseletében az egyik panelbeszélgetést Kósa Ádám vezette, aki a konferencia egyik központi témaköréről az inkluzív (befogadó) társadalomról tartott előadást. Az első siket európai parlamenti képviselő (Fidesz-KDNP, Európai Néppárt) előadásában kiemelte az önálló életvitel és a társadalmi befogadás fontosságát, melynek egyik központi akadálya az egyes szociális intézményekben élő fogyatékos emberek ellehetetlenült helyzete. „Magyarországon a nagyméretű szociális intézmények többségét jobb esetben felújították, de nem szüntették meg, miközben ennek szükségessége 1990 óta ismert cél a területen” – fogalmazott Kósa. A néppárti politikus hozzátette, hogy az intézményrendszer átalakítására az előző kormány nem megfelelően használta fel a rendelkezésre álló uniós forrásokat, így az intézmények „kizárólag” a fogyatékos emberek lakhatását biztosították megfelelő társadalmi integráció nélkül, izolálva őket a társadalomból.

A konferencia célja, hogy többek között olyan kérdések is átgondolásra kerüljenek, mint a nagy létszámú lakóotthon építések visszaszorítása; az ún. személyi segítés szolgáltatásának fejlesztése; a célzott, családoknak szóló támogatások helyzete; valamint az egyre inkább előtérbe kerülő idősödéssel kapcsolatos kihívásokra adandó lehetséges válaszok.

* * *

A 2007. évi XCII. törvénnyel példátlan parlamenti, frakciókon átívelő támogatással a világon elsőként Magyarország ratifikálta a Fogyatékkal élő emberek jogairól szóló ENSZ egyezményt és a hozzá kapcsolódó Fakultatív jegyzőkönyvet. Eddig 146 ország írta alá és 90 ratifikálta az Egyezményt. A civil érdekvédelem (a Fogyatékosügyi Caucus) idén augusztus 11-én mutatta be az Egyezmény hazai végrehajtását vizsgáló árnyékjelentését.