A jemeni konfliktus egyelőre az eszkaláció fázisában van
Új színtér a háborúban
A jemeni húszi lázadók 2023 novemberében, a gázaiak iránti szolidaritásból hirdettek harcot a vizeik mentén elhaladó, megítélésük szerint Izraelbe tartó vagy onnan kifutó kereskedelmi hajók ellen. Amerika és szövetségesei felvették a kesztyűt. Mi folyik Jemenben, és hova vezethet az új konfliktus?
Az anyagi kár már most jelentős. A Vörös-tengeren zajlik a globális kereskedelem 15 százaléka, a konfliktus kezdete óta viszont a korábbi napi 500 ezer helyett már csak 200 ezer konténernyi áru halad át. Az ellátóláncokban már most nagy a zavar, januárban mások mellett a Tesla és a Volvo is leállítja európai üzemeit. Az olaj árának emelkedését a magyar autósok is megérezték. A nyugati válasz nem maradt el. Az Egyesült Államok és szövetségesei harcot indítottak a húszik ellen.
De kik azok a húszi lázadók, akik a felfordulást okozzák? A húszik magját adó zajdita síiták egy évezreden át irányították Észak-Jement különböző államalakulatok élén, míg 1962-ben az arab világ önjelölt vezetője, az egyiptomi Gamal Abden-Nasszer által támogatott arab nacionalisták át nem vették a hatalmat. Az arab nacionalizmus aztán az 1967-es, vesztes arab–izraeli háborúval, majd Nasszer elnök halálával elbukott. Így aztán a 80-as évekre a határon átnyúló törzsi kötődések és olajdollárok segítségével erősödni kezdett a szaúdi vahhábita vallási irányzat Észak-Jemenben. Erre válaszul jött létre 1994-ben Huszein al-Húszi és testvére, Mohamed vezetésével az Anszárulláh nevű zajdita mozgalom, mely későbbiekben alapítóinak törzsi nevén vált ismertté.
Támogatóra Szaúd-Arábia fő regionális ellenfelében, Iránban leltek, amely az 1979-es iszlám forradalom óta igyekszik védencekre találni a térség síitáiban. Az együttműködést még az öt- és tizenkét imámos síita doktrínák közti különbségek sem tudták megakadályozni. Tudni kell, hogy az ötimámos síiták úgy látják, hogy Mohamed próféta jogos utódja, unokatestvére Ali volt, akinek ötödízigleni leszármazottja, Zajd volt az utolsó legitim imám. A tizenkettesek ezzel szemben azt vallják, hogy Zajd testvére lett volna az utolsó törvényes vezető, akit aztán hét másik imám követett, míg végül a tizenkettedik el nem tűnt. Ez önmagában még jelentéktelen középkori nézeteltérésnek is tűnhetne, azonban a jelenlegi iráni rezsim vallási (és ezáltal politikai) legitimitását azon elképzelés adja, hogy az eltűnt imám, a Mehdi jövőbeni, messiásszerű visszatéréséig az iráni vallástudók hivatottak irányítani a muszlimok ügyeit. Irán és a húszik hamar túltették magukat a doktrinális különbségeken, és gyakorlati együttműködést alakítottak ki, ami mellett a húszik iráni vallástudókat is fogadtak, és szimbolikus gesztusként a tizenkét imámosok több szokását és ünnepét átvették.
1990-ben a korábban szovjetek által támogatott Észak- és a nyugati szövetséges Dél-Jemen egyesült, az ország vezetője pedig Ali Abdullah Szaleh lett. Noha az elnök maga is zajdita volt, hatalmát nem természetes bázisának segítségével, hanem az ország törzsi dinamikáinak mesteri kihasználásával, a nemzetközi erőcsoportok közötti egyensúlyozással, no meg a szaúdi tőkével szilárdította meg. „Viperák fején folytatott tánca”, ahogy a jemeniek jellemezték, a 2011-es arab tavasz nyomán véget ért.
Politikai káosz következett, amit leginkább a vallási és törzsi alapokon jól megszervezett húszik tudtak kihasználni. Fegyvert fogtak, délre vonultak és 2014-ben kiűzték a fővárosból, Szanaából a szaúdiak által támogatott új elnököt, Abdrabbuh Manszúr Hádít. Válaszul a következő évben Szaúd-Arábia az Öböl-országokkal koalícióban és az Egyesült Államok támogatásával háborút indított az Irán-barát felkelők ellen. Az elkövetkező években az amerikai értesülések szerint a libanoni Hezbollahtól és Irántól kapott fegyvereikkel a húszik Szaúd-Arábia belső területeit is elérték, jellemzően olajlétesítményeket támadva. A háborúban 15 ezer húszi halt meg, ami mellett közel 377 ezer jemeni is életét vesztette a fellépő élelmiszer- és gyógyszerhiány, valamint betegségek következtében. 2023-ban aztán a felek tűzszünetet kötöttek. A húszik most új fronton folytatják harcukat.
De miért érte meg a húsziknak beavatkozni egy tőlük több ezer kilométerre zajló konfliktusba? A döntésnek kétségkívül van ideológiai vetülete, hiszen a szervezet iráni iszlám forradalom által ihletett hármas jelszava nem más, mint „halál Amerikára, halál Izraelre, átok a zsidókra”. Alighanem Teheránnak sincs ellenére, hogy szövetségeseik a tőlük származó fegyverekkel új frontot nyitottak. Fontos tudni emellett, hogy a húszik Amerikát, Izraelt és Szaúd-Arábiát vádolják az őket saját területeiken időről időre támadó szunnita szélsőségesek, így az Al-Kaida és az Iszlám Állam támogatásával. Mindemellett a szervezet mára kinőtte magát, számos, nem csak zajdita törzset integrált, a jelenlegi katasztrofális életkörülmények miatt pedig – a lakosság 80 százaléka élelmiszersegélyekre szorul – a háború belső békét jelent.
Az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és a nyugati országok persze nem nézhetik tétlenül a globális kereskedelem fenyegetését. Elég csak felidézni, hogy milyen kíméletlen harcot folytattak a 2000-es évek második felében a valamivel délebbre tevékenykedő szomáliai kalózok ellen. A válasz ezúttal sem váratott sokat magára. Január második hetében az amerikai és brit haditengerészet Ausztrália, Bahrein, Kanada és Hollandia támogatásával csapásokat mért a húszik katonai célpontjaira. Oroszország és Irán azonnal elítélték az akciókat, mondván, további zavarokat okoznak a térségben. Szaúd-Arábia a törékeny tűzszünetet és a maga gazdasági érdekeit féltve kivár.
A konfliktus egyelőre az eszkaláció stádiumában van. A húszik a kereskedelmi hajók további támadását ígérik, az elmúlt kilenc évben már hozzászoktak a halálhoz és pusztuláshoz, hátországukat aligha ingatják meg a nyugati akciók. A diplomáciai megoldás ugyanakkor nem reménytelen. A gázai háború intenzitása a kezdetekhez képest csökkenő tendenciát mutat, így a húszik ki tudnak hátrálni a konfliktusból, ha akarnak. Omán, amely korábban a szaúdi–húszi tűzszünet felett bábáskodott, most is örömmel közvetítene a felek között. Nem is beszélve Egyiptomról, amely nem volt tagja a szaúdiak húsziellenes koalíciójának, most azonban súlyos veszteségeket könyvel el a Szuezi-csatornán áthaladó áruforgalom csökkenése miatt. Érdemes azt is szem előtt tartani, hogy a szankciók miatt gazdaságilag kivéreztetett Irán alapvetően rá van szorulva egyes nyugati országok, köztük Németország és Franciaország barátságára, így megfelelő ajánlat esetén hajlandó lehet nyugalomra inteni szövetségesét. Közben persze Moszkva dörzsöli a tenyerét, hiszen a korábban Ukrajnára irányuló figyelmet immár nemcsak Gáza, hanem Jemen is megosztja.
