Újra jó a csillagok állása

„Alapvető változások történnek. Akár tetszik, akár nem, alapvető változások történnek. A Nyugatnak a világban betöltött szerepe elkerülhetetlenül és tagadhatatlanul megváltozott. Európa kapcsolata Amerika vezető hatalmával is változófélben van. És Európában is új politikai realitás van. Alapvetően mi vagyunk az új realitás, a Patrióták” – így értékelte Orbán Viktor miniszterelnök a dolgok jelenlegi állását a Patrióták Európárt pártcsalád november 16-i közgyűlésén Párizsban.

A koordináta-rendszert, amire a miniszterelnök utalt és amiben Magyarországnak meg kell találnia a helyét, a világrend régóta zajló átalakulása és az elmúlt év politikai fejleményei is alakítják. Erről a tágabb kontextusról a Magyar Nemzeti Bank novemberi Eurázsia Fórumán beszélt hosszabban Orbán Viktor. Úgy látja: véget ért a hidegháború óta tartó korszak, „a nyugati világon belüli liberális, progresszív dominancia”. „Az a gondolat, hogy az egész világot nyugati mintára kell megszervezni, és az erre kiszemelt népek gazdasági előnyökért, pénzügyi előnyökért cserébe hajlandóak lesznek erre, ez a gondolat megbukott” – fejtette ki.

A világ teljes lakosságának mindössze tizedét kitevő Nyugat politikai fősodra mégis ragaszkodik ehhez a gondolathoz: az Egyesült Államok legyőzendő, hegemóniáját veszélyeztető versenytársként tekint Kínára és „gazdasági szétválasztást” (decoupling) hirdetve kereskedelmi háborút folytat ellene. Az Európai Unió vezetése, amely Ursula von der Leyen bizottsági elnöksége alatt végképp alkalmatlanná vált arra, hogy önálló politikát folytasson és az európai érdekeket képviselje, pedig a kockázatcsökkentési (derisking) politikával, ha tagállami nyomásra némileg enyhébb verzióban is, de ugyanezt a politikát követi.

Számításukra azonban a valóság folyamatosan rácáfol. Kína nem törekszik arra, hogy átvegye az Egyesült Államoktól a világ csendőrének szerepét, nem akar egyeduralkodóvá válni, ehelyett azt hirdeti, elég nagy a világ ahhoz, hogy az amerikai és a kínai gazdaság is virágozni tudjon benne. Ahogy Orbán Viktor fogalmazott tavalyi tusványosi beszédében: két nap van az égen. Kína folyamatosan építi ki együttműködéseit a világ országaival, helyreállítja Eurázsiában a Selyemutat, világszinten pedig olyan, egyre vonzóbb nemzetközi szövetségekben meghatározó erő, mint a BRICS vagy a Sanghaji Együttműködés Szervezete. Ezek a szövetségek tucatjával vonzzák a csatlakozni kívánó országokat.

Henry Kissinger azt vallotta, hogy Amerika érdeke távol tartani egymástól Kínát és Oroszországot, ezért Washingtonnak jobb viszonyt kell ápolnia a két országgal, mint azoknak egymással. Ehhez képest az amerikai külpolitika évek óta egymás felé tolja Oroszországot és Kínát. A Nyugat dominanciájának megroppanását mutatta már az is, hogy az orosz–ukrán háború 2022-es kitörését követően a világ országainak túlnyomó része nem csatlakozott az Oroszország elleni szankciókhoz. Idén októberben pedig azt láthattuk, hogy harmincnál is több ország vezetője utazott el Kazanyba, hogy részt vegyen a BRICS-csúcson, ahol Vlagyimir Putyin látta őket vendégül.

A világgazdaság gravitációs középpontja a nyugati kitérő után újra kelet felé indult, és egyhamar nem is mozdul onnan el. Ismét a miniszterelnököt idézve az Eurázsia Fórumról: „Ázsia államai megerősödtek és bebizonyították, hogy képesek önálló gazdasági és politikai erőcentrumként felemelkedni, létezni és tartósan fennmaradni. Ennek következtében a világgazdaság központja keletre tolódott, a keleti gazdaságok négyszer olyan gyorsan növekednek, mint a nyugatiak, a nyugati ipar hozzáadott értéke 40 százalékot tesz ki a világban, a keletieké pedig 50 százalékot. Ez az új realitás.”

Bár a világrendi változások pontos kimenetelét nem tudjuk megjósolni, az jól látszik, hogy Magyarország időben lépett arra az útra, amin most is halad. A miniszterelnök már 2010-ben is arról beszélt, hogy nyugati zászló alatt hajózunk, de a világgazdaságban keleti szél fúj. A keleti nyitás egy új realitás felismerése volt. A 2008-as gazdasági és pénzügyi világválság nyomán Orbán Viktor levonta a következtetést, hogy miközben a Nyugat önkorrekciós mechanizmusai már nem működnek úgy, mint régen, addig Ázsiában új, jóval versenyképesebb gazdasági központok emelkednek fel. Idézzük: „Miután 2009-ben nagy valószínűséggel lehetett kis oddsok mellett fogadni arra, hogy mi fogjuk megnyerni a 2010-ben esedékes parlamenti választást, Demján Sándor – Isten nyugosztalja! – tanácsára, Matolcsy Györggyel közösen fölültünk egy repülőre, és elmentünk Kínába. Így kezdődött.”

A keleti nyitás folytatása a konnektivitás stratégiája, amely nemcsak Magyarországnak, hanem a világnak is lehetőséget kínál, szemben a blokkosodás folyamatával. Az elmúlt év egyik diplomáciai csúcspontja is ennek a stratégiának a sikerét igazolja: Hszi Csin-ping kínai elnök májusban három országot érintő európai utazásra érkezett, Franciaország és Szerbia mellett hazánkat látogatta meg, húsz év óta az első kínai elnökként. Magyarország és Kína kapcsolatát a stratégiai partnerség még magasabb, „minden időket kiálló” szintjére emelték. Korábban Kína csak egy országgal, Üzbegisztánnal emelte ilyen magas szintre a partnerséget.

A konnektivitásnak még kritikusabb jelentőséget ad, hogy a világ több pontján, nem mellesleg Magyarország szomszédjában is háború zajlik. Egy időben azzal, hogy Magyarország 2024 második fél évében átvette az Európai Unió Tanácsának soros elnöki tisztségét, Orbán Viktor diplomáciai bravúrt hajtott végre: békemisszióra indult, útba ejtve Kijevet, Moszkvát, Pekinget és Floridát – találkozott Volodimir Zelenszkij ukrán, Vlagyimir Putyin orosz, Hszi Csin-ping kínai és Donald Trump korábbi-leendő amerikai elnökkel – az Európai Unió politikai elitjének végtelen bosszúságára. Magyarországnak az válik a hasznára, ha a nagyhatalmak érdekeltek a sikerében, valamint ha nem válik a csataterükké.

Magyarország uniós terepen is eredményesen szerepelt 2024-ben. A júliustól kezdődő soros elnökség csúcspontja az Európai Politikai Közösség novemberi budapesti csúcstalálkozója volt, amin több mint negyven vezető vett részt – mindezt úgy, hogy az elnökség kezdete előtt még bojkottal fenyegetőzött az uniós politikai elit. Az Európai Tanács informális ülésén is itt voltak az uniós vezetők, sőt, elfogadták a versenyképességről szóló Budapesti nyilatkozatot, ami fontos irányvonalakat fogalmaz meg annak érdekében, hogy Európa újra versenyképessé váljon a világban. A magyar elnökségnek már az is komoly fegyverténye volt, hogy sikerült az intézményi átmenet, az átalakuló Európai Parlament mellett biztosítani a gördülékeny ügyvitelt, elfogadtatni a jövő évi büdzsét. Sőt, a magyar elnökség idejére esett a hazánk által régóta sürgetett döntés is Románia és Bulgária csatlakozásáról a schengeni övezethez.

2024-ben hazánk egy új európai közösséget teremtett. Tavasszal Orbán Viktor a Fidesz, Herbert Kickl az Osztrák Szabadságpárt és Andrej Babiš a cseh ANO képviseletében aláírták a Patrióta Kiáltványt, amire építve aztán életre hívták a Patrióták Európáért szövetséget. A Patrióták már most az új Európai Parlament harmadik legnagyobb erejévé vált, és a terjeszkedésnek aligha írt véget. A pártcsalád tele van olyan nemzeti szinten vezető erőkkel, mint a francia Nemzeti Tömörülés vagy a már említett Szabadságpárt. Míg az európai színtéren igazán megmutathatták magukat, otthon többen is komoly akadályokba ütköznek. A francia választási rendszer például nagy hatékonysággal akadályozza, hogy a Nemzeti Tömörülésnek a valós támogatottságának megfelelő képviselete legyen a törvényhozásban, hiszen nem elég, hogy csak egyéni jelöltek vannak és nincs pártlista, még ráadásul kétfordulós is a választás, szóval a fősodor rendre összefog ellenük. Ausztriában még csak nem is a választási rendszer a ludas, hanem a politikusok: a Szabadságpárt megnyerte ugyan a választást, a zöldpárti köztársasági elnök mégsem Herbert Kicklt kérte fel kormányalakításra – miután a potenciális partnerek elzárkóztak tőle –, hanem lehetővé tette a vesztesek koalíciójának megalakulását. Mindazonáltal a tendencia jól látható, ezek a pártok egyre erősebbek lesznek, és ha elég nagyot nyernek, akkor már hatástalan lesz ellenük a trükközés. Az erőviszonyok alakulását Orbán Viktor így fogalmazta meg a Patrióták közgyűlésén: „Mi, a Patrióták vagyunk az új világ szakértői. Az új idők új korszakot és új intézkedéseket követelnek meg. És Trump elnök kampányának és győzelmének első fontos tanulsága a következő: vállalni kell álláspontunkat, és hangosan, érthetően ismertetni azt. Hangosan és érthetően. Azt is mondhatnám, hogy nem kell a politikai centrum felé elmozdulnunk, mert a politikai centrum mozdult el felénk.”

Donald Trump novemberi győzelme jó hír az európai jobboldalnak, és jó hír Magyarországnak is. Már csak abból a közhelyesen sokat ismételt okból is, hogy a Biden-adminisztráció és helytartóként viselkedő nagykövete, David Pressman viselkedéséhez képest csak javulhat a helyzet. Orbán Viktor stabil politikai tőkét tud kovácsolni abból, hogy már 2016-ban, első hivatalban lévő kormányfőként biztosította támogatásáról Donald Trumpot, amikor még mindenki holtbiztos volt a demokraták győzelmében. Hasonló volt a hangulat az idén is – az Európai Politikai Közösség csúcstalálkozójára érkező vezetőket Orbán Viktor magabiztosan köszönthette, hiszen néhány nappal korábban ismét igaza lett. Egy interjúban úgy fogalmazott, hogy míg európai kollégáit meglepte Donald Trump győzelme, ő mindvégig biztos volt benne. A magyar kormányfő és a leendő amerikai elnök többször is találkozott az elmúlt fél évben. Az újra megerősödő magyar–amerikai viszony óriási lehetőségeket tartogat: egyrészt számíthatunk nagy befektetésekre, másrészt pedig Donald Trump elismeri a békéért tett magyar erőfeszítéseket.

A 2025-ös évhez közeledve kedvező a csillagok állása, Magyarországnak több irányban is vannak stabil igazodási pontjai, ami az eddigi és az újonnan fellángoló konfliktusok árnyékában egyre fontosabb.