Fotó: ShutterStock/Juergen Nowak
Hirdetés

Hubig elutasította azt az érvet is, miszerint a betiltás csak tovább erősítené az AfD-t.

„Ha megállapítható, hogy az AfD rendszerszinten és aktívan szemben áll a szabad demokratikus renddel, és ez bizonyítható is, akkor az államnak kötelessége cselekedni” – hangsúlyozta.

A fennálló német jogrend szerint egy párt betiltásához egy többlépcsős eljáráson keresztül lehet eljutni: először a Bundestagnak kell elfogadnia az erre irányuló javaslatot, majd a Bundesrat – a tartományokat képviselő felsőház – jóváhagyása szükséges.

Végső soron a Szövetségi Alkotmánybíróság dönt a kérdésben, amely akár alkotmányellenesnek is minősítheti a kezdeményezést.

Ez utóbbi lehetőségre hivatkoznak azok, akik ellenzik a tilalmat. Egy esetleges sikertelen próbálkozás nemcsak jogi presztízsveszteséggel járhat, hanem politikai értelemben is az AfD malmára hajthatná a vizet.

Érdekesség, hogy Hubig maga is elismerte: sokan, akik az AfD-re szavaznak, „nem szélsőjobboldaliak”. Szerinte ebből következően a „demokratikus” pártok feladata, hogy visszanyerjék ezeknek a választóknak a bizalmát. Ezzel a kijelentéssel azonban némileg ellentmondásba került, amikor továbbra is nyitva hagyta az ajtót a betiltás lehetősége előtt.

„Számomra a német alaptörvény a mérce” – fogalmazott, hozzátéve, hogy egy jogállam kötelessége fellépni, ha valaki „szisztematikusan rombolja” a demokratikus rendet. Ugyanakkor hangsúlyozta: a jogi eszközök nem helyettesíthetik a politikai vitát.

Friedrich Merz kancellár egyértelműen elutasítja a betiltás lehetőségét. A korábban e kérdésben nyitottnak tartott Merz most kifejezetten éles szavakkal fogalmazott:

„A szabad, demokratikus alaprend elleni, ‘agresszív módon és militáns módszerekkel’ folytatott tevékenységet bizonyítani kell. És a bizonyítás terhe kizárólag az államot terheli. Ez a végrehajtó hatalom klasszikus feladata. Mindig is elleneztem, hogy a Bundestag indítson ilyen eljárást. Ez túlságosan emlékeztet a politikai versenytársak elhallgattatására” – figyelmeztetett.