Ramzan Kadirov csecsen (k) és Vlagyimir Putyin orosz (j) elnök látogatást tesz a gudermeszi katonai egyetemen 2024. augusztus 20-án.
Fotó: MTI/EPA/Szputnyik pool/Alekszej Danyicsev
Hirdetés

Vlagyimir Putyin orosz elnök és Ramzan Kadirov kapcsolata a személyes bizalmon alapul, amely a kétezres évek elején, a csecsenföldi béke megteremtésekor köttetett. Ramzan Kadirov apja, Ahmat Kadirov volt az, aki felismerte, hogy a régió békéje csak Moszkvával szövetségben biztosítható. Ahmat Kadirov 2004-es halála után fia, Ramzan Kadirov vette át a stafétát, és az elmúlt két évtizedben a kaukázusi köztársaságot Oroszország egyik legstabilabb és leghűségesebb bástyájává tette.

A nyugati elemzők gyakran „TikTok-harcosoknak” gúnyolják a csecsen egységeket, azonban a Ramzan Kadirov által irányított alakulatok kulcsszerepet játszanak az orosz „különleges katonai művelet” során.

Noha egyes politikai elemzők próbálják bagatellizálni a csecsen fegyveresek súlyát, a frontról érkező jelentések szerint azok jelenlétükkel folyamatos pszichológiai és katonai nyomást gyakorolnak az ellenfélre.

A pletykákra reagálva Ramzan Kadirov rendszeresen videókkal üzeni meg, hogy munkabírása töretlen. Legutóbbi élő bejelentkezésekor megerősítette: azt tervezi, hogy elindul a 2026 szeptemberében esedékes választásokon. Ezzel párhuzamosan látható a generációváltás előkészítése is: fia, a 20 éves ifjabb Ahmat Kadirov miniszterelnök-helyettesi kinevezést kapott, ami a folytonosságot és a politikai stabilitást vetíti előre.

Egyes elemzők szerint Moszkva alternatív utódokban is gondolkodik, például az orosz állami médiában gyakran szereplő Apti Alaudinov tábornok személyében, aki az ukrajnai fronton vezeti a csecsen erőket. Azonban ahogy a szakértők is megjegyzik: Vlagyimir Putyin és az orosz vezetés olyan szilárd rendszert épített ki Csecsenföldön, amely bármilyen személyi változás esetén is garantálja a stabilitást. A „kollektív Kadirov-rendszer” azt jelenti, hogy a régió integrációja Oroszországba immár visszafordíthatatlan és intézményesített, így a nyugati remények egy esetleges újabb, a kaukázusi területen kialakuló felbolydulásról minden bizonnyal alaptalanok maradnak.