„Válságos időszakot élünk Kárpátalján”
Sokszor tizenhat-húsz órán keresztül nincs villamos áram, így rendkívül nehéz a mindennapi boldogulás – számolt be a Magyar Nemzetnek adott interjúban Darcsi Karolina arról, hogy az orosz–ukrán háború miatt jelenleg Kárpátalja is súlyos áramkimaradásokkal küzd. A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) politikai, kommunikációs titkára arról is beszélt, hogy a kárpátaljai magyar oktatási intézmények tele vannak, és a problémák ellenére folyamatos a tanítás.– Lassan már tíz hónapja, hogy Oroszország megtámadta Ukrajnát. Hogyan érinti az elhúzódó háború Kárpátalját?
– Sajnálatos módon az orosz erők a villamosenergia-hálózatot rakétázzák az utóbbi időszakban, ami azt jelenti, hogy számos belső-ukrajnai megyében részben vagy teljes egészében megszűnt az áramszolgáltatás. Ennek következményei itt Kárpátalján is érezhetők, annak ellenére, hogy a megyét nem érte rakétatámadás. Az elektromos áram átcsoportosítása, illetve a helyreállítási munkálatok ugyanúgy érintenek minket is itt, Kárpátalján, vészleállások vannak, illetve tervezett áramkimaradások. Egyes falvakban és településeken előfordultak olyan napok is, hogy akár 21-22 órán keresztül áram nélkül maradtak az ott élők. A városok különböző részein különböző időpontokban kapcsolják le az áramot. Ez a helyzet mindenképp megterhelő, nehéz például a kisgyerekeseknek, a nagycsaládosoknak, az időseknek, a betegeknek.
– Hogyan hat mindez az oktatásra, a munkavégzésre?
– Szeptemberben jelenléti oktatással kezdték meg a kárpátaljai iskolák a működésüket, ez azóta is fennáll. Folytatják az oktatást az intézményekben, tanulnak a gyerekek, de a legnagyobb problémát most az áramkimaradások okozzák. Ha lekapcsolás van, a fűtés is leáll, a gyerekek hidegben ülnek, kabátban próbálnak tanulni.
Este pedig, amikor hazamennek, ha esetleg akkor is áramlekapcsolás van, gyertyával vagy egyéb módszerekkel próbálják megoldani, hogy legyen fény, legyen fűtés. A vállalkozások, üzletek, pékségek generátorokat, akkumulátorokat használnak. A hivatalok működnek, gyakorlatilag minden ugyanúgy zajlik. A megye kormányzójától kaptunk ígéretet arra vonatkozóan, hogy valamiféle rendszert fognak az áramkimaradásokban eszközölni, és nem lesz olyan település, olyan háztartás, ahol több mint nyolc órán át szünetel az áramszolgáltatás, kétórás lekapcsolási turnusokat fognak beütemezni. Ebben nagyon bízunk, hisz az, amikor folyamatosan, akár 16-20 órán keresztül nincs villamos energia, rendkívül nehéz, gyakorlatilag a mindennapi boldogulást nehezíti. Fűtés terén a falvakban megpróbáltak alternatív módszerekkel felkészülni a helyi lakosok, sokan fatüzelésű kazánokat vagy régi csempekályhákat üzemeltek be.
– Mennyire befolyásolja a megélhetésüket a háború, meg tudják-e venni a lakosok a szükséges élelmiszereket, egyéb termékeket?
– Szerencsére még meg tudják venni, de nehéz, válságos időszakot élünk. A termékek elérhetőek, a vállalkozóknál az áramkimaradásokból adódóan ugyanakkor jó néhány napig kaotikus volt a helyzet. Amikor nem volt áram, a pékségekben például nem tudtak sütni, és néhány napig egy-egy településen nem lehetett kenyérhez hozzájutni. Az jelenthet még problémát, hogy az emberek nem tudnak tárolni úgy, mint korábban. Mindenki tartós élelmiszereket próbál beszerezni, amelyek nem igényelnek hűtést vagy elektromos energiát ahhoz, hogy tárolni tudják őket. Az üzleteknek megcsappantak a készleteik, például a romlandó termékeké, abból kevesebbet látunk a polcokon, kevesebbet rendel például hús- vagy tejipari termékekből a vállalkozó, mert a hűtőket működtetni kell, és amikor nincs villamos energia, tönkremegy az áru.
– A háború elején sok kárpátaljai magyar is elhagyta a szülőföldjét, mennyire tapasztalható jelenleg az elvándorlás?
Nagyon sokan visszajöttek, mindennap lehet hallani magyar szót a településeken. A férfilakosság hiányzik a leginkább, a hadköteles korúak, de ők korábban is már külföldre, Magyarországra vagy más európai uniós országokba jártak vendégmunkára. Az oktatási intézmények tele vannak, nem lett kevesebb első osztályos az idei tanévben, mint mondjuk tavaly volt. Nagyjából ugyanannyi első osztályos gyerekünk van, mint a Vajdaságban. Leginkább azt tudom mondani, hogy az áramkimaradás sem ösztönözte jobban arra az embereket, hogy itt hagyják a vidéket. Talán ebben az adventi időszakban nekünk magunknak, kárpátaljai magyaroknak is tanulnunk kellene, a Jóisten talán azt akarja nekünk megtanítani, hogy ki kell tartani, várni kell a fényre a sötét áramkimaradásokban. Várni kell a megváltásra, a békére, Krisztus születésére.
A teljes interjút IDE kattintva tekintheti meg.
