Németországban viszont továbbra is nő viseli a nadrágot. A szeptemberi német parlamenti választásokat követően Angela Merkel harmadszor foglalhatta el a kancellári széket, ezzel bebizonyítva, hogy rajta – számos európai kollégájával ellentétben – nem fog a gazdasági válság vasfoga.

Silvio Berlusconi éve már kevésbé volt fényes. A korábbi olasz kormányfőt májusban négy év börtönbüntetésre ítélték adócsalásért. Az örökifjú politikus azonban megmenekül a börtöntől, mivel hazájában a 70 éven felülieknek csakis erőszakos bűncselekmény esetén kell rács mögé vonulniuk.

Sokkal rosszabbul járt nála Észak-Korea második legbefolyásosabb embere, Csang Szongthek, akit Kim Dzson-gun államfő átfogó politikai tisztogatások során, decemberben árulónak nyilvánított és kivégeztetett.

Ember, botrány, felfedezés

XVI. Benedek pápa februárban egészségügyi okokra hivatkozva lemondott hivataláról. 1415 óta ő az első katolikus egyházfő, akinek szolgálata nem a halálával ért véget. A bíborosok hamar összeültek, a fehér füst pedig már az első napon felszállt. A konklávé Jorge Mario Bergoglio argentín bíborost választotta, aki I. Ferenc néven kezdte meg szolgálatát. A latin pápa megválasztása minden kétkedő számára egyértelművé tette, hogy a katolikus világ súlypontja visszafordíthatatlanul délre vándorolt. Megérte. Az első jezsuita rendbéli pápa puritán és közvetlen viselkedése már az első évben szívmelengető anekdoták tucatjait szülte.

Nem véletlen, hogy év végén a Time magazin I. Ferencet választotta az év emberének.

Közvetlenül mögötte végzett Edward Snowden. A 30 éves, egykori amerikai titkosszolga szinte egész évben a hírek főszereplője volt, miután kétszázezer szigorúan titkos dokumentumot szivárogtatott ki, elmondása szerint lelkiismereti okokból.

Az Amerikai Nemzetbiztonsági Ügynökség (NSA) iratainak megszellőztetésével Snowden évtizedes összeesküvés-elméleteket igazolt be. Bebizonyosodott, hogy az amerikai hírszerzés nem csupán saját állampolgárai és semleges kormányok, de európai szövetségesei és barátai után is kémkedett: latin-amerikai és ázsiai vezetők mellett Angela Merkelt és I. Ferenc pápát is bedrótozták.

Noha az amerikai hatóságok bíróság elé állítanák Snowdent, Oroszország menedékjogot biztosított számára, és hasonló ajánlatot tett Bolívia és Venezuela is. Ezt azonban az előbbi ország legfőbb vezetője már nem élhette meg. Márciusban Hugo Chavez ugyanis feladta a rákkal való küzdelmet. Az államfő halálával tizennégy év után újra unalmas politikus került Venezuela élére Nicolas Maduro személyében.

Volt olyan is, akinek a május életet hozott. Egy kétéves amerikai kislány lett az első AIDS-szel született gyermek, akit sikerrel kikúráltak a gyilkos kórból.

A március a találmányok hónapja volt: brit kutatók ekkor jelentették be a Higgs-bozon felfedezését. Hogy tulajdonképpen mi az a Higgs-bozon, mi a felfedezés lényege és jelentősége, azt a tudományban kevésbé jártas nagyközönség előtt máig homály fedi.

Viharok mindenütt

2013-ban Európa még mindig a gazdasági válságot nyögte. Áprilisban az eurozónában mért munkanélküliség 12 százalékkal történelmi csúcsot döntött. Év végére Brüsszel egy másik, látványosabb veszteséget is elszenvedett. Két évtizednyi, Kelet és Nyugat közti kötéltánc után Ukrajna közölte, visszatér Oroszországhoz. November végén Kijev felfüggesztette az Európai Unióval folytatott szabadkereskedelmi megállapodásról szóló tárgyalásokat, és helyette az Oroszország által vezetett vámuniót választotta. Nyugat-párti frakciók, élükön Vitalij Klicsko nehézsúlyú bokszvilágbajnokkal, tüntetésekbe, majd barikádépítésbe kezdtek Kijev belvárosában. A helyi rendőrség azonban határozott fellépéssel mutatta meg: nem kíván helyet adni egy újabb narancsos forradalomnak. Az év végén két amerikai szenátor is Kijevbe érkezett s fellépett az ellenzéki rendezvényen, jelezvén, amit mindenki sejtett, hogy az ellenzéki tiltakozásokat ezúttal is támogatja az USA.

Az év vége Ázsiában is viharosra sikeredett. Szó szerint. A Fülöp-szigetek Lejte provinciájára lesújtó Haiyan tájfunban ezrek veszítették életüket, több mint hatszázezren pedig el kényszerültek hagyni otthonaikat. Az óránként 378 kilométeres sebességgel érkező vihar pusztítása rámutat a Fülöp-szigetek két rákfenéjére: a gyenge, évtizedeken át elhanyagolt infrastruktúrára és a mindent átszövő korrupcióra.

Hiyan azonban csupán előszele egy sokkal nagyobb Kelet-Ázsiát fenyegető viharnak. Az év végére Kína – felrúgva a korábbi a status quót –, kiterjesztette légvédelmi zónáját Dél-Korea és Japán rovására. Válaszul az Egyesült Államok két rombolót küldött a térségbe szövetségesei támogatására. Peking lépése mutatja, hogy a Csendes-óceán hatalmas változások előtt áll.

Frontvonalak

2013 háborúval kezdődött. Január elsején a francia légierő csapatai megindultak Mali felé, hogy támogassák a helyi kormányerőket a terroristáknak minősített iszlamistákkal szemben. A győzelem hamar jött. Február 2-án Francois Hollande elnök már diadalittas látogatást tehetett Bamakóba, ahol hitet tett a kölcsönös barátság mellett, és első kézből bizonyosodhatott meg róla, hogy a francia atomerőművek fő uránium-beszállítóját, a szomszédos Nigert nem fenyegeti veszély.

Nem minden fegyveres konfliktus zajlott ilyen flottul. A harmadik évébe lépő szíriai polgárháború év eleji 60 ezer halottja az esztendő végére megduplázódott. A konfliktus Libanonba is átszivárgott, ahol többé-kevésbé rendszeressé váltak a villongások a szír ellenállókat támogató szunnita és a rezsim-párti síita és alavita lakosság között. Nyár végére bebizonyosodott, hogy vélhetőleg Bassár al-Aszad milicistái vegyi fegyvereket vetettek be a civil lakosság ellen. A vörös vonal átlépésével a kard megcsörrent, augusztus végére az amerikai beavatkozás testközelbe került. A kongresszus elutasító határozata után azonban Obama kénytelen volt beérni a szíriai vegyi fegyverek megsemmisítésére tett damaszkuszi ígérettel. Nem mindenki volt azonban boldog. Októberben a szíriai ellenzék egyik fő támogatója, Szaúd-Arábia lett az első ország, mely visszamondta soros tagságát az ENSZ Biztonsági Tanácsában.

2013 a Közel-Kelet legnépesebb országában is izgalmasan telt. A forradalom második évfordulóján tüntetések robbantak ki Egyiptom számos városban. Nyárra, a Muszlim Testvérek hatalomra kerülésének első évfordulójára a tüntetések általánossá váltak, végül a hadsereg a demokrácia védelmére hivatkozva puccsot hajtott végre a demokratikusan megválasztott kormány ellen, és fegyverrel verte le annak szimpatizánsait. Nyár végére Mohamed Murszi elnököt is letartóztatták, novemberre pedig bírság elé állították.

2013-ban nem javult a helyzet Líbiában sem. Az Egyiptommal szomszédos országban az év folyamán általánossá váltak a fegyveres villongások, a kormányellenes milíciák októberben még a miniszterelnököt is elrabolták.

Forró volt a nyár Törökországban is. Júniusban napokig a káosz és könnygáz uralta Isztambul, Ankara és több más török nagyváros utcáit. Ez volt azonban az első alkalom, hogy különböző társadalmi rétegek, politikai szervezetek, vallási csoportok és etnikumok közösen vonuljanak utcára az uralkodó Igazság és Fejlődés Pártja (AK Párt) ellen. Anarchisták, kommunisták, nacionalisták, örmények és alevi muszlimok együtt tiltakoztak Recep Tayyip Erdogan és kormánya politikája ellen. A tüntetéseket közvetlenül a Taksim negyedben lévő Gezi park tizenöt fájának kivágása váltotta ki, a valódi ok azonban az volt, hogy a továbbra is töretlen népszerűségű AK Párt egyre inkább saját képére formálja az országot.

A tüntetéseknél sokkal nagyobb csapás volt azonban 2013-ban Ankara számára, hogy az egyiptomi és szíriai eseményekkel jelentősen visszaszorult befolyása a Közel-Keleten. Év végére Egyiptom új urai hazaküldték a török nagykövetet, büntetésből, amiért kormánya a megbukott iszlamistákat támogatta.

Volt jó is

Jó hírek érkeztek a Közel-Keletről. Júniusban az afganisztáni tálibok irodát nyitottak Katarban. Ezzel a korábban al-Kaidával szövetséges csoport hazája legitim politikai szervezetévé, és ami fontosabb, a békésebb átmenet szereplőjévé lépett elő.

Hasonlóan jelentős lépést tett év végére a három évtizede pária-állam státuszban lévő Irán is. A mérsékeltnek és kiváló diplomatának tartott Hassan Rohani, aki nyáron megnyerte az elnökválasztásokat, igen hamar beváltotta a személyéhez fűzött reményeket. December elejére az ENSZ Biztonsági Tanácsának tagjai Németországgal kiegészülve egyezséget kötöttek Teheránnal, melynek értelmében bizonyos gazdasági szankciók feloldásáért cserébe Irán belegyezett, hogy részben felfüggeszti atomprogramját. Teherán tehát regionális ellenlábasai – Izrael és az Öböl-országok – rosszallása közepette megindult a nemzetközi színtérre való visszatagozódás göröngyös útján.

Megrázó év

A fokozódó közel-keleti és észak-afrikai helyzet 2013-ban már Európát sem hagyta érintetlenül. Októberben több száz Észak-Afrikából érkező menekült fulladt tengerbe az olaszországi Lampedusa partjainál. Noha a tragédia kapcsán számos nyugati vezető, köztük Jose Manuel Barroso is megszólalt, hamar megmutatkozott, hogy az európai országoknak nincs egységes politikája menekültügyben, valamint hogy a gazdasági válsággal küzdő államoknak sem kapacitása sem pedig hajlandósága nincs menedékkérők ezreinek befogadására.

Hasonlóan érezhették ezt a londoniak is, miután májusban két nigériai származású muszlim hitre áttért férfi brutálisan meggyilkolt egy iraki veteránt a brit főváros utcáin. A nap hőse akkor egy angol hölgy lett, aki lélekjelenlétét megőrizve beszélgetésbe elegyedett a véres bozótvágót szorongató gyilkossal, ezzel megakadályozva a további támadásokat.

Nem sikerült azonban senkinek sem megakadályoznia Oscar Pistoriust. A dél-afrikai műlábú futóolimpikont éppen Valentin napján tartóztatták le, miután lelőtte barátnőjét. Hírnevének – és jó ügyvédeinek – köszönhetően hamar szabadult.

Ha Pistorius el is kerülte valaki figyelmét, év végére már az egész világ Dél-Afrikára figyelt. Decemberben élete 95. évében elhunyt az apartheidellenes harc ikonikus alakja, a „szivárvány nemzet” megálmodója, Nelson Mandela . A gyász ellenére a temetésen azért volt némi ok a mosolyra is. A világhálót mémként járták be a fotók, melyeken a gyászhoz képest szélesen mosolygó David Cameron brit miniszterelnök, Helle Thorning Schmidt dán miniszterelnök asszony és Barack Obama amerikai elnök tiniként fotózkodik okostelefonnal, majd Obamáné elülteti urát a csinos dán kormányfőasszony mellől. Később az is kiderült, hogy a szertartáson elhangzott beszédeket közvetítő jeltolmács valójában csak össze-vissza hadonászott. A később

„isteni megszállottságra” hivatkozó férfi kézjeleivel ellentétben, annak viszont komoly jelentősége lehet, hogy a temetésen Barack Obama kezet rázott Raúl Castróval. Nem kizárt, hogy 2014-ben Irán után egy másik pária állam is visszatagozódik a világpolitikába.

Sayfo Omar