Változik a Föld arca

– A nyugati, de a hazai médiumok többsége is arról igyekszik meggyőzni a közvéleményt, hogy Oroszország közönséges agresszor. Valójában hogyan törnek ki általában a háborúk?

– Manapság azt látni, hogy mindegyik nagyhatalom a diplomácián, az információáramláson keresztül, mellette gazdasági kényszerrel és katonai eszközökkel is próbálja érvényesíteni az érdekeit. Ez így működik ma a kínaiak, az amerikaiak és az oroszok részéről egyaránt. A háború csak a felszíne az érdekérvényesítésnek, a katonai összecsapásnak önmagában semmi értelme sem volna.

– Úgy tűnik, hogy a mai háborúk minden korábbinál pusztítóbbak, és mintha már nem is volnának szabályai…

– Az átlagember még mindig abban a tudatban él, hogy nemzetközi szerződések szabnak keretet a világpolitikai folyamatoknak, azaz a jog és az általa teremtett rend szerint zajlanak az események. Csakhogy ez nem így van. És amikor kitör egy nagyobb konfliktus, akkor azzal kell szembesülnie a közvéleménynek, hogy nem az ő korábbi, idealisztikus elképzelései szerint működik a világ. Azt hiszi, elég, ha megfelelő szabályokat hoznak, de aztán csalódottan látja, hogy igazság helyett csak jogszolgáltatás történik. Illetve már az sem. Ma valójában hatalomszolgáltatás van a világban.

– Vessük tűzre a szerződések lapjait?

– Akinek hatalmában áll érvényesíteni az érdekeit, az azt meg is teszi. Vegyük észre, hogy a legnagyobb befolyású országok eleve nem is írtak, írnak alá bizonyos fontos szerződéseket. És csak addig működnek együtt más államokkal, amíg az érdekükben áll. Ha nem tudnak megállapodni, akkor jön a diplomáciai, majd a gazdasági fenyegetés, aztán ha így sem sikerül eredményre jutni, akkor következik a proxiháború. A harcot nagy mértékben befolyásolják a résztvevők gazdasági képességei, geopolitikai pozíciói, az érdekelt országok nagysága, lakosságszáma és így tovább.

– Aggasztó, hogy egyre több államot próbálnak a nagyhatalmak háborús szereplővé tenni. Brüsszel például mindenképpen bevonná Magyarországot az orosz–ukrán konfliktusba…

– Jobb, ha tudjuk, hogy nincsenek nagy nemzetközi igazságok, amelyek mellett kiállva bármilyen összecsapásba beavatkozhatnánk. Erőből működik a világ, amit eddig az Egyesült Államok uralt a maga Pax Americanának keresztelt programjával. A stratégia saját érdekeire épült, és sikeresen kényszerítette rá szövetségeseire és ellenfeleire egyaránt. A szereplőknek minden téren el kellett fogadniuk az USA elsőbbségét. Ez a hatalmi struktúra borult fel az utóbbi időkben, ahogy az USA dicstelen afganisztáni kivonulásából láthattuk leginkább, de voltak már jelei Amerika iraki, szomáliai, szíriai, líbiai szerepvállalásakor is.

– Annak ellenére beszélünk Washington meggyengüléséről, hogy nem szenvedett tényleges katonai vereségeket?

– Vereség az is, hogy képtelennek bizonyult megoldani az adott konfliktusokat. A volt amerikai védelmi miniszter is bevallotta legutóbb, hogy óriási szaladgálás zajlik manapság a Fehér Házban, mert érzik az illetékesek, hogy végül marad majd négy-öt olyan lezáratlan konfliktus, amely egyetlen hatalmas, megoldhatatlan konfrontációvá olvadhat össze, benne az orosz–ukrán háborúval, az Iránnal folytatott vitákkal, Észak-Korea rakétakísérleteivel, Kína gazdasági és katonai megerősödésével, illetve tajvani fellépésével, hogy csak néhány fontosabbat említsek.

– Az orosz–ukrán háborúban látjuk, hogy most sokkal kevesebb katona sokkal nagyobb pusztításra képes, és hogy egyes fegyverek, például a tankok vagy a repülők szerepe háttérbe szorul. Helyettük viszont új technológiák törnek be a harcterekre. Milyen irányba fejlődnek a háború eszközei?

– Ami az új technológiákat illeti, jelentős részük csak ámítás. Vannak olyan amerikai, orosz vagy kínai fegyverstruktúrák, amelyek a valóságban még nincsenek birtokában azoknak a képességeknek, amelyeket a gyártók állítanak róluk. Amerikában például kialakult egy forgóajtós rendszer. Ami azt jelenti, hogy egy tábornok előbb a hadseregben szolgál, aztán politikus lesz, majd fegyvergyártó cég lobbistája, utána bekerül a hadsereg fegyverátvételi bizottságába, és így tovább. Ennek az az eredménye, hogy a flotta például olyan hajókat kap, amelyek többet állnak a javítódokkban, mint kint, a nyílt vízen. Az új amerikai vadászgép, az F–35-ös súlyos, eddig orvosolatlan hajtóműhibáktól szenved, noha sokan ezt a repülőt tekintik a végső megoldásnak. Amerika sok kísérleti hiperszonikus rakétakilövést is törölt műszaki okok miatt, több végrehajtott indítás pedig balesetbe torkollott. Az oroszoknál meg az helyzet, hogy bemutatták bizonyos eszközök mintapéldányait, de a gyártásuk nem kezdődött meg, vagy csak néhány darab készült belőlük.

– Fegyverzeti képességek tekintetében hogy lehetne felosztani a nagyhatalmak körét?

– Amerika a légierő és a haditengerészet terén foglal el vezető pozíciót. Az oroszok főként rakétafegyverekben és légvédelmi eszközökben tekinthetők világelsőnek, a kínaiak pedig a mesterséges intelligenciára alapozott rendszerek kiépítésében járnak elöl. A Pentagon tudja, hogy Amerika súlyos lemaradásban van e téren. Eközben Kína már belekezdett a világ egyik leghatalmasabb flottájának építésébe, és jelentősen megerősíti az atomarzenálját is.

– Újabb világháború felé halad az emberiség?

– Nézzük, hogy állnak a hadseregek! Mert még senki sem tudja igazán, miként kell harcolni a XXI. században, XXI. századi fegyverekkel. Azt sem találta ki még senki, hogy miként lehet komplex egésszé gyúrni a XX. századból örökölt eszközöket és a XXI. század új fegyvereit. Valószínűleg a 2030–2040-es évekre alakul ki majd a modern korra jellemző új, egységes fegyverstruktúra. Egy biztos, a mesterséges intelligencia alkalmazása nagyon távolra tolja majd egymástól térben a harcoló feleket. Aki jóval a frontvonal mögül, egy konténerből irányít bizonyos fegyvereket, az nem éli át a háborúk klasszikus értelemben vett fájdalmait, lelki és fizikai megpróbáltatásait. Ez odavezet, hogy a bármilyen értelemben vehető humánum teljesen eltűnik a jövőben a harcterektől. A csapások pedig még pusztítóbbak lesznek. Törökország Líbiában már használt mesterséges intelligenciát a harcokban. Nem a török katona, hanem maga a fegyver választott célt magának és döntötte el, hogy csapást mérjen-e rá vagy se.

– Európa hadseregei legyengültek, most viszont veszett tempóban fegyverkeznek az államok. Németország, Lengyelország, Románia, de Magyarország sem marad ki a sorból. Több elemző úgy látja, konfliktusok, polgárháborúk törhetnek ki Európában akár az illegális migráció, akár gazdasági érdekkülönbségek, de a föderalista kontra szuverenista viták okán is. Reális prognózisnak tartja ezt?

– A berlini kormány védelmi minisztere, Boris Pistorius nemrég arra szólította fel a német társadalmat, hogy készüljön egy jövőben megvívandó háborúra. Nemcsak a hadsereghez szólt, de a német néphez is. Ehhez nincs mit hozzátenni.

– Azt tudjuk, hogy sokan szereltek le az utóbbi egy évben a Bundeswehrből, mert amikor felszereltek, akkor azért arról nem volt szó, hogy esetleg háborúzni is kell majd…

– A német mellett a román hadseregben is megháromszorozódott, megnégyszereződött a távozók száma az orosz–ukrán háború kitörése után. Több nemzetközi szervezet is évtizedek óta méri már az emberek hajlandóságát a világban arra, hogy harcoljanak az országukért. Kiderült, hogy például a marokkói vagy a pakisztáni társadalom 80-85 százaléka lépne fel aktívan a hazájáért. Ez Európában még a 25 százalékot sem éri el. A hollandok mutatója a leggyengébb, ott 10 százalékot mértek a kutatók. Látszik, hogy az iszlám országok lakói sokkal inkább hajlandóak erőfeszítésekre hazájukért, a jóléti államokban viszont évről évre csökken ez az arány. Európa lakossága meghasonult.

– Hová vezetett mindez?

– A hidegháború végeztével például a német, de más hadseregek létszáma is lecsökkent, harcértékük eredeti szintjük 10 százalékára esett vissza. Ez a magyar haderőre is igaz volt. Friss amerikai értékelések szerint az eddig potensebbnek hitt brit vagy német hadsereg ma alkalmatlan katonai konfliktusok megvívására. Ha kivonjuk a NATO-ból az amerikai és a török haderőt, akkor azt látjuk, hogy az izraeli számítana a legerősebb seregnek Európában, ha itt volna. Németország azt ígérte, hogy 100 milliárd eurót költ majd hadserege modernizálására. Ez több mint egy éve hangzott el, de semmit sem tettek. Berlin nemrég bejelentette, hogy a maga részéről megduplázza Ukrajna háborús támogatását. Majd két napra rá visszakozott, mondván, mégsem tudja megtenni, akkora a hiány a költségvetésében. Az uniós szankciók hatására meggyengült, sőt, recesszióba került számos európai ország gazdasága, kimerültek azok a források, amelyekből az ukránoknak ígért támogatásokat elő lehetne teremteni. Ezért az unió hitelből finanszírozza majd Ukrajnát. Az orosz gazdaságon viszont nem fogtak a szankciók, rövid kapkodás után talpra állt, ma már 2-4 százalékos növekedést kezd mutatni. Az oroszok havonta száz tankot gyártanak, további százat újítanak fel, míg az Ukránok csak 28-at kapnak. Európa nem tudja leszállítani a Kijevnek ígért egymillió tüzérségi lőszert sem a meghatározott időre, miközben Oroszország tüzérségi lőszerek gyártásában mérhető kapacitása hétszer nagyobb, mint a nyugati országoké.

– Korábban szó volt már arról, hogy ukrán szélsőséges erők, például az Azov, a Kraken vagy a Pravij szektor bosszúból rátámadhat a kárpátaljai magyarságra, sőt, betörhet Magyarországra is. Felkészült erre a hadseregünk?

– Amikor az Orbán-kormány 2010-ben megkezdte tevékenységét, már felvetődött a kérdés, hogy mi legyen a honvédséggel, mert nagyon rossz állapotban van. A miniszterelnök akkor azt ígérte a katonai vezetésnek, hogy visszatérünk a kérdésre, amint megerősödik a magyar gazdaság. Ez 2015-ben következett be, és 2017-ig el is készült a hadsereg fejlesztésének terve. Sokan háborogni kezdtek, hogy mi szükség erre, a történelem véget ért, nem lesz több háború, és így tovább. De a kormány tovább dolgozott. Asztalra került az a kérdés is, hogy miként kerülhetjük el a nagy nyugati fegyvergyárak túlárazásait, megbízhatatlan szállításait, és miként indíthatjuk be a hazai lőszer- és fegyvergyártást. Ami az említett, lehetséges konfliktusokat illeti, minden a háború kimenetelén, illetve eszkalációján múlik. Az már látszik, hogy a nyugati támogatás csökkenése kapcsán nagy az idegesség a kijevi vezetésben, és megkezdődött a trónok harca is. Vagyis Zelenszkij utódlásának ügye. A nyugati sajtó egy része már a Moszkvával folytatott tárgyalások szükségességéről cikkezik. Attól tartva, hogy az unió, különösen annak nyugati tagállamai a jelenleginél is nehezebb gazdasági helyzetbe kerülnek, miközben más problémákra, például a migrációra is kénytelenek költeni. Zelenszkijnek amúgy már saját szélsőségeseitől is tartania kell. A Mirotvorec nevű kijevi webhely korábban például az elnök feleségét is feltette a kiiktatandó személyek halállistájára. Csak úgy, figyelmeztető jelleggel. Azt, hogy mit tehet egy elkeseredett szélsőséges ukrán fegyveres csoport, nem lehet megjósolni. De készülni kell arra, hogy a hatalomváltás zűrzavara átcsaphat Magyarországra. Ezt pontosan tudja a honvédség vezetése.

– Zajlik a világrend átalakítása, és amint már szó volt róla, hazánkban is tartanak a polgárok egy esetleges világháborútól. Amerika gyengül, Kína csillaga felszálló ágban van. Ez adja a veszély lényegét?

– Sok-sok tanulmány jelent meg az USA fokozatos térvesztéséről. Gazdasági és katonai ereje még mindig meghatározó, egyidejűleg stratégiai túlterjeszkedés is jellemzi. Donald Trump tett kísérletet arra, hogy hátrébb lépjen a klasszikus amerikai világcsendőri szerepből, amelyet Washington erőszakos demokráciaexportja egészített ki. Trump meg akarta tartani az USA hegemón szerepét, de csak a számára stratégiailag fontos térségekben. Például a Közel-Keleten, ahogy ezt a most zajló gázai konfliktusból is láthatjuk. Bonyolult probléma. Úgy tűnik, a Hamász a támadásával olyan választ akart kiprovokálni Izraelből, amelyet elítél az egész világ. Célja Izrael meggyengítése, ahogy a libanoni határ közelében már csődközeli helyzetbe is került a vállalkozások 30 százaléka a harcok következtében. Ezenkívül Tel-Aviv kénytelen volt visszavonni több nagy beruházási tervét is a háborús költségek és a nagy számú mozgósított munkavállaló miatt. A Hamász reménykedik, hogy Izrael gyengülése láttán Irán nyílt katonai lépésre szánja el magát. A térségbeli amerikai beavatkozási kísérletekből is látni, hogy fogyóban van Washington hatalma. De már az orosz–ukrán háború is megmutatta, hogy a NATO és maga az USA sem a régi. A világ több állama, úgymint például Brazília vagy India is azt mondja e gyengülést látva, hogy már nem szeretne a vezető hatalmak junior partnere lenni. Saját útjukra akarnak lépni, hogy a jövőben ne bizonyos amerikai cégek mondják meg nekik, mit csináljanak a vagyonukkal, mihez kezdjenek a lehetőségeikkel. Kína nagy valószínűséggel arra törekszik több ezer éves kulturális, történelmi, politikai tapasztalatai alapján, hogy egy egyezkedésekre, kölcsönös előnyökre épülő multipoláris világrend alakuljon ki. Továbbra is meghatározó hatalom szeretne lenni, de elveti azt a világcsendőri szerepet, amelyet Amerika játszott eddig.