Van egy hely, ahol pillanatok alatt eljuthatnánk az Egyesült Államokból Oroszországba
Történelmi pillanatoknak lesz helyszíne az Egyesült Államok legnagyobb szövetségi állama, amikor Donald Trump amerikai és Vlagyimir Putyin orosz elnök ma Anchorage-ban találkoznak. Ez az első alkalom, hogy egy orosz államfő Alaszkába látogat, pedig a terület 1799 és 1867 között orosz gyarmat volt. A mostani csúcstalálkozó hivatalosan az ukrajnai háború lezárásáról szól majd, több mint másfél évszázaddal azután, hogy az Egyesült Államok mindössze 7,2 millió dollárért megvásárolta a közel 600 ezer négyzetmérföldes területet a cári Oroszországtól.
Alaszka története jól példázza, hogy a két nemzet múltja és földrajzi kapcsolatai sokkal szorosabbak annál, mint amit a hidegháborús szembenállás óta sokan feltételeznek. A XVIII. század elején a mindössze 82 kilométer széles Bering-szoros inkább összekötötte, semmint elválasztotta a kontinenseket: szibériai kereskedők, orosz ortodox misszionáriusok és az őslakos iñupiat, illetve jupik közösségek tagjai szabadon közlekedtek, házasodtak és vadásztak a két part között.
Az amerikai fennhatóság alá került területen az orosz kultúra nyomai ma is kézzelfoghatók: hagymakupolás orosz templomok, orosz vezetéknevű lakosok és múzeumokban őrzött, a cári időkből származó tárgyak emlékeztetnek a közös múltra.
Az összefonódás talán leglátványosabb jelképei a Diomede-szigetek: a szélfútta vulkanikus sziklák alig 3,8 kilométerre fekszenek egymástól, de a kisebb, Little Diomede az Egyesült Államokhoz, a nagyobb, Big Diomede viszont Oroszországhoz tartozik. A két sziget között nemcsak ország-, hanem időbeli határ is húzódik: a nemzetközi dátumhatár miatt Big Diomede 21 órával „jár előrébb” szomszédjánál – ezért nevezik a helyiek a párost „A Tegnap és Holnap Szigeteinek”.
Manapság a nagyobbik sziget lakatlan, csupán egy orosz határőr-állomás működik rajta. Little Diomede körülbelül 80 lakosa – többségük iñupiat őslakos – a nyugati part egyetlen sík területére épült faluban él, meredek sziklafalak és a tenger közé szorulva. Hetente egyszer érkezik helikopter Nome városából a postával és alapvető árucikkekkel, de a köd és a szél gyakran napokra megbénítja a közlekedést. Az itt élők ma is főként halászattal, fóka- és rozmárvadászattal, valamint tengeri madarak elejtésével tartják fenn magukat.
Az őslakos közösségek jóval a mai határok kialakulása előtt mindkét szigeten jelen voltak, és még az 1867-es amerikai felvásárlás után is több mint nyolcvan éven át egyetlen közösségként éltek. A változás 1948-ban következett be: a hidegháború kezdetén a Szovjetunió kitelepítette Big Diomede lakóit a szárazföld belsejébe, szétszórva őket Szibéria különböző településein, és lezárta a határt. Így jött létre az úgynevezett „Jégfüggöny”. Little Diomede lakói közül ma is sokan tudják, hogy rokonaik Oroszországban élnek, bár a határ miatt évtizedekig nem találkozhattak velük.
„A családokat hirtelen szétválasztotta a Bering-szoros” – idézte a BBC Charles Wohlforth írót, aki To Russia With Love című könyvében részletesen bemutatja az alaszkai-orosz kapcsolatok történetét. Elmondása szerint ezek a családi kötelékek mintegy negyven évre teljesen megszakadtak. A fordulat 1988. június 13-án jött el, amikor a Friendship Flight nevű különjárat Nome városából az oroszországi Providenyába vitte a politikusokat, közösségi vezetőket és idős alaszkai őslakosokat, hogy évtizedek után újra találkozhassanak rokonaikkal.

David Ramseur, aki ebben az időszakban Alaszka kormányzójának sajtófőnöke volt, a BBC-nek úgy fogalmazott: „Ezzel egy nagyjából 25 éven át tartó, jó kapcsolat vette kezdetét Alaszka és Oroszország között”.
A baráti repülőjárat után a legkülönfélébb csereprogramok indultak: sportolók, újságírók, népzenészek és számos más csoport látogatott át a túlpartra. Az egyik legemlékezetesebb kezdeményezés az 1989-es Bering Strait Expedition volt, amelynek során amerikai és szovjet síelők, kutyaszánosok – köztük alaszkai és csukcsföldi őslakosok – mintegy 1600 kilométert tettek meg a Kamcsatka-félszigettől az alaszkai Seward-félszigetig. A projekt célja az volt, hogy a közös történelemre és az őslakos közösségek közötti, tartós kapcsolatokra irányítsa a figyelmet.
Alaszka és Oroszország földrajzi közelsége és történelmi kapcsolatrendszere a Trump–Putyin találkozón újra az érdeklődés középpontjába került, emlékeztetve arra, hogy a két ország között nemcsak politikai feszültségek, hanem évszázados kulturális kötelékek is léteznek – mindössze egy jégmezőnyi távolságra egymástól.
(forrás)

