Versenyben az idővel

Vajon mi zajlik le a német néplélekben, amikor világraszóló eredményeket ér el az ipar, a gazdaság, a technika, a tudományok, a művészetek, az építészet és – kissé zárójelbe téve – a futball területén, miközben megadóan tűri, hogy az országot elárasszák az idegen, elsősorban muszlim bevándorlók tömegei? Miért nézik tétlenül a Nyugat alkonyát? Erre a kérdésre kerestük a választ 2016 nyarán, és erre keressük még ma is.

Fotó: shutterstock.com, illusztráció

Németország még mindig nem talált magára. Sok minden történt a két évvel ezelőtti riportsorozatunk óta, de elmaradt a várva várt áttörés. A bevándorláspolitikában érezhető némi változás, de közben a mindennapok ijesztőbbé váltak: már nincs nap, hogy ne derülne fény egy újabb, migránsok által elkövetett bűncselekményre, a verekedéstől és lopástól a késelésen át a gyalázatos, szexuális indíttatású, fiatalkorúak ellen elkövetett gyilkosságokig.

Ám a jólét kellemesen altató közönyében a jövőtől való félelem alig tapintható szorongássá szelídül, és bár éjjelente felriad az ember, ha furcsa kiáltásokat hall a park felől, a politikai színpadon továbbra is az időhúzásé a főszerep, amihez a német média az ellenzéki sajtó teljes hiányában szolgai módon asszisztál.

Hiába szenvedtek szeptemberben történelmi vereséget a Németországot évtizedek óta kormányzó pártok, változatlanul forog tovább a régi lemez. Merkel politikája már rég megbukott, de a tehetetlenségi nyomaték a kancellárt továbbra is a kormány élén tartja.

Láthatóan megerősödött a tavaly szeptemberi választások óta az egyetlen valódi ellenzéki párt, az Alternatíva Németországnak (AfD), de a friss hajtást még mindig megfojthatja a politikai karriervágy, leveleit felfalhatják a paraziták és az egyéb kártevők, még mielőtt termést hozna. Az AfD ezzel együtt aktívan politizál, lelkes tagjai az idén is megtartották az immár hagyományosnak számító zárt körű összejövetelüket, amire ezúttal Szász-Anhalt tartományban, Burgschei­dungenben került sor. A Demokrata is részt vehetett a találkozón, hogy első kézből adjon hírt az eseményről, amely a párt legnépszerűbb, országos rendezvénye.

A burgscheidungeni kastély, a rendezvény színhelye (Fotó: Demokrata)

Emelkedett a hangulat a szakadó eső ellenére. A burgscheidungeni kastély előtti rendezvénysátorban kereken ezer AfD-tag gyűlt össze. Jöttek volna ennél jóval többen is, de a kis barokk kastélyban a helyszűke miatt már május közepén lezárták a jelentkezést.

A párt kinőtte a legendás helyszínt, Kyffhäusert, ahol úgy tartják, hogy Rőtszakállú Frigyes császár (Friedrich Barbarossa) alussza évszázados álmát a hegy gyomrában.

Nem tudni, hogy meghallja-e a császár innen, Burgscheidungenből az AfD-tagok hangos kiáltását, akik állva skandálják: Ébresztő! Persze ez a felhívás nem kizárólag Rőtszakállú Frigyesnek szól, hanem az egész német népnek. A színpadon az elmaradhatatlan sramlizenekar, és szépen fogy a sör is, amint üdvözlik, megölelik egymást az ország minden részéről érkező AfD-tagok, akik ezúttal is kiemelt figyelemmel és szeretettel vesznek körül minket.

Magyarországról már évek óta nem a Balaton és nem is a gulyás jut először az eszükbe, hanem miniszterelnökünk, Orbán Viktor, aki itt, Burg­scheidungenben minden bizonnyal a legnépszerűbb európai politikus. Neve hallatán az emberek állva tapsolnak. Hasonló népszerűségnek örvend HC Strache osztrák alkancellár is. A találkozó résztvevői bennük látják Európa megmentőit, e véleményüket a nap folyamán többször megosztották velünk.

A Demokrata kezdettől fogva nyomon követte Németország egyetlen valóban ellenzéki pártjának születését, és beszámolt eddigi legnagyobb sikeréről, amikor a 2017-es Bundestag-választásokon harmadikként, egyben az ellenzék vezetőjeként bejutott a német parlamentbe. Ezzel a bevándorlásellenes AfD önbizalma és kisugárzása is érezhetően megnőtt, annak ellenére, hogy a német média minden eszközt megragad a párt lejáratására, illetve az üzenetek elhallgatására.

Az AfD vezetőségének képviselői (Fotó: Demokrata)

Saját média hiányában, mivel szinte kizárólag csak a közösségi felületeken vannak jelen, ezt könnyen megtehetik. A párt kizárólag az utcán, a közösségi médiában és néhány alternatív hírportálon kap szót. A vezető német lapok csak akkor adnak hírt egy-egy politikus felszólalásáról, ha találnak benne a polkorrekt közbeszédtől eltérő, a szövegkörnyezetből kiragadható, kiforgatható, vagy akár önmagában véve is kifogásolható mondatokat.

Ilyet egyébként lehet találni, elég, ha Alexander Gauland egyik legutóbbi beszédére gondolunk, amelyben elhangzott egy nagyon szerencsétlen mondat, ami alaposan kiverte a biztosítékot jobbról és balról egyaránt. Gauland azt mondta: „Hitler és a nemzetiszocialisták pusztán madárpiszok Németország ezeréves sikertörténetében.” Nem tagadta ugyanakkor Németország felelősségét. „Csak azoknak adatik meg a hatalom, hogy formálják a jövőt, akik ismerik a múltat” – fogalmazott a politikus, aki szerint a nácizmus Németország történelmének csak egy része.

A politikus nem nem akarta bagatellizálni a második világháborús bűnöket, de ez az ifjúsági találkozón elhangzott mondat azonnal bejárta a német és nemzetközi sajtót.

„Semmi nem áll olyan távol tőlem, mint hogy ilyen hatást keltsek, ami egyébként a beszédem hátralévő részéből kiderült. Sajnálom, hogy ilyen hatást váltott ki. Soha nem állt szándékomban ennek a bűnös rendszernek az áldozatait bagatellizálni vagy kigúnyolni” – írta közleményében a párt frakcióvezetője. Visszavonni azonban már nem tudta, a mondat pedig szárnyra kelt, és nyilatkozatháborút robbantott ki.

Erre a rendezvényre is rányomta a bélyegét, sokan találgatták, eljön-e egyáltalán Gauland, akit szemlátomást nagyon megviselt a dolog. Eljött, rövid beszédet tartott, majd távozott. Ezúttal nem a múlttal, hanem a jelennel foglalkozott. A menekültválságot egy olyan, soha nem látott kísérletnek nevezte, amelyben egy monokulturális demokráciát megpróbálnak multikulturálissá tenni. Kifogásolta, hogy a migránsok által elkövetett gyilkosságok áldozataiért az AfD-frakció által javasolt egyperces néma felállást a Bundestagban a többi párt provokációnak minősítette, és azzal érveltek, hogy a migránsválság okait kell megszüntetni. Gauland szerint viszont e válság fő oka ott ül a kormányban: úgy hívják, hogy Merkel…

– Merkelnek mennie kell! – skandálta válaszul kórusban a tömeg.

Ezer résztvevő a rendezvényen (Fotó: Demokrata)

A rendezvény a német és a tartományi zászlók bevonulásával kezdődött, de a himnusz (Lied der Deutschen), illetve annak dallama, a Haydn-mű zenekari változata, amely eredetileg Lorenz Leopold Haschka himnuszának szövegére, a „Gott erhalte Franz den Kaiser”-re íródott, nem csendült fel.

A szónokok közül elsőként a házigazda, André Poggenburg, a szász-anhalti tartomány AfD-frakciójának vezetője lépett a színpadra. Beszédében arra hívta fel a figyelmet, hogy a párt tagjainak és tisztségviselőinek soha nem szabad elfelejteniük, hogy honnan jöttek.

– Utcai harcosokból jutottunk be a Bundestagba. A legfontosabb értékünk az összefogás és a lojalitás – hangsúlyozta köszöntőjében.

Őt Katrin Ebner-Steiner követte, az AfD bajor tartományi elnöke, aki a soron következő bajorországi tartományi választások tétjéről, illetve a legnagyobb vetélytárs, a CSU politikájáról beszélt. Azt kifogásolta, hogy a CSU „csak forró levegőt fúj”, vagyis csupán a retorika szintjén kemény, de végül nem teszi meg a szükséges lépéseket. Erre egyik példa az a közelmúltban benyújtott alkotmánybírósági vádirat, amelyben az AfD annak megállapítását kérte a testülettől, hogy Németországban a jog uralma helyett a jogtalanság uralma valósult meg, amikor Angela Merkel zöld jelzést adott az ország területére belépő illegális bevándorlóknak. (Részletes beszámoló a Demokrata előző számában Per Merkel ellen címmel.)

Ami a forró levegőt illeti, ma már csak kevesen emlékeznek rá, hogy a „jogtalanság uralma” kifejezést először Horst Seehofer, jelenlegi CSU-s belügyminiszter, a CSU elnöke használta, és el is készített egy hasonló alkotmánybírósági beadványt, de végül nem nyújtotta be. Az AfD most, három év késéssel megtette ezt a lépést.

– A CSU számára az AfD Isten büntetése – véli a politikus, aki szerint vagy rá fogja kényszeríteni az AfD a CSU-t a kormányon belüli határozott fellépésre, vagy megbüntetik a választói az októberi tartományi választáson, amikor a korábban igencsak népszerű bajor CSU helyett az AfD-re szavaznak.

A bajor választás közeledtével az AfD-s politikusok úgy vélik, Horst Seehofer most a „Höcke-napirendet” valósítja meg. Erről már Björn Höcke, az AfD türingiai elnöke beszélt.

Höckét sokan a párt ideológusának tartják, és szóba került a Bundestag-választás kapcsán a kancellárjelöltsége is, de 2017 januárjában bejelentette, hogy Türingiában marad, és 2019-ben a türingiai tartományi választásokon a miniszterelnöki posztért indul. Igazi patrióta, szenvedélyes hazafi, az erfurti tüntetések szervezője. Beszédeiben gyakran felidézi a német történelem és kultúra nagyjait, általában pontos diagnózist ad a kialakult helyzetről, és magával tudja ragadni a hallgatóságát.

– A Höcke-napirend a következő: aki nem uniós polgár, és nincs érvényes vízuma, attól a belépést meg kell tagadni. Zéró bevándorlás mindaddig, amíg az ország területén rendezetlen státuszú illegális bevándorlók, illetve már kiutasított személyek tartózkodnak – mondta a politikus, hozzátéve, hogy szerinte az utóbbi hetekben a kormányzó pártok pániküzemmódra kapcsoltak: megpróbálják visszanyomni a mustárt abba a tubusba, ahonnan előzőleg ők nyomták ki.

– Olyan ez, mint amikor egy totálkáros autóhoz odamegy egy szerelő egy csavarhúzóval, és megpróbálja megnyugtatni a kétségbeesett vezetőt. Ne aggódjon, nem komoly, megoldjuk. Persze, hogy nem oldják meg – mutat rá Höcke, aki szerint nem a törvényekkel van a baj. – Nagyon sok jó törvényünk van Németországban, de hiába, ha nem tartják be őket.

Rendszeresen megsértik például a gyülekezési törvényt, amikor a tüntetőket túlkiabálja egy kétszer akkora hangos tömeg egy stadiont is megtöltő hangerővel, megakadályozva, hogy a beszédek, az üzenetek eljussanak az emberekhez. De vajon mit lehet tenni? Björn Höcke erre is megadta a választ.

– Az ember nem mindenható, de nem is tehetetlen. Ebből kell kiindulni, ebből az alapállásból kell szemlélni a történelmet. Rajtunk múlik, az ittlévőkön is, hogy az AfD Németország új néppártja legyen – ezzel fejezte be beszédét a türingiai AfD-elnök.

Dr. Jörg Meuthen, a párt elnöke, akit a kormánypártok felszó­lítottak, hogy határolódjon el Alexander Gaulandtól a madárpiszkos mondat kapcsán, arról beszélt, hogy sokan vannak, akik megpróbálnak éket verni a pártelnök és a frakcióvezető közé. Ebben élen jár a német sajtó.

– Nem határolódunk el egymástól, a hamis hírekkel pedig nincs mit kezdenünk. Amitől el kell határolódnunk, az a kormány politikája – jelentette ki Meu­then, hozzátéve, hogy az erősödő politikai támadások mögött egyre kitapinthatóbb a félelem. – Félnek tőlünk, mint ördög a tömjénfüsttől. A lelkük mélyén ugyanis kezdettől fogva tudták, hogy nekünk van igazunk. De megmozdult valami Németországban, aminek mi vagyunk a motorja – tette hozzá a párt elnöke.

Andreas Kalbitz, Bran­denburg tartomány AfD-elnöke egy új német szót dobott be a köztudatba, ami az „ent” fosztóképző és a Merkel szó igei változata, az „entmerkeln” kifejezés. Cselekvésre szólít, és annyit tesz, Merkeltől megfosztani, megszabadítani. Andreas Kalbitz szerint ez az állapot ma Németország sorskérdése. Ám hogy ez mikor következik be, azt ma senki nem tudja. Sem Burgscheidungenben, sem Kyffhäuserben, de még Münchenben és Berlinben sem. Azt sem tudni, hogy mi lesz, és azt sem, hogy mi lesz azután. Versenyfutás az idővel. Egy azonban biztos: a mai Bundestag már nem az a Bundestag…