Veszélyben az európai mezőgazdaság
Európai gazdák tömegeit teheti tönkre és az élelmiszer-biztonságot is megrendítheti az Európai Unió és a Mercosur közötti szabadkereskedelmi egyezmény.
Két évtizedes tárgyalások után 2019 nyarán átfogó szabadkereskedelmi megállapodás köttetett az Európai Unió és az Argentínát, Brazíliát, Paraguayt és Uruguayt tömörítő Közös Piac (portugálul Mercado Comum do Sul, spanyol nevén Mercado Común del Sur, rövidítve Mercosur) között. Az egyezmény jelentőségére jellemző, hogy az EU összlakossága mintegy 447 millió lélek, és a Mercosur-országok – a társult tagként jegyzett Bolíviát, Chilét, Ecuadort, Kolumbiát és Perut is ideszámítva – sem sokkal kevesebb, 418 millió embert képviselnek.
A paktum tehát óriási piacot nyit meg az Európai Unió előtt, hiszen az alku nyomán az európai vállalkozások évente összesen négymilliárd eurónyi vámot takaríthatnak meg. Ez az ipar számára hatalmas előrelépés, a Dél-Amerikába irányuló autóexportőrök például eddig 35 százalékos tarifát fizettek, de a járműalkatrészekre és a különféle gépekre is 14-18 százalékot vetettek ki.
A megállapodásban a Mercosur-országok vállalták a párizsi klímaegyezményben foglaltak betartását is – ez azért jelentős, mert közismert és régi probléma az Amazonas-medence őserdeinek nagyarányú irtása égetéssel új mezőgazdasági területek kinyerése céljából. Mint a dokumentum leszögezi, az alku „azon az előfeltevésen alapul, hogy a kereskedelem nem vonhatja maga után a környezet károsodását vagy a munkafeltételek romlását; éppen ellenkezőleg: a fenntartható fejlődést kell előmozdítania”.
Mindez jól hangzik, ám ismerve a dél-amerikai országok teljesen eltérő történelmi gyökereit, bevett gyakorlatukat és gazdaságszerkezetüket, aligha feltételezhető, hogy varázsütésre európai környezetvédelmi előírásokat ültetnek gyakorlatba. Miként az sem valószínű, hogy – bár az egyezmény kitér az őslakosok jogainak garantálására is – Buenos Aires vagy Brazíliaváros politikusai a bretonok, netán a Kárpát-medencei magyarok elnyomása miatt összeakaszkodnak majd az érintett EU-tagországokkal.
Mindemellett figyelemre méltó a Külügyi és Külgazdasági Intézet (a kormány által létrehozott Demokrácia Központ Közalapítvány egyik intézménye) 2019/39-es számú elemzése a megállapodásról. Ebből kitűnik, hogy Európában a gépipar, Dél-Amerikában a mezőgazdaság nyeri a legtöbbet a paktumon. Az elemzés idézi az Európai Bizottság legutóbbi, 2009-es hatásvizsgálatát – mint a KKI-dokumentum megjegyzi, frissebb bizottsági értékelés nincs, vagy ha van, nem a nyilvános.
A hivatkozott szövegből pedig az derül ki, hogy az európai mezőgazdaságra kifejezetten káros hatással lesz az egyezmény, csökkenni fog az ágazat foglalkoztatóképessége és termelésének mennyisége.
– Az európai ipar, főleg az autógyártás számára kétségtelenül előnyös megállapodás mezőgazdasági kérdésekben hajmeresztő engedményeket tesz, ami a termelőkre és a fogyasztókra nézve egyaránt biztonsági kockázatot jelent. Álszent és bicskanyitogató, hogy míg az európai gazdákkal szemben az úgynevezett „green deal” egyre szigorúbb termelési feltételeket támaszt, az EU–Mercosur-egyezmény alapján nyakló nélkül ömölhet majd Európába a dél-amerikai élelmiszer, aminek nemcsak a mennyisége, hanem a minősége is aggasztó – mondta érdeklődésünkre Győrffy Balázs, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara elnöke.
A legnagyobb európai mezőgazdasági érdekvédelmi tömörülés, a több mint 23 millió termelőt és 22 ezer szövetkezetet összefogó Mezőgazdasági Szakmai Szervezetek Bizottsága és az Európai Unió Mezőgazdasági Szövetkezeteinek Általános Szövetsége (Comité des organisations professionnelles agricoles / Comité général de la coopération agricole de l’Union européenne, COPA – Cogeca) ezért felvilágosítókampányba kezdett, amihez csatlakozott az Európai Baromfifeldolgozók és -Kereskedők Szövetsége (Association européenne des transformateurs de volailles et du commerce de la volaille, AVEC) és az Európai Cukorrépa-termesztők Nemzetközi Szövetsége (Confédération internationale des betteraviers européens, CIBE) is.
Van ok a lármafák megverésére. Győrffy Balázs a probléma súlyát érzékeltetendő hozzáteszi, a megállapodás nyomán várhatóan Európára zúduló heti hatmillió brazil csirke annyi, mint Dánia, Finnország és Svédország teljes baromfiágazatának termelése.
Veszélyben van a méztermelés is; utóbbi különösen érzékenyen érinti az európai akácméztermelés nagyjából 70 százalékát adó Magyarországot. A cukorrépa-termesztők is aggódhatnak, nemkülönben a cukor vásárlói.
– Az ágazatban nagyhatalomnak számító Brazíliában ugyanis nem kevesebb mint 27 olyan gyomirtó és rovarölő szert használnak az ottani termelők, amit Európában egészségre ártalmas voltuk miatt régóta nem engedélyeznek. És akkor még nem említettük a számos uniós tagállamban, így hazánkban is tiltott génmanipulációs technológiát, amit a dél-amerikai országban szintén korlátok nélkül alkalmaznak – figyelmeztet Győrffy Balázs.
Az európai marhahústermelésnek is mintegy 30 százalékát, nagyságrendileg tizenhat EU-tagállam teljes volumenét szorítaná ki a megállapodás, arról nem beszélve, hogy az uniósnál sokkal megengedőbb szabályok jelentősen olcsóbb, ám minőségileg aggályos termékek előállítását teszik lehetővé, ami leszorítaná a termelői árakat, miközben a közös agrárpolitika szigorodó előírásai éppenséggel költségesebbé teszik a termelést az európai gazdák számára.
– Ha ez így, ebben a formában életbe lép, a Mercosur-országok a saját piacunkon vernek agyon minket – mondja Győrffy Balázs, figyelmeztetve, hogy mindezek miatt termelők sokasága veszítheti el a megélhetését, ami veszélyes társadalmi feszültségekhez vezethet.
A kenyér nélkül maradók nem fogják megköszönni ezt a felelősöknek, nyomatékosítja aggályait az Agrárkamara elnöke. Hangsúlyozza ugyanakkor, hogy az európai érdekekért folytatott harc távolról sem elveszett ügy, még időben vagyunk, hogy gátat vessünk a nemkívánatos fejlemények elé.
