Fotó: ShutterStock/Natalis
Hirdetés

A hannoveri óvodák egy részének a munkásjóléti szervezet (AWO) a fenntartója. Ezekben az óvodákban külön helyiségeket, úgynevezett elvonulószobákat, testfelderítő termeket akartak kialakítani a gyermekek doktorosdijához. A célzott szerepjátékoknak végül a szülők felháborodása vetett véget: az AWO által működtetett óvodákban az alsó-szászországi hatóságok július elsején leállították a „testfeltáró” termek projektjét.

Az Állami Ifjúsági Jóléti Hivatal előírta az AWO által működtetett óvodáknak nevelési koncepciójuk felülvizsgálatát. A fenntartó elismerte, hogy az óvodák belső munkasegédlete tartalmaz egy szöveges modult a gyermekek „testfelfedező” szabályairól, amelyek a ProFamilia nevű civil szervezettől származnak.

A ProFamilia az International Planned Parenthood Federation (IPPF) tagja, amely világszerte a szexuális önmeghatározás és családtervezés jogát hirdeti. Így definiálja mindenekelőtt az abortuszhoz való jogot. Az egyesületnek Németországban mintegy 4000 tagja van, országszerte több mint 180 tanácsadó központot tart fenn mintegy 1600 alkalmazottal. A szervezetet tagdíjakból, nemzetközi adományokból és kormányzati támogatásokból finanszírozzák.

Hamarosan kiderült, hogy nem Hannover volt az egyedüli város, ahol hasonló tervvel álltak elő az óvodavezetők, ráadásul ebben az esetben egyházi óvodáról van szó. Már április végén futótűzként terjedt a tennenbronni Mária királynő katolikus óvoda levele a közösségi médiá­ban pikáns részletekkel egy új szexuálpedagógiai koncepció megvalósításáról. A levél szerint egyértelmű szabályok vonatkoznának a gyerekek teste körüli „utazásra”, ezek betartásáról a pedagógusok gondoskodnának.

Korábban írtuk

Ilyen szabály például, hogy „a gyermek csak annyi ruhadarabot vesz le, amennyit önszántából akar”. „A gyerekek nem helyeznek ujjakat vagy tárgyakat a testnyílásokba.” „Csak olyan dolgokat lehet játszani, amit mindenki élvez.”

„Az egésznek olyan külön helyiségben kell történnie, amely védve van az idegen tekintetektől” – áll a szülőknek küldött levélben, amely rohamosan terjedt a közösségi médiában.

Egy édesanya, Manuela Gasch azt hitte, nem jól lát, amikor elolvasta a levelet.

– Egy óvodáskorú gyermek egyáltalán nem képes ilyen döntéseket hozni. Hol élünk? A szexuális nevelés a szülők feladata. A legnagyobb baj az, hogy a gyerekek így nem tanulnak meg nemet mondani – fejtette ki a véleményét, hozzátéve, nagylánya már azon gondolkodik, hogy visszamondja az önkéntes közösségi szolgálatot is az óvodában. Egy édesapát, a helyi lapnak nyilatkozó Sven Frielingsdorfot az zavarta a leginkább, hogy a szülők megkérdezése nélkül, a fejük fölött születhetnek ilyen döntések.

– Még szülői értekezletet sem tartottak – panaszolta.

A hatalmas felháborodás láttán április végén Harald Dörflinger plébános és Beatrix Zimmermann, az intézmény vezetője kiadott egy közös állásfoglalást, amely szerint „a Mária Királynő Óvoda biztonságos hely a gyermekek számára. A szülőknek tudniuk és érezniük kell, hogy a gyermekeik jó kezekben vannak és magas színvonalú nevelésben részesülnek. Az elvonulószobáról szóló levél ellen­érzést váltott ki a szülők körében mind tartalmi, mind formai szempontból. Sajnáljuk, a számos visszajelzést komolyan vesszük, a test felfedezését és az elvonulószobát nem valósítjuk meg, az elgondolást maradéktalanul töröljük. Továbbra is kapcsolatban maradunk a szülőkkel” – áll a közleményben.

A szülők felháborodásának köszönhetően sikerült megállítani a melegbárok sötétszobáira emlékeztető szeparék bevezetését az óvodákban. Ám a gyermekek korai, idő előtti szexualizálása évtizedek óta jelen van a német társadalomban. A veszélyre kizárólag az ellenzéki AfD hívja fel rendszeresen a figyelmet. A párt a lehető legkülönbözőbb fórumokon, parlamenti felszólalásokban, plakátkampányokon figyelmeztet rá, hogy a homoszexualitás és a transzszexualitás hangsúlyozása a tanórákon, illetve az óvodai nevelésben, az úgynevezett sokszínűségre való nevelés durva beavatkozás a gyermekek természetes fejlődésébe, illetve a szülőknek az alaptörvényben biztosított jogába. A gyermekeket és fiatalokat a szüleik akarata ellenére olyan negatív hatások érik, amelyek szégyen­érzetet, bűntudatot keltenek bennük, elbizonytalanítják őket a szexuális identitásukban, és sértik az egészséges fejlődéshez való jogukat.

Közben a házasodási kedv csökkenése, a gyermektelenség és az abortuszok számának növekedése, valamint a társadalom gerincét adó kétgyermekes családok eltűnése következtében az őslakos népesség évi 250 ezer fővel csökken, a népességfogyás üteme gyorsul.