Viharfelhők Németország egén
Miközben a német gazdák azért tüntetnek, mert a baloldali koalíció az ő kontójukra igyekszik betömni a költségvetésen ütött lékeket, Olaf Scholz kancellár kormánya továbbra is teljes mellszélességgel támogatja a korlátlan gabonaimportot Ukrajnából, mindezzel lehetetlen helyzetbe hozva a vidéket. Ráadásul teszi ezt anélkül, hogy megfelelő felhatalmazással rendelkezne a társadalom részéről, hiszen – Magyarországgal ellentétben semmilyen – módon nem konzultált a választópolgárokkal. A nagyszabású gazdatüntetés során a farmerek traktorokkal akadályozzák a közlekedést a nagyvárosokban és az autópályákon. A hét második felére a mozdonyvezetők is munkaleállást jelentettek be, így tovább mélyül a válság. A szocialista-liberális-zöld kormány makacsul ragaszkodik saját álláspontjához – ami a költségvetés siralmas állapotának tükrében nem meglepő. Az ország gazdasági nehézségei azonban a megfontolatlan szankciós hadviselésben gyökereznek.
Az Alapjogokért Központ számos alkalommal hívta fel a figyelmet arra, hogy az Unió meghatározó tagállamának gazdasága fenntarthatatlan pályára állt. Nyáron a liberális-globalista The Economist azt feszegette a címlapján, hogy „Németország Európa beteg emberévé vált”. A tavalyi év vége egy súlyos belpolitikai botránytól lett hangos, amikor az alkotmánybíróság megsemmisítette a szövetségi büdzsé egy 60 milliárd eurós átcsoportosítását. Ugyanakkor a német gazdaság folyamatosan a recesszió szélén stagnál, és – a Világbank kalkulációja szerint – 2022 végére vásárlóerőparitáson számolva az orosz nemzeti össztermék megelőzte a németet. Vitathatatlan tehát, hogy a szankciós hadviselés visszájára sült el, annak legsúlyosabb hatásai pedig épp a német polgárok vállaira nehezednek.
A berlini kormányzat azonban továbbra is kiáll Ukrajna katonai és pénzügyi támogatása mellett. Teszi ezt annak ellenére, hogy a német fegyverek számottevő előnyt nem biztosítottak az ukrán hadseregnek a bukott tavalyi offenzíva során, és tudvalevő, hogy az ukrán politika korrupciós fekete lyukként nyeli el a külföldről érkező forrásokat (is). Eközben a szövetségi költségvetésben tátongó lyukakat a baloldali koalíció a német farmereknek járó kedvezmények megkurtításával próbálja befoltozni. A gazdák véleményére fittyet hányva, Berlin már-már sértő hangnemben kéri ki magának az ukrán mezőgazdasági termékek európai importját korlátozó lengyel, magyar és szlovák lépéseket, melyek egyértelműen ezen országok mezőgazdaságát védik.
Érthető tehát, hogy a növekvő felháborodás utcai megmozdulásokba torkollott, és – az elmúlt évek kormányzati baklövéseit figyelembe véve – bicskanyitogató az, ahogy Robert Habbeck gazdasági miniszter megkísérli a szélsőségesekkel összemosni a demonstráló gazdákat. Ráadásul a német kormány soha semmilyen fórumon nem kérte ki a választók véleményét arról, hogy szállítsanak-e fegyvert Ukrajnának, finanszírozzák-e tovább a Zelenszkij-kormányzat működését a korrupció egyértelmű jelei ellenére, és engedjék-e nyakló nélkül az ukrán gabonaimportot. Nem először jutunk arra a következtetésre, hogy Németország jobban járt volna, ha hazánk példáját követi. Magyarország – a polgárok véleményére támaszkodva (hiszen a háború kitörése óta már a második nemzeti konzultáció zajlik) – saját nemzeti érdekei alapján alakítja Ukrajna-politikáját. Ennek megfelelően a magyar külpolitika az azonnali tűzszünetre és béketárgyalásokra irányul. Ez a valós német érdek is, de a szocialista zöldliberálisok ezt képtelenek belátni.
