2006 számos válságot hagyott örökül az új évre. A Demokrata most kísérletet tesz a politikai viharzónák feltérképezésére és a válságok kimenetelének megjóslására. Az idei esztendő a világpolitikában is növekvő vagy tartós és csak ritkán elcsituló, de gyakorlatilag meg nem szűnő viharokat ígér.

Kuba: A kubai vezetés már teljes erővel a Fidel Castro utáni korszakra készül. A híradásokban sugárzott felvételek tanúsága szerint a veterán vezető igen rossz bőrben van. Újévi köszöntőjét más olvasta fel helyette. Bár az orvosi vizsgálatok eredményeit nem hozzák nyilvánosságra, valószínűsíthető, hogy Castro nem éli túl a következő évet. A tényleges hatalom már öccse, Raúl kezében van. A hatalomátadás zökkenőmentes volt. A kommunista ország várhatóan Castro halálát követően sem változtat külpolitikáján. Venezuela: 2006. decemberi első fordulós győzelme után Hugo Chavez valószínűleg az elnökválasztás második fordulóját is megnyeri. Chavez nemzetközi súlya egyre nő. Minden bizonnyal ő viszi tovább Fidel Castro örökségét. Továbbra is folytatja Amerika-ellenes retorikáját, olajbevételéből pedig ezután is támogatja Latin-Amerika baloldali tömörüléseit. Irak: Irakban a helyzet egyre rosszabb. A Pentagon hivatalos statisztikája szerint 2006 augusztusa és novembere között hetente átlagosan 959 merénylet történik Irakban, melyek 70 százaléka a megszálló erők ellen irányul. Ez két és félszerese a két évvel korábbi átlagnak. Az óév decemberében – 106 áldozattal – rekordot döntött a megszállók vesztesége. Lapzártánkig Bush elnök még nem jelentette be új iraki stratégiáját. Minden jel arra mutat azonban, hogy Washington megerősíti iraki csapatait. Az egyre szaporodó támadások és merényletek miatt azonban könnyen lehet, hogy az amerikaiak 2007 során részleges csapatkivonást hajtanak végre. Ilyenformán kivonják erőiket a stratégiailag értéktelenebb középső régiókból, és azokat a biztonságosabb kurd területekre, a déli olajmezők közelébe, illetve a szíriai és iráni határ közelébe csoportosítják. Közben az iraki emberek – elsősorban a szunniták – körében folyamatosan csökken a síita kormányzat iránti szimpátia, a felekezeti ellentétek pedig még jobban kiéleződnek. Irán: Irán előre menekül. Az ENSZ két hónapos határideje, amelyet az urándúsítás felfüggesztésére adott, februárban lejár. Irán azonban nem mondhat le atomprogramjáról, mivel energiafogyasztása egyre nő, és létfontosságú számára, hogy olaját ne saját céljaira, hanem exportra fordíthassa. A fenyegetések ellenére az Egyesült Államok és Izrael aligha kockáztatja meg, hogy fegyveresen lépjen fel Irán ellen. Teherán ennek ellenére egyre több pénzt kénytelen fegyverkezésre költeni. Már csak azért is, mert a múlt év utolsó negyedében Szaúd-Arábia 130 milliárd dollárért vásárolt fegyvert, az újév első hetében pedig hetvenkét harci repülőt vett Nagy-Britanniától. Izrael: Az izraeli belpolitika 2007-ben is a vesztes libanoni hadjárat következményeit fogja nyögni. A Likud tovább erősödik a Kadima rovására. Ehud Olmert kormányfő valószínűleg a palesztin területeken végrehajtott kisebb katonai akciókkal igyekszik visszaszerezni az izraeli népnek a hadsereg legyőzhetetlenségbe vetett hitét. Katzav államfő pedig valószínűleg távozik az őt érő szexuális zaklatásról és hivatali visszaélésről szóló vádak miatt. Palesztin területek: Bár Bush elnök több ízben kifejtette ebbéli szándékát, nem valószínű, hogy 2007-re sikerül kikiáltani az önálló Palesztinát. Ideiglenes egyezmények megkötése persze elképzelhető. Abbász elnök komoly támogatást kap az Egyesült Államoktól és Izraeltől. Ez azonban hosszú távon népszerűsége elvesztéséhez vezet. A libanonihoz hasonlóan a palesztin helyzet alakulása is függ a szír és iráni színterek fejleményeitől. Ha a helyzet eldurvul, a Hamász újraindíthatja fegyveres harcát. Szíria: A Szíriára nehezedő nemzetközi nyomás fokozódni fog, az ország gazdasági helyzete pedig tovább romlik. A Rafik Hariri volt libanoni miniszterelnök meggyilkolása ügyében nyomozó Bremmertz bizottság addig nem fedi fel vizsgálatai eredményét, amíg a nemzetközi légkör meg nem érik a bűnösök felelősségre vonására. Nagy jelentősége lesz Bassár al-Aszad szír elnök tervezett közel-keleti tárgyalókörútjának, melynek során nyolc arab országot keres majd fel. 2007-ben nem valószínű egy rendszerváltozás bekövetkezése. Libanon: A libanoni kormány és ellenzék közötti feszültség is növekszik. 2007 során tovább folytatódhatnak a politikai gyilkosságok. A Hezbollah továbbra sem fogja leszerelni fegyveres szárnyát. A Szinyora-kormány pedig a folytatódó tüntetések ellenére sem mond le. A robbanás azonban semmiképpen nem következik be. A felek nem kezdenek újabb polgárháborúba. A libanoni belpolitikai válság kimenetele nagyban függ az iráni és szíriai színterek alakulásától. Szomália: A szomáliai konfliktus egyre élesebbé válik. Az etiópok által hatalomra segített kormányzat nem lesz képes kiterjeszteni hatalmát az ország minden részére. Bár az elűzött Iszlám Bíróságok Tanácsa elmenekült, az év második felére minden valószínűséggel összeszedik erejüket és gerillaháborút indítanak a kormány és a megszálló etióp csapatok ellen. A harcok várhatóan hosszú évekig elhúzódnak majd. Szudán: A darfúri konfliktus nem oldódik meg. Az ENSZ valószínűleg az Afrikai Unió kérése ellenére 2007-ben sem mer majd békefenntartókat küldeni az afrikai országba. Afganisztán: Az afgán színtéren nem várható nagyobb változás. A tálibok várhatóan tovább erősödnek, és pakisztáni segítséggel fokozzák a támadásokat Karazai bábelnök csapatai ellen. A szövetséges erők azonban aligha vonulnak ki az országból, így az továbbra is megosztott marad. Egyik felét a tálibok, a másikat pedig a szövetségesek tartják kezükben. Észak-Korea: Nem kizárt, hogy Phenjan újabb kísérleti atomrobbantást hajt végre. Az atomfegyver kifejlesztéséhez azonban technikai fejletlensége miatt nem tud közelebb lépni. Az Észak- és Dél-Korea közti párbeszédben viszont élénkülés várható. Az új ENSZ-főtitkár, a koreai Ban Ki Moon minden bizonnyal kiemelten kezeli majd a két Korea ügyét. Franciaország: A legfrissebb felmérések szerint az elnökválasztásokon induló Nicolas Sarkozy alulmarad szocialista kihívójával szemben. Ha viszont Sarkozy mégis nyerne, a párizsi külvárosban újabb zavargások várhatók. Bulgária és Románia: A két balkáni ország Európai Unióhoz való csatlakozása nem hozza meg a várt reményeket. Az év végére, miután kiderül, hogy a kerítés ezután sem lesz kolbászból, a most jellemző eufória elcsitul. Líbia: A bolgár ápolónők kálváriája, akiket líbiai gyermekek AIDS-szel való megfertőzésével gyanúsítanak, folytatódik. Az ápolónőket azonban – mivel Bulgária már uniós tag, és Líbia érdekelt a jó viszony ápolásában – nem végzik ki. Az sem valószínű azonban, hogy kiadnák őket hazájuknak. Türkmenisztán: Sapurmurat Nijazov türkmén elnök 2006 decemberi halálát követően hatalmi vákuum keletkezett. A nagyhatalmak, nevezetesen Oroszország és az Egyesült Államok versenyfutásba kezdenek a földgázban gazdag ország feletti befolyásért. Türkmenisztán stratégiai fontosságát növeli, hogy Irán és Afganisztán szomszédságában fekszik. A türkmén földgáz első számú vásárlója az orosz Gazprom. Moszkva tehát helyzeti előnyben van Washingtonhoz képest. Sayfo Omar