Nem éppen a szokásos atlantista, sokkal inkább az orosz narratívát erősítő módon beszélt Scott Ritter az acTVism Munich nevű (Juilan Assange és Edward Snowden támogatását is magáénak tudó) YouTube-csatornának adott kimerítő interjúban az orosz-ukrán konfliktusról. A lényeg: szerinte Oroszország nem veszíthet.

Hirdetés

Ritter a hidegháborús időszakra vonatkozólag megjegyezte, amíg nem írta alá Ronald Reagan és Mihail Gorbacsov az atomfegyverek leszereléséről szóló INF-szerződést, Németország területén amerikai atomfegyverek voltak, miközben szovjet atomfegyverek célkeresztjében volt,ha kitört volna egy nukleáris konfliktus, Németország megszűnt volna létezni”.

A leszerelés felügyeletében maga Ritter is részt vett, és mint mondta, ő volt az első ilyen felügyelő, aki a Szovjetunióba érkezett. Elsősorban a haditengerészetnél lévő fegyverekkel foglalkozott,tapasztalatairól könyvet is írt.

Igazából csak oroszokat akartam ölni. Ezután azonban rájöttem, a legjobb lenne együttélni velük egy nem-nukleáris környezetben”

Ritter az öbölháború kapcsán megjegyezte: noha a háborút sikerült megnyerni, a (módosított szovjet eredetű) scud-rakétákkal egyszerűen nem tudtak mit kezdeni, „a rakétaháborút elvesztettük”, aminek kimondásától a fiatal tiszt nem lett túl népszerű – ezért innen dobbantott, és csatlakozott az ENSZ-hez Irak lefegyverzésében, és a letagadott fegyverek, főleg a rakéták előkerítésében.

Korábban írtuk

„De a kormányunk nem azt akarta, hogy jól dolgozzunk, hanem hogy háborút provokáljanak Irakkal. Ezt meg is mondták nekem a védelmi minisztérium részéről”. Ritter elmondása szerint ezt 1998-ban már nem sikerült elkerülni, így inkább visszavonult és az amerikai katonai szerepvállalás kritikusa lett, noha, mint hangsúlyozta, szereti a hazáját, „de Amerikát nem a kormány, hanem az alkotmány definiálja”, ezért hazafias kötelessége a kritika; „és ha szereted a hazád, a te dolgot megjavítani is”.

A nukleáris fegyverek és egy lehetséges atomháború is szóba került.

Ritter arról is beszélt: „az első atombombát is mi fejlesztettük ki, monopol helyzetben voltunk: ésbár Truman elnök is tudta, hogy a japánok készülnek megadni magukat, mégis ledobtuk az atombombákat, ezzel üzentünk a szovjeteknek is: helló, van atombombánk, jobb, ha befejezitek a terjeszkedést Európában. Aztán nekik is lett bombájuk”.

Elmondta: mindig is számoltak az ötvenes években azzal, hogy mindkét fél beveti az atomfegyvert, azonban elértek egy küszöböt, és onnantól kezdve tudta mindkét fél, hogy egy konfliktus a világ és az emberi faj elpusztulásához vezetne, Kennedyt pedig annyira megrémítette a helyzet, főleg a kubai rakétaválság, hogy végül megindult a megegyezés az oroszokkal, ez idővel pedig kiterjedt a ballisztikus rakétákra is. „A fegyverek kontrollja azóta az amerikai mindset része”. Ennek a folytatása volt a nyolcvanas évek végén beérő nagy nukleáris leszerelési hullám.

A teljes cikk IDE kattintva érhető el.