Kína nem akar kereskedelmi háborút, de nem is tart tőle
Washington ünnepel, Peking kivár
Az amerikai–kínai vámháború végéről ír a világsajtó, Donald Trump diadalmas bejegyzéseket tesz és agyondicséri a kínai elnököt. Pekingben mindeközben úgy látják: ideje, hogy a nagy szavakat tettek is kövessék.
„Megvan a megállapodás Kínával” – így kezdődött Donald Trump amerikai elnök múlt heti bejegyzése a közösségi oldalán, csupa nagybetűvel, és úgy is folytatódott, a tőle megszokott módon. A világ felkapta a fejét, hogy eszerint véget is ért a vámháború – legalábbis majdnem, mert Donald Trump bejegyzése szerint is hivatalosan még hátravan az ő és Hszi Csin-ping kínai elnök jóváhagyása.
Valójában persze nem ennyire egyértelmű, hogy a siker olyan teljes volna, mint Donald Trump írja. A legfrissebb fejlemények értékelése előtt érdemes felidézni a múlt heti londoni találkozóhoz vezető több hónapos út főbb állomásait.
Trump elnök február 1-jén elrendelte a kínai importtermékekre kivetett vámok tíz százalékos megemelését. Az intézkedés célja az amerikai indoklás szerint az volt, hogy visszaszorítsák a Kínából érkező, főként fentanilt tartalmazó illegális szerek beáramlását. Kanada és Mexikó is 25 százalékos vámot kapott hasonló indokkal. Ezzel egy időben Donald Trump eltörölte a Kínából érkező, 800 dolláros értékhatárnál olcsóbb csomagok vámmentességét, amely szerinte kiskaput teremtett a kábítószerek behozatalára.
Három nappal később, amikor az amerikai intézkedés hatályba lépett, Peking válaszul 15 százalékos vámot jelentett be a szénre és a cseppfolyósított földgázra, valamint tíz százalékosat többek között a nyersolajra, mezőgazdasági gépekre és nagy teljesítményű járművekre. Emellett exportkorlátozásokat vezetett be stratégiai jelentőségű ritkaföldfémekre.
Március elején Trump elnök húsz százalékra emelte a kínai árukat sújtó vámot, mire Kína mezőgazdasági termékekre vezetett be ellenvámokat, és a WTO-hoz fordult panasszal. Április elején, a „felszabadulás napjának” nevezett eseményen a Fehér Ház előtti ceremónián Donald Trump a világ szinte minden országával szemben vámokat jelentett be, a kínai termékeket sújtó terhet 54 százalékra emelte. Peking erre minden amerikai importterméket 34 százalékos vámmal terhelt meg, majd újabb ritkaföldfémexport-korlátozásokat vezetett be. A helyzet gyorsan eszkalálódott: Trump április 8-án 104, majd egy nappal később 145 százalékos vámot rendelt el a kínai árukra. Kína 84, majd 125 százalékos válaszlépéseket tett és jelezte, hogy az amerikai döntésekre többé nem reagál automatikusan.
Rövid enyhülés következett május közepén, amikor Genfben megállapodás született a kölcsönös vámok átmeneti, 115 százalékos csökkentéséről. Az amerikaiak így 30, a kínaiak pedig tíz százalékra csökkentek. Ezzel együtt 90 napos moratóriumot hirdettek más kereskedelmi korlátozásokra is, és újra módosították az alacsony értékű szállítmányok vámmentességi szabályait. A hónap végén az Egyesült Államok bírósága részben alkotmányellenesnek ítélte a vámemeléseket, ezt azonban a Trump-adminisztráció azonnal megtámadta. Trump elnök ekkor már azzal vádolta Kínát, hogy megszegte a Genfben kötött megállapodást, mivel nem enyhített a ritkaföldfémek exportkorlátozásain.
Június elején Peking közölte, hogy az USA saját maga szegte meg az egyezséget, többek között az MI-chipek exportjának megtiltásával és a kínai diákvízumok visszavonásával.
Június 5-én Donald Trump és Hszi Csin-ping kilencvenperces telefonbeszélgetést folytatott, erre az állomásra érdemes hosszabban kitérni. Kínai közlés szerint Hszi Csin-ping az amerikai elnökkel való – és Donald Trump által kezdeményezett – telefonbeszélgetés során kijelentette, hogy a párbeszéd és az együttműködés az egyetlen helyes út Kína és az Egyesült Államok számára. Hszi Csin-ping hangsúlyozta, hogy Kína komolyan veszi a megállapodás végrehajtását, és felszólította az Egyesült Államokat, hogy ismerje el az elért eredményeket és vonja vissza a Kínával szembeni negatív intézkedéseket. A kínai elnök óvatosságra intette az Egyesült Államokat a Tajvannal kapcsolatos kérdések kezelésében is. Donald Trump megerősítette elkötelezettségét az „egy Kína” politika mellett, és elismerését fejezte ki Hszi Csin-ping iránt. A két vezető abban is megállapodott, hogy folytatják az egyeztetést és mihamarabb újabb találkozót szerveznek. Donald Trump nagyon jónak nevezte a beszélgetést, bejelentette, hogy Hszi Csin-ping meghívta Kínába, és a meghívást maga is viszonozta.
A telefonbeszélgetés előtti napon egyébként Donald Trump azt írta a közösségi oldalán, nagyon kedveli Hszi Csin-pinget, ugyanakkor a kínai elnök kemény tárgyalópartner, akivel nem könnyű megegyezni. A sajtóban megszólaló elemzők úgy értékelték, a beszélgetés Hszi Csin-ping fölényét mutatja.
Múlt kedden több mint húszórás tárgyalás ért véget Londonban, amit amerikai részről Scott Bessent pénzügyminiszter, kínairól Ho Li-feng miniszterelnök-helyettes vezetett. Bejelentették, hogy keretmegállapodás született egy új kereskedelmi „tűzszünetről”, különös tekintettel a ritkaföldfémekre és mágnesekre, amelyek kulcsfontosságúak többek között az autó-, elektronikai és védelmi ipar számára. Trump elnök másnap megerősítette, hogy az új megállapodás értelmében Kína szállítja a szükséges ritkaföldfémeket, míg Washington ismét engedélyezi a kínai diákok amerikai egyetemi jelenlétét. Az Amerika által alkalmazott végleges vámterhelés Kínával szemben 55 százalék lett, míg Kína tízszázalékos vámmal sújtja az amerikai termékeket.
„Remek megállapodást kötöttünk Kínával. Nagyon elégedettek vagyunk vele. Megvan minden, amire szükségünk van, és nagyon jól fogunk járni vele. Remélhetőleg ők is” – nyilatkozta az amerikai elnök. Ugyanaznap a kínai JL Mag Rare-Earth vállalat bejelentette, hogy exportengedélyt kapott az USA-ba irányuló ritkaföldfém-szállításra is.
Kínai közlés szerint Ho Li-feng kijelentette, hogy az Egyesült Államoknak egyenlő párbeszéd és kölcsönösen előnyös együttműködés útján kell rendeznie a Kínával meglévő kereskedelmi vitákat. Hangsúlyozta, Kína álláspontja világos: a kínai–amerikai gazdasági és kereskedelmi kapcsolatoknak a lényege a kölcsönösen előnyös együttműködés. Mint mondta, a gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok mindkét félnek hasznot hoznak, míg az összeütközés mindkettőnek árt, ahogy egy kereskedelmi háborúnak sincsenek győztesei, és Kína nem kíván részt venni ilyesmiben – de nem is fél tőle. Ho Li-feng nyomatékosította: konkrét lépésekre van szükség, a szavakat kövessék tettek, amerikai részről is.
A nyugati sajtóban idézett befektetők és elemzők óvatos optimizmussal fogadták a híreket. Mark Dong, a hongkongi Minority Asset Management társalapítója szerint „legalább most már van egy határvonal, amelyet egyik fél sem hajlandó átlépni”. A Deutsche Bank azonban szkeptikusabb hangvételű elemzést küldött ügyfeleinek, emlékeztetve őket, hogy a 2018–2019-es amerikai–kínai tárgyalások során is gyakran fordult elő, hogy a pozitív hangulatú személyes egyeztetések után visszaesés következett, amikor a delegációk visszatértek saját fővárosukba.
– A hírekben eléggé tartózkodóak és kivárók az amerikai–kínai megbeszélés kapcsán – mutatott rá lapunknak Horváth Levente, az Eurázsia Központ igazgatója, Magyarország korábbi sanghaji főkonzulja. Hangsúlyozta, a kínai értékelések szerint vannak előrelépések, de még nincs átütő siker. – Azt írják, a sikerhez az kell, hogy mindkét fél engedjen, de az Egyesült Államok egyelőre csak azt akarja, hogy Kína engedjen. Szerintük Donald Trump azért beszélt elismerőleg a tárgyalásról, mert látja, hogy az egész vámháború nagyon rossz hatással volt a világgazdaságra, és ezt próbálja enyhíteni pozitív üzenetekkel – magyarázta. Horváth Levente szerint a kínaiak kivárnak, főleg annak fényében, hogy Washington más területeken – például Ukrajnában – nem engedi, hogy kínaiak fektessenek be ritkaföldfémekbe.
Míg azonban a „felszabadulás napja” után egy sor ország engedményeket tett, Kína kemény ellenfélnek bizonyult, tanult az első Trump-ciklus vámháborújából:
– Az elmúlt 5-10 évben jelentősen átalakult a kínai gazdaság, amit jól mutat, hogy míg 2006-ban az export és import együtt a GDP 64 százalékát tette ki, ma már csak 33 százalékát. Ezen belül az export aránya 19,7 százalék, és ebből az USA-ba irányuló kivitel is visszaesett: a korábbi 21,5-ről 14,6 százalékra. Összességében az amerikai export már csak a kínai GDP 2,9-3 százalékát adja – sorolta Horváth Levente.
Ami a vámháború tágabb kontextusát illeti, a szakértő szerint jóval többről van szó, mint kereskedelmi egyenlőtlenségekről – arról, ki hogyan pozicionálja magát az új világrendben.
– Az elmúlt harminc évben az Egyesült Államok vezette az egypólusú világrendet, de korábban is kiemelt szerepe volt a Nyugat uralta világrendben – emlékeztetett. – Az elmúlt években azonban a jól megszokott világrend megtörni látszik és új, multipoláris világrend van kialakulóban, amelyben a feltörekvő gazdaságok, mint Kína, India, Délkelet-Ázsia, a BRICS-országok és még sokan mások is kulcsszerepet fognak játszani – mutatott rá Horváth Levente. Szerinte az USA is fontos pólus marad az új nemzetközi rendben, de hogy pontosan milyen szerepet lesz képes betölteni, még senki sem tudja. Donald Trump ennek a bizonytalanságnak akart elébe menni: rárúgta a világra az ajtót, és próbálja befolyásolni az új világrend szabályait, mondta végezetül az igazgató.
