Fotó: blue spruce media / Shutterstock.com
Hirdetés

A Welt véleménycikke szerint a brüsszeli tárgyalások során kiderült, hogy

már nemcsak a „renitensnek” kikiáltott országok, mint Magyarország vagy Szlovákia gátolnak meg bizonyos döntéseket, hanem olyan alapító tagállamok is, mint Franciaország és Olaszország.

Friedrich Merz, aki magabiztosan, az EU új vezetőjeként érkezett az uniós csúcsra, kénytelen volt szembesülni azzal, hogy követeléseit és hangzatos ígéreteit csak részben tudta érvényesíteni. Hiába jelentette ki határozottan, hogy alá kell írni a Mercosur-országokkal kötött szabadkereskedelmi megállapodást, a francia és az olasz ellenállás miatt ez végül meghiúsult. Az aláírást bizonytalan időre elhalasztották, ami komoly presztízsveszteség Berlin számára.

Még aggasztóbb a helyzet Ukrajna finanszírozása kapcsán – véli a szerző. Bár a 27 tagállam végül megszavazott egy 90 milliárd eurós hitelt Kijevnek a következő két évre, a finanszírozás módja finoman szólva is aggályos. Friedrich Merz eredetileg azt hangoztatta, hogy az egyetlen járható út az orosz jegybanki vagyon felhasználása, és hallani sem akart újabb közös uniós hitelfelvételről. Ehhez képest a csúcs végén egy olyan megoldás született, amelynek köszönhetően a Bizottság újabb közös adósságot vesz a nyakába.

Mint azt a Welt írja, a bonyolult pénzügyi manőver végén

meglehet, hogy az oroszok helyett az európai adófizetők állják majd a számlát. Ukrajnának ugyanis csak akkor kell visszafizetnie a hitelt, ha Moszkvától jóvátételt kap – amire jelenleg kevés esély mutatkozik.

Magyarország, Szlovákia és Csehország jelezte is, hogy nem kíván részt venni ebben a kockázatos konstrukcióban. A brüsszeli vezetés és Merz mégis úgy próbálják tálalni az eredményt, mintha „leszállították volna” a megoldást, miközben valójában egy kényszer szülte megoldásról van szó.

A csúcs egyik legváratlanabb fordulatát Emmanuel Macron francia elnök szolgáltatta, aki a találkozó végén bejelentette: ismét értelme lenne beszélni Vlagyimir Putyinnal – emlékeztet a cikk. Ez a kijelentés szembemegy az eddigi uniós dogmával, amely az orosz elnök teljes elszigetelésére épült. Emmanuel Macron láthatóan nem akarja, hogy az európaiakat kihagyják a békefolyamatból, és nem szeretné a tárgyalásokat kizárólag Donald Trumpra hagyni.

Friedrich Merz számára a brüsszeli pálya igencsak ingoványos talajnak bizonyult. Diplomáciai források szerint a kancellár viselkedése – különösen a kisebb államok, például Belgium érdekeinek félresöprése – sokakban ellenszenvet váltott ki. Brüsszelben úgy látják, Friedrich Merznek még sokat kell tanulnia, és messze van attól a tekintélytől, amellyel egykor Angela Merkel rendelkezett. A német választók pedig joggal tehetik fel a kérdést: miért az ő pénzüket kockáztatják egy olyan brüsszeli játszmában, ahol a józan ész és a nemzeti érdekek egyre inkább háttérbe szorulnak?