Willkommen helyett Auf Wiedersehen

A Németországban élő menekültek száma megdöntött minden korábbi rekordot. Június végén összesen 3,26 millió ember szerepelt menekültként a Külföldiek Központi Nyilvántartásában, ami 111 ezerrel több, mint hat hónappal korábban. Ez egy kormányzati válaszból derül ki, amelyet a Baloldal (Linke) megkeresésére adott a német belügyminisztérium, és amelyet az Osnabrücker Zeitung hozott nyilvánosságra. A jelentés szerint az érintettek között 279098 olyan személy szerepel, akiknek el kell hagyniuk az országot. A szövetségi belügyminisztérium válasza szerint az ország elhagyására kötelezettek mintegy négyötöde megtűrt státusú, mert nem lehet kitoloncolni például a származási országban fennálló jogi vagy humanitárius okok miatt. Körülbelül negyedüknek nincs meg az útlevelük, mintegy tíz százalékuk, körülbelül 21 ezer fő pedig a bevándorlási hatóságok szerint akadályozza a kitoloncolást.

Nigéria tehát csak egy a sok probléma közül. Németországban közel 14 ezer nigériai tartózkodik illegálisan, ez az egyik legnagyobb csoport. Tizenkét és fél ezret közülük csak azért tűrnek meg, mert nincs meg az eredeti útlevelük, Nigéria pedig nem veszi vissza őket, mert nem ismeri el a német okmánypótló papírokat.

A kancellár afrikai útját Ghánában folytatta. Közben Frank Walter Steinmeier szövetségi elnök Tanzániát és Zambiát kereste fel. Ám az Afrika-hét teljes kudarccal végződött.

A Der Spiegel hetilap a nigériai Punch című újság interjúját elemezte a német kancellárral. Scholz válaszai a megszokottak voltak: partnerség, folyamatos erőfeszítések és hasonlók. A kérdések beszédesebbek. Az afrikai újságíró azt akarta tudni, hogy Németország függ-e még az orosz gáztól, illetve igaz-e, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsában szeretne helyet kapni. Az interjú a Spie­gel szerint az afrikai országok új keletű önbizalmát tükrözi. Tudatára ébredtek annak, hogy a globális Észak tőlük függ: az orosz–ukrán háború az afrikai államokat hatalmi tényezővé és fontos nyersanyagszállítóvá tette.

Németország (és az EU) szokatlan helyzetben találta magát: attraktív ajánlatot kellene tenniük. Iskolák építése vagy kutak fúrása már nem elég, nagyberuházások kellenének. Csakhogy Németország csak Európának túl nagy, de a világnak túl kicsi, ahogy Henry Kissinger megállapította.

Az FDP-közeli Friedrich Naumann Alapítvány afrikai döntéshozók körében lefolytatott felmérése szerint, amelyet a lap idéz, Afrikában az európaiak jó hírnévnek örvendenek a társadalmi normák vagy az alaposság tekintetében. De a kínaiak gyorsabban építenek, és kevesebbet politizálnak; ahogy a Kereskedelmi Világszervezet főigazgatója, a nigériai Ngozi Okonjo-Iweala megfogalmazta: „Ha a kínaiakkal beszélünk, kapunk egy repülőteret. Ha a németekkel, kioktatást.”

Scholz szeretett volna nigériai gázt importálni, de ehhez beruházásokra volna szükség. Vezetékekre és terminálokra elsősorban. A kancellár említett német cégeket, amelyek vasutat építhetnének, de semmi konkrét ajánlat nem hangzott el.

Németország lassan tanul, és még mindig nem veszi komolyan a fekete kontinenst. A német diplomaták továbbra is igyekeznek ideológiailag maguk mellé állítani az ottani kormányokat, és határozott álláspontot követelnek tőlük Moszkvával szemben. Ez pedig alapvető hiba, mert az afrikaiak nem szívesen köteleződnek el. Ez a két fő oka annak, hogy Scholzék üres kézzel jöttek haza. A kancellárnak legutóbbi afrikai útja során meg kellett tapasztalnia, milyen nehéz megállapodni olyan országokkal, mint Nigéria vagy Ghána, különösen akkor, ha úgy követel tőlük valamit, hogy közben nem tud semmi vonzót kínálni.

Ez éppúgy igaz a visszatoloncolási megállapodásokra tett kísérletekre Tunézia vagy Marokkó esetében is, azokból sem lett semmi kézzelfogható. Még nehezebb, ha olyan államokat, mint Ghána vagy Ruanda, rá akarnak venni arra, hogy ők folytassák le az EU menekültügyi eljárását. Az ilyen létesítmények előtt hosszú sorok vagy akár egész sátortáborok alakulhatnak ki. A kancellár sem optimista e tekintetben, ezt a vállalkozást maga is kilátástalannak tartja.

Scholz szerint ezért most egy egész intézkedéscsomagra van szükség a migránsok beáramlásának megállításához. Többek között Európa külső határainak védelmére, a belső határok szigorúbb ellen­őrzésére. Ám ebből eddig csak az utóbbi látszik megvalósulni, ami végső soron az európai gazdaságot lassítja, mivel a munkaerő és a szállítmányok szabad áramlása elé gördít akadályokat…

A kancellár hirtelen nyitottá vált a tartományi kormányok javaslataira is, amelyek az illegális migráció ösztönzésének csökkentését illetik. Ez több mint meglepő azok után, hogy augusztus 23-án a szövetségi kormány jóváhagyta az állampolgársági törvény módosításáról szóló törvényjavaslatot, amelyet Nancy Faeser szociáldemokrata belügyminiszter terjesztett elő. Mint korábban megírtuk, németországi tartózkodás esetén a honosítás már öt, de akár már három éven belül is lehetségessé válik a korábbi nyolc helyett. A hesseni lista vezetőjeként pedig Nancy Faeser a szeptemberi kampányban szavazati jogot ígért az önkormányzati választásokra tartózkodási státusától függetlenül mindenkinek, aki hat hónapnál hosszabb ideje él valamelyik hesseni településen (Demokrata, 2023/39). A hatalmas felháborodás láttán azután az SPD kínos magyarázkodásba kezdett: a párt főtitkára szerint ez csak egy nyomdahiba volt a párt programjában, nem hat hónap, hanem hat év a helyes… Sokan úgy vélik, az SPD azóta elszenvedett választási kudarcainak ez a különös „nyomdahiba” volt a közvetlen oka.

A migráció időközben az első számú politikai kérdéssé vált Németországban. Az ARD Deutschlandtrend szeptember 28-ai felmérése szerint a menedékkérők elszállásolása és elosztása a megkérdezettek 73 százaléka szerint rossz vagy nagyon rossz, társadalmi, illetve munkaerőpiaci integrációjuk a válaszadók 78 százaléka szerint rossz vagy nagyon rossz, az elutasított menedékkérők kitoloncolása a megkérdezettek 80 százaléka szerint rossz vagy nagyon rossz.

A német kormányok 2015 óta semmit nem tettek az illegális bevándorlás megfékezésére, és sokáig a választókat sem foglalkoztatták ezek a kérdések, mert Németország az ötvenes évek óta hozzászokott ahhoz, hogy a munkaerőpiaci igényeket vendégmunkásokkal elégítsék ki. Elsőként az idén októberi bajorországi, illetve a hesseni választók nyújtották be a számlát a tömeges illegális bevándorlás következményeiért.

2021. szeptember 26-a, az előző Bundestag-választás óta az SPD, a Zöldek és az FDP összesített támogatottsága az akkori 52 százalékról 2023 októberének végére 34-re zuhant. A legfrissebb mérések szerint az FDP már nem lépné át a parlamentbe jutáshoz szükséges ötszázalékos küszöböt sem!

Markus Söder (CSU) bajor miniszterelnök nemrégiben azt javasolta, hogy Scholz egyszerűen dobja ki a Zöldeket és az FDP-t, és álljon össze újra nagykoalícióban a CDU–CSU-val mint junior partnerrel. Nevet is adott ennek a konstellációnak: ez lenne a „nemzeti értelem kormánya”. Scholz itt még nem tart, de egy kis hidat óvatosan már épít a CDU és elnöke, Friedrich Merz felé, a társadalmi béke megvédése érdekében, ahogy ő mondja.

Bár a „közlekedésilámpa-koalíciónak” természetesen továbbra is többsége van a Bundestagban, a tartományi választások óriási kudarca és a legfrissebb közvélemény-kutatások lesújtó számai láttán valamit lépnie kellett: ezért kezdhetett el a migrációval látványosan a legmagasabb, kancellári szinten foglalkozni, megakadályozandó, hogy elsöpörje a „társadalmi békét” és a kormányát az egyre növekvő indulat.