A szakember rámutatott arra: Ausztriában néhány nap alatt 180 fokos fordulatot vettek a politikai események, miután először a koalíciós tárgyalások jutottak zsákutcába a liberális NEOS egyeztetésekről történő kivonulása miatt, majd a Néppártot (ÖVP) vezető Karl Nehammer nemcsak kormányfői, de pártvezetői pozíciójáról is lemondott.

Hirdetés

Alexander Van der Bellen szövetségi elnök az FPÖ további erősödésétől félve „végül kénytelen volt előre menekülni” és kormányalakítási megbízást adni Herbert Kicklnek, aki annak ellenére csak most kapott erre felkérést, hogy pártjával magabiztosan nyerte meg a választásokat szeptemberben – emelte ki Biró András, megjegyezve: nagy valószínűséggel kudarcot vallott a fősodor hatalomtechnikai alkukon alapuló stratégiája, amely az FPÖ-t kizárta volna a hatalomból.

Felidézte: az Osztrák Szabadságpárt 29 százalékot elérve történelmi győzelmet aratott szeptember végén, ám Alexander Van der Bellen szövetségi elnök a szokásjogot megtörve a második helyen végző Néppárt elnökét, az országot 2021 óta kancellárként vezető Karl Nehammert bízta meg kormányalakítással.

Nehammer már választási kampányában is egyértelművé tette, hogy az FPÖ-vel hajlandó lenne együtt kormányozni, ám csak abban az esetben, ha Herbert Kickl lemond kancellári ambícióiról. Az ÖVP elnöke végül a szociáldemokratákkal és a liberálisokkal kezdett koalíciókötési tárgyalásokba, amelyek több mint három hónap után sem vezettek eredményre. Így megnyílt az út az FPÖ-ÖVP koalíció előtt, akár Kickl kancellárságának árán is – tette hozzá.

Korábban írtuk

Kifejtette: Alexander Van der Bellen szövetségi elnök kénytelen volt korábbi ellenállását feladni. Ugyanis a Nehammer vezette koalíciós tárgyalások összeomlása után „a fősodornak inkább áll érdekében az FPÖ és Kickl hatalomra kerülésének keserű elfogadása, mint egy új választáson való megmérettetés”.

Biró András szerint egyesek a képviseleti demokrácia védelmét úgy értelmezik, hogy a nép többségének akaratát képviseli egy olyan konstelláció, amelynek tagjai a második, a harmadik és a negyedik helyen végeztek, és a választást megnyerő pártot politikai karanténba zárják. Ám Ausztriában megmutatkozott, hogy az ilyen, „pusztán hatalomtechnikai alapokon nyugvó, protestkoalíció” törékeny és kontraproduktív hatással bír az állampolgárokra.

Az elemző megjegyezte ugyanakkor, hogy az FPÖ és az ÖVP koalíciós tárgyalásainak sikere sem garantált. Az FPÖ magszavazóit a bérből és fizetésből élő társadalmi csoport alkotja, és nem valószínű, hogy a megszorítások őket fogják érinteni. A leginkább szerinte az képzelhető el, hogy a migránsok szociális juttatásainak radikális csökkentését és a „klímabarát beruházások” leállítását fogja szorgalmazni a párt.

Ha az újabb koalíciós tárgyalások sem vezetnek eredményre, akkor elkerülhetetlenné válik új választások kiírása, amire azonban május előtt nem kerülhet sor. „Mindez az Ausztriát sújtó társadalmi, gazdasági és pénzügyi válság további mélyülését vonná magával, amelyet a Kicklt és az FPÖ-t kizárni akaró, szűklátókörű hatalmi elit idézett elő” – fogalmazott Biró András.

Kitért arra: az FPÖ fellendülése Ausztriában tovább erősíti azt az évek óta formálódó trendet, amely a nemzeti szuverenista pártok előretörését és egyre inkább megkerülhetetlenné válását jellemzi. Orbán Viktor miniszterelnöksége alatt a Fidesz-KDNP 2010 óta vezeti Magyarországot, Olaszországban a Giorgia Meloni vezette Olaszország Fivérei (FdI) stabil parlamenti többséggel kormányoz szuverenista szövetségeseivel (Lega, Forza Italia), míg Hollandiában a Szabadságpárt (PVV) szintén hatalomra került. A Csehországot 2013 és 2021 között kormányzó Andrej Babiš vezette ANO ellenzékbe szorult a legutóbbi választáson, azonban az idei őszi választásokon a felmérések szerint nagy eséllyel térhet vissza a hatalomba – sorolta.

Az Európai Parlamentben az ANO, a Fidesz és az FPÖ alapításával létrejött Patrióták Európáért (PfE) szövetség egyre nagyobb sikerrel kínál alternatív víziót Európa számára – emelte ki a szakember.

„A fősodratú pártok hegemóniáját tehát Európa-szerte kérdőjelezik meg a választói akaratot képviselő nemzeti szuverenista formációk, ami alapjaiban változtatja meg az európai politikát. A kordonpolitika felett eljárt az idő, sőt az azt alkalmazó pártok immár kontraproduktív hatást érnek el, ahogyan azt éppen az FPÖ előretörése is demonstrálja Ausztriában”

– írta Biró András.