Zárulnak a virtuális határok

„Három éve kezdte hódító útját a TikTok videómegosztó a Kínán kívüli piacokon, és lett a tizenévesek új kedvence. A közösségi portál azonban sokak szerint adatszivattyú, amely az ázsiai nagyhatalom szervereire küldi a felhasználók adatait, mások Peking cenzúrája miatt aggódnak. A TikTok ugyanakkor arra is figyelmeztet, hogy Kína a Nagy Tűzfalon túl is hódítani akar a virtuális világban” – kereken két esztendővel ezelőtt írtuk le ezeket a sorokat, mégpedig azért, mert Donald Trump elnök 2020 augusztusában két elnöki rendelettel sújtotta a kínai tulajdonú videómegosztót, egyikkel betiltotta az applikációt, a másikkal annak eladására kötelezte a tulajdonos ByteDance-t. Akkor az elnöki szigornak nem lett foganatja, az oldal a mai napig köszöni, jól van, sőt Joe Biden elnöksége alatt vissza is vonták a korábbi rendeleteket. Ám nem volt nehéz megjósolni, hogy a virtuális terekért folytatott harc nemhogy nem ért véget, igazán még el sem kezdődött. Nincs tehát semmi meglepő abban, hogy a napokban újra fogyatkozni látszik a levegő a TikTok körül, az Egyesült Államok és számos európai kormány is letiltotta használatát a szolgálati okostelefonokon, Amerikában pedig ismét napirendre került a közösségi oldal betiltása. Nem lenne példa nélküli, India egy feszültebb pillanatában Pekinggel megtette már évekkel ezelőtt. Márpedig háborús időkben a tegnap kihívásából gyorsan lesz a ma fenyegetése; máris azzal vádolják a TikTokot, hogy teret ad az orosz propagandának, nem is beszélve az orosz közösségi oldalakról, amelyek meglepően népszerűek Nyugat-Európában is. Elég csak a Facebook körüli sorozatos botrányokra gondolni, hogy lássuk, ezek a virtuális terek a soft power eszközei, módot adnak a közvélemény befolyásolására, választások manipulálására, és a felsorolást hosszan lehetne folytatni. Súlya van tehát annak, ha egy nagyhatalom területéről származó platform egy másik területén kezd el hódítani.

Sokáig nem volt átjárás

A 2000-es években számos közösségi oldal kezdte a szárnyait bontogatni, Magyarországon például már akkor tarolt az Iwiw és a Myvip, amikor a Facebook még a láthatáron sem volt. Végül mégis utóbbi lett a befutó, és ma már megfellebbezhetetlenül piacvezető a maga műfajában, legalábbis ami a nyugati világot illeti. Ugyanis akár szervesen kezdtek fejlődni, akár az történt, hogy a többi nagyhatalom is felismerte ezen virtuális terek lehetőségeit és veszélyeit, tény, hogy Oroszországban és Kínában is kiépültek az euroatlanti világban népszerű közösségi platformok alternatívái. Az ázsiai nagyhatalom területén a Facebookot a Weibo, a WhatsAppot a WeChat, a Google-t pedig a Baidu helyettesíti, Oroszországban és vonzáskörzetében pedig ott a VKontakte és a Telegram. Az viszont már tudatos döntés volt, hogy Kína a virtuális térben felhúzta a Great Firewall (Nagy Tűzfal) néven elhíresült internetes tartalomszűrőt, amely blokkolja a Google-t, Facebookot, Instagramot és a Twittert, valamint több ezer weboldalt, és nemrég Oroszország is hasonlóra szánta el magát.

Egy ideig úgy tűnt, a három nagy univerzum párhuzamosan létezik majd egymás mellett, és csak nagyon keveseknek, például üzletembereknek, diplomatáknak lesz okuk arra, hogy ezek között átjárást biztosítsanak maguknak. Mindenesetre az átlagember szintjén semmiképp nem volt, és ma sem jellemző ez, egy kínainak semmi oka nem volna a Facebookon profilt létrehoznia, még akkor sem, ha történetesen megtehetné, de mi sem iparkodunk a Baidura regisztrálni, miért is tennénk? Ezt borította fel látványosan a TikTok, amely kínai volt ugyan, de a nyugati felhasználóknak szánták.

Túl sikeres lett

A kínai cég húzása pedig annyira bejött, hogy mára az amerikai felnőtt felhasználók átlagosan 56, a gyerekek pedig 99 percet töltenek rajta, ezzel az alkalmazás lekörözte a YouTube-ot, a Facebookot és az Instagramot egyaránt. Ráadásul a TikTok mintáját mások is sikerrel alkalmazzák. „Márciusban az öt legjobban futó alkalmazás közül négy olyan is volt az amerikai piacon, amelynek a kódja Kínában készül. Kína, amely évtizedek alatt a világ egyik gyártóközpontja lett, hasonló pozíciókra tör a technológiai iparban. A kínai alkalmazások sikere az USA-ban ezzel együtt is meglepő, de nem megalapozatlan” – írta meg a napokban a Forbes. „Miközben az amerikai adminisztráció amiatt aggódik, hogy Peking a kínai cégeken keresztül jut hozzá 150 millió amerikai adataihoz, kétségtelen tény, hogy a Kínában fejlesztett alkalmazások valamit jobban csinálnak, mint az amerikai versenytársaik” – szögezi le a gazdasági lap.

Ennél is érdekesebb az orosz közösségi portálok váratlan nyugati térnyerése. A Telegram, amelyet az orosz származású Pavel és Nyikolaj Durov testvérek alapítottak, a harmadik legnépszerűbb kommunikációs platform a világon a WhatsApp és a Messenger után, több mint 700 millió felhasználóval. Pavel Durovot gyakran nevezik az orosz Zuckerbergnek, mivel ő és Ilja Perekopszkij az alapítói a VKontakténak is, amely ma már állami tulajdonban van.

A Telegram egyik legfontosabb jellemzője, hogy teljesen anonim módon lehet használni, és a kommunikáció titkosítását is garantálja. Legtöbb felhasználója Oroszország, Ukrajna, illetve a Független Államok Közösségének lakói közül kerül ki, de távolról sem csak innen.

„Európában az internetezők mintegy ötöde használta már, Németországban legalább 21,3 százalék, Olaszországban pedig 46,5 százalék” – írja az Átlátszó.hu. A kormánykritikus portál ennek okaival nem foglalkozik, pedig végtelenül egyszerű. Míg kezdetben leginkább neonáci vagy más szélsőséges szubkultúrák tagjai választották az ellenőrizetlen orosz közösségi oldalakat, ahogy erősödött a cenzúra a nyugati közösségimédia-felületeken, és lett tabutéma például a migránsokból, majd jött a woke-elmebaj, jól láthatóan ezzel arányosan nőtt az orosz oldalak népszerűsége. Ezzel szemben Magyarországon, ahol nem kell anonimitás, titkosítás mögé rejtőzni, ha ehhez hasonló témákról akar az ember a hétköznapokban társalogni, nem is terjedt el a Telegram; ahogy arra az Átlátszó is rácsodálkozik, „elsősorban csak a szélsőjobboldali szubkultúrában használják: nem véletlen, hogy olyan szervezetek, mint az Identitás Generáció vagy a Légió Hungária szintén jelen vannak az oldalon, igaz, csak 1-2 ezer követővel”. Érdemes megjegyezni, hogy az említett csoportok a nemzetközi szélsőjobboldali térben működnek, így részben a külföldi „bajtársakkal” való kapcsolattartás miatt vannak jelen a platformon.

Jönnek a virtuális határok?

Aligha okoz meglepetést, hogy az orosz közösségi médiában az orosz háborús nar­ratívát kapja csőstül a felhasználó. Már csak ezért is valószínű, hogy előbb-utóbb a Telegram is a TikTok sorsára jut, és megkísérlik a betiltását. Hasonló folyamatot láthattunk tavaly a túloldalon, amikor Oroszországban a Facebook és az Instagram a tűrt kategóriából átkerült a tiltottba, és az ország teljes területén blokkolni kezdte a hozzáférést az orosz tájékoztatási és távközlési hatóság, a Roszkomnadzor, miután a két közösségi médium több országban visszavonta az erőszakra buzdító üzenetekre vonatkozó tilalmát Vlagyimir Putyin orosz elnök, illetve az Ukrajnában harcoló orosz katonák esetében. Az orosz főügyészség azt is szóvá tette, hogy a Meta közösségi oldalai nagy mértékben befolyásolják a közvéleményt, maga a vállalat pedig alternatív valóságot hozott létre, amelyben gyűlöletet szított az oroszok ellen. Szerintük a háború kitörése nyomán az Instagramon már márciusban 4600 olyan bejegyzést tettek közzé, amely hazugságot terjesztett az orosz hadseregről, és több mint 1800 olyan felhívást, amely részvételre buzdított nem engedélyezett tüntetéseken.

A közösségimédia-háborúknak tehát még az elején járunk, a folyamatokon viszont nagyot lendített a háborús helyzet, a továbbiakban vélhetően kitiltásokra, szigorúbb jogszabályi környezetre kell felkészülni. Cuius regio, eius religio, akié a föld, azé a vallás – mondta ki a XVI. század vallásháborúit lezáró augsburgi béke, és leginkább ehhez lesz hasonlítható a közösségimédia-univerzumok határainak meghúzása.