Zelenszkij egyre hátrál

Zelenszkij a hazai és nyugati nyomás hatására meghátrált. Az ukrán elnök visszavonta a Nemzeti Korrupcióellenes Hivatalt (NABU) és a Korrupcióellenes Különleges Ügyészséget (SZAP) a főügyész hivatala alá rendelő törvényt. Ezt követően az ukrán parlament ellenszavazat nélkül visszaállította e szervezetek függetlenségét. Az ügy fontosságát jelzi, hogy feloldották a parlamenti ülések élő közvetítésére vonatkozó, az orosz támadás óta érvényben lévő tilalmat is. Ezt megelőzően Kijevben és több nagyvárosban néhány ezres tüntetéseken tiltakoztak a gyorsított eljárásban áterőltetett törvény ellen. Sokan ugyanis attól tartottak, hogy innentől kezdve a kormányközeli korrupciót legalábbis nem kellő eréllyel vizsgálták volna.

A résztvevők által készített plakátok miatt „kartonforradalomnak” nevezett tüntetések egyelőre nem hasonlítanak sem a 2004-es narancsos forradalomra, sem a 2014-es Euromajdanra. Az azonban figyelemre méltó, hogy több mint három év folyamatos hadiállapot és általános mozgósítás után ez volt az első valóban tömeges megnyilvánulás Zelenszkij elnök ellen. Újdonság az is, hogy nem a háborúval és az erőszakos mozgósítással kapcsolatban tiltakoztak, hanem a hatalom gátlástalanságából és korruptságából lett elegük. Az sem zavarta a tüntetőket, hogy a nyugati típusú, demokratikus Ukrajna szimbólumának számító szervezeteket az Euromajdan után 2015-ben nyugati támogatással – konkrétan az amerikai FBI és az EU szakemberei – hozták létre a nyugati pénzek útjának ellenőrzésére, az ukrán korrupció visszaszorítására. S mivel a korrupció elleni harc köztudottan a politikai harcok és a nyomásgyakorlás eszköze is, nem titkolt cél volt az ukrán hatalom ellenőrzése és befolyásolása.

Bár Zelenszkij láthatóan elszámolta magát, sietsége hatalomtechnikai szempontból érthető. Már a kormány átalakítása is jelezte, hogy a rendszer „szürke eminenciása”, Andrij Jermak érezte, hogy húzni kell egyet a csavarokon, és még tovább kell erősíteni az Elnöki Iroda pozícióit. A Bankova ugyanis egyre nehezebben kezelte a növekvő kihívásokat, amelyeket eddig a háborúra és orosz felforgatásra hivatkozva sikerült szőnyeg alá söpörniük. Donald Trump visszatérése azonban megnehezítette a tandem dolgát, és sürgősen kezelni kellett Washington és Kijev megromlott kapcsolatait. S ha ez még nem lett volna elég, ott van az egyre romló fronthelyzet, ráadásul sűrűsödtek az ukrán prominens személyiségek ellen indított korrupcióellenes razziák is. A vizsgálódás egyre inkább érintette már Zelenszkij és Jermak belső körét is – különösen az elnök pénztárcájának tartott két személy, Olekszij Csernisov volt miniszterelnök-helyettes, valamint Timur Mingyics, a Zelenszkij által alapított Kvartal 95 humoristatársulat és műsorgyártó cég társtulajdonosa került a fókuszba –, így lépni kellett. A hatalom szándékait már jelezték a korrupcióellenes hatóságoknál tartott házkutatások, valamint a védelmi iparban folyó korrupcióra vonatkozó de facto amnesztia bevezetésének a kísérlete.

De ebbe a sorba illeszkedik az is, hogy a kormány az Európai Bizottság és több mint 60 ukrán civil szervezet, üzleti szövetség és közéleti véleményformáló tiltakozása ellenére sem hajlandó immár hetek óta kinevezni a versenybizottság által kiválasztott Olekszandr Civinszkijt, a NABU nyomozóját a Gazdaságbiztonsági Hivatal (BEB) élére. A NABU által 2016-ban Manafort ellen lefolytatott ügy egyik kurátoraként működő Civinszkij győzelme a pályázaton sokak szerint a Porosenko-csoport és az amerikai Demokrata Párthoz köthető körök Zelenszkij elleni összehangolt támadásának része volt. Ne felejtsük el, hogy a NABU-nál is szélesebb hatáskörű Gazdaságbiztonsági Hivatal feletti ellenőrzés a korrupcióellenes hivatalokkal együtt rendkívül erős befolyásoló eszköz az ukrán elitre nézve.

Az ukrán kormány lépése nemcsak belföldön, de külföldön is visszatetszést keltett. A nyugati fősodrú sajtó megvilágosodva az autoritarizmus erősödéséről értekezett, politikai öngólt, kockázatos politikai kalandot emlegetett Zelenszkij lépése kapcsán. A Politico egyenesen Ukrajna alattomos ellenségének nevezte az ukrán kormányzatot és magát Zelenszkijt. „Ha a fékek és ellensúlyok működését biztosító intézmények politikai eszközzé válnak, Ukrajna kockáztatja, hogy elveszíti azt a demokratikus magot, amelynek megteremtéséért 2014 után olyan keményen küzdött” – figyelmeztetett a Financial Times elemzője. A Nyugat meghosszabbított kezeként működő Ukrajinszka pravda az Euromajdan elárulásáról írt, felróva, hogy a hatalom egy személy kezében összpontosul, nincs elszámoltathatóság, és nem félnek a lelepleződéstől.

A nyugati sajtóban sorra jelentek meg azok az értékelések, amelyeket eddig ők maguk minősítettek orosz dezinformációnak. Leírták például, hogy Ukrajnában nincs igazi politikai ellenzék, Zelenszkij ugyanis mindenkit eltüntetett, aki útjában állt. Kiderült, hogy mégiscsak vannak politikai foglyok, az ellenzéki médiumokat pedig még 2022 előtt bezáratta a hatalom és oroszpártinak vagy orosz ügynöknek minősít mindenkit, aki zavarja a köreit, vagy akinek a vagyonára a Bankovához közel állók rá akarják tenni a kezüket. A nyugati sajtó most még az ortodox egyház állami erővel történő szétszakítását, az ukrajnai templomok állami megszállását is felemlegette. Sőt, azt is kimondták, hogy valójában az Elnöki Iroda vezetője, Andrij Jermak irányítja az országot, nem pedig Zelenszkij.

Bírálták az ukrán elnököt a legelkötelezettebb külföldi szövetségesei, így Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke vagy Lindsey Graham amerikai szenátor is. Az Európai Unióval és az IMF-fel ellentétben az Egyesült Államok teljes csendben figyeli az eseményeket. Donald Trump nem kommentálta nyíltan a botrányt, és csak általánosságban beszélt az ukrán korrupcióról. Az egyébként sem Zelenszkijjel, sem pedig Jermakkal nem igazán szimpatizáló amerikai elnök visszafogottsága összefügghet azzal, hogy a NABU Barack Obama elnöksége alatt jött létre és a Demokrata Párt egyik projektjének tekinthető, és mint már említettük, 2016-ban pedig éppen ez a szervezet indított nyomozást korábbi kampányfőnöke, Paul Manafort ellen.

Donald Trump feltűnő hallgatása azzal is magyarázható, hogy az elnök úgy látja, ő a NABU-hoz hasonló ügynökségek nélkül is kézben tartja Zelenszkijt, aki ugyan az elején az Ovális Irodában még kicsit „fickándozott”, azóta azonban mindent megtesz azért, hogy a Fehér Ház kegyeiben maradjon. Ezt szolgálta a Trump adminisztrációjára a ritkaföldfémekről szóló megállapodás előkészítése során jó benyomást tevő Julija Szviridenko miniszterelnöki kinevezése. Talán nem véletlen, hogy a NABU már ellene és fő védnöke, Jermak ellen is vizsgálódik egy a kormányzati repülőgép használatát érintő ügyben. De az európai fősodornak sem tetszhet Zelenszkij túlságos simulása az amerikai elnökhöz. Egyes szakértők mindenekelőtt ezzel magyarázzák az ukrán elnökkel szembeni kemény európai fellépést. Hatalmon maradása érdekében ugyanis Zelenszkij Trump kedvében járva európai szemmel vállalhatatlan kompromisszumokra is kész lenne, így szorosabbra kell vonni a gyeplőt és nyomás alatt kell tartani az ukrán elnököt. Másokban éppen ellenkezőleg, az merül fel: a „tettre készek” elérkezettnek látták a pillanatot, hogy kiszálljanak a háborúból, és ebben Zelenszkij makacssága akadályozhatja őket. Az európai fősodor kemény bírálatát és hirtelen jött tisztánlátását persze az a pszichológiai tényező is erősítheti, hogy a hatalma megtartása érdekében gátlástalanul fellépő párfogoltjuk ezzel a húzásával felborította az Ukrajna a demokrácia védőbástyája szlogenre épülő narratívát, és ezt nehezen bocsátják meg neki. Mint ahogy azt is, hogy Trump után a „tettre készek” erejét, befolyását is alábecsülte.

Zelenszkij komoly presztízsveszteséget szenvedett el. Korábban szilárd támogatása megrendült. A hatalmi struktúrán megjelentek a repedések, a mostani kínos köpönyegfordítás után a jövőben a saját frakciója sem fogja feltétel nélkül támogatni az elképzeléseit, ellenfelei pedig erőre kaphatnak. Sűrűsödni fognak a korrupcióellenes vizsgálatok, és egyre szorul a hurok az elnök körül. Az sem kizárt, hogy már a közeljövőben Jermak és Szviridenko menesztésére fogják kényszeríteni. Ezzel párhuzamosan erősödhetnek az utcai tiltakozások is.

Zelenszkij sorsa azonban elsősorban Ukrajna nyugati támogatóinak a kezében van. Jövőjét alapvetően befolyásolja, hogy mikor érik meg az idő a tűzszünetre, és a béketárgyalásokon milyen szerepet szánnak neki. Ha akadálynak látják, akkor a védnökök úgy dönthetnek, hogy az utca, a hadsereg vagy a NABU segítségével mozdítják el. Addig azonban még szükség van a már végképp kezelhetővé vált Zelenszkijre. Ráadásul egy hirtelen és átgondolatlan váltással az ukrán hadsereg is összeomolhatna, ami a nyugati pozíciókat is gyengítené. Ettől függetlenül a nem is oly régen még korunk Churchilljének nevezett Zelenszkij a nyugati médiatérben már nem pozitív szereplőként, sokkal inkább problémaként jelenik meg. A mostanihoz hasonló lépések ugyanis veszélybe sodorhatják Ukrajna kitartását a háborúban, de Brüsszelnek az uniós csatlakozásról szőtt terveit és a további pénzügyi támogatásokat is.