Zöldek és vörösök

Sokan még ma is csodálkoznak a Zöldek németországi előretörésén. Mi késztette a szavazókat erre a fordulatra? Nyilván nem az olvadó jéghegyek vagy a mindent elárasztó szemét, annál is kevésbé, mert a klímaváltozás elleni határozott fellépés évek óta valamennyi párt programjában szerepel.

Az uniós választás óta még nagyobb lendületet vett Németországban a Zöldek erősödése: a legutóbbi átfogó közvélemény-kutatás, az ARD német közszolgálati televízió által készített Deutsch­land­trend szerint a Zöldek immár utolérték a CDU–CSU-t, és ha most vasárnap lennének a választások, a szavazatok 26 százalékával az első (!) helyen végeznének. A CDU–CSU már csak 25 százalékot kapna.

Mi történt a 2017-es Bundestag-választások óta eltelt másfél évben, amikor a Zöldek még csak 8,9 százalékon álltak?

Előretörésükre a legkézenfekvőbb magyarázat a kormánypártok népszerűségvesztése: a Zöldek gyakorlatilag azt nyerték meg, amit a nagykoalíció elveszített. Sikerült felszippantaniuk az SPD-t és CDU-t elhagyó szavazókat. De vajon miért épp most, és miért ilyen rekordsebességgel? A nagykoalíció pártjai már 2017-ben sem voltak kifejezetten népszerűek, ám a Zöldek akkor még a tíz százalékot sem érték el. Az EP-választások előtti két utolsó tartományi választáson viszont már markánsan megmutatkozott a Zöldek térnyerése. A bajorországi tartományi választáson 17,5 százalékot, a hessenin pedig már közel húsz százalékot szereztek.

Nem valószínű, hogy a klímaváltozás, az ökológiai egyensúly megbomlása vagy a természet iránt érzett felelősség késztette volna a német szavazókat e villámgyors színeváltozásra, ahogy ezt a német sajtó rendre el akarja hitetni. A Zöldeknek messze nem a klímavédelem a legfontosabb programpontjuk.

Másról van tehát szó: Soros György, látva a Merkel-kormány kudarcát, a CDU–CSU arctalan útkeresését és az SPD fásultan demagóg kiüresedését, az új üdvöske, a Zöldek mellett tette le a garast és természetesen a pénzét. A zöld NGO-k és német klímaaktivisták támogatásával a Zöldek lettek a biztos befutók.

A pénzügyi oligarcha azért fektet be, vagyis azért akarja a Zöldeket hatalomra segíteni, hogy a vezetésükkel létrejöjjön egy közös bevándorláspárti erő, amelyet ő maga a „proeurópaiak” táborának nevez, és még sok kihasználatlan lehetőséget lát benne. Soros György ezzel két részre osztja a kontinenst: szerinte kizárólag a zöld-vörös színekben pompázó tábor az Európa-párti erő, amellyel szemben a „populisták” állnak. Utóbbiak hatalomra jutása pedig úgymond egyenesen az EU felbomlásával fenyeget. Az Open Society Foundation (Nyílt Társadalom Alapítvány) által támogatott Project Syndicate weboldalán ő maga írja: „Az európai embereknek fel kell ébredniük, mielőtt késő lesz. Ha nem, az Európai Unió a Szovjetunió 1991-es útjára lép.”

Valójában az EU szétesése épp a tömeges bevándorlás okán következhet be. Ha kezelhetetlenné válik a migrációs nyomás, egyre több ország lesz kénytelen visszaállítani a határellenőrzést, és ezzel megszűnik az EU egyik legnagyobb vívmánya, a belső határnélküliség.

Soros György a bevándorlásellenes erőket Európa-ellenesnek nevezi, amelyek csak azért nyerték meg az EP-választásokat, mert versenyelőnyben vannak: „Ennek egyik oka az elavult pártrendszer, amely a legtöbb európai országban máig uralkodik és lehetetlenné teszi a változást. Hiányoznak a jogi eszközök, hogy meg lehessen fegyelmezni azokat a tagországokat, amelyek megszegik az alapelveket, amelyekért az Európai Uniót létrehozták” – írja. Nem kell túl nagy fantázia ahhoz, hogy mely országokra gondol.

Soros szerint tehát Európában kétféle párt van, az antieurópai és a proeurópai, amelyek közül a németországi Zöldeket „az ország egyetlen következetesen európai” pártjaként jellemzi.

Mit akarnak a Zöldek? Joschka Fischer egykori zöldpárti alkancellár például nem kevesebbet, mint „a németeket, ezeket a veszett kutyákat, azonnal agyonverni”.

Internacionalizmust, a határok eltörlését és tömeges bevándorlást. A jelenlegi viszonyokat fenekestül felforgatni, a világot a feje tetejére állítani. Elvenni attól, akinek van, és szétosztani a világ proletárjai, vagyis a migránsok, illetve a kóbor kutyák között (utóbbi célcsoport támogatása a zöld állatvédők programjában szerepel). Feminista, pedofil, multikulti társadalmat, ahol megengedett az abortusz és az eutanázia, és előnyt jelent választani néhányat az LMBTQI valamelyik árnyalatából.

Gazdaságpolitikájuk a lustákat, a naplopókat díjazza, a szorgalmasakat, a tehetségeseket bünteti. Ezt egyfelől a bevándorlóknak juttatott ingyenlakással, járulékfizetés nélkül járó betegbiztosítással, migránskártyákkal, másfelől a munkát terhelő adók emelésével és a német adófizetők terheinek növelésével képzelik el.

De mindenekelőtt egyre több bevándorlót akarnak. Erre az egyik biztos garancia a bevándorló hátterű Cem Özdemir, a Zöldek országgyűlési képviselője, aki pártja Bonn-Bad Godesberg-i kongresszusán kifejtette, örül annak, hogy az utódokat Németországban már „Mustafának, Giovanninak és Alinak hívják”. Katrin Göring-Eckardt, a Zöldek társ-frakcióvezetője már 2015-ben látta a jövőt: „Országunk meg fog változni, méghozzá drámaian. És én örülök ennek!” – mondta röviddel a 2015-ös migránsáradat megindulása előtt.

Németország azóta valóban megváltozott. Véres gyilkosságok országszerte, romló közbiztonság, tehetetlen rendőrség. Luxusingatlanok nőnek ki a földből – kizárólag migránsoknak, miközben drámai méreteket ölt a lakáshiány a nagyvárosokban.

Mit akarnak a Zöldek? Több migránst a közéletbe. Ennek érdekében a helyhatósági választásokat megnyitnák a bevándorlók előtt.

És mit akarnak a vörösök?

Az SPD egyelőre a túléléséért küzd, de a párt ifjúsági szervezete, a Juso egyre aktívabb, és minden jel szerint Marx Károly nyomdokaiba lépett. A szélsőbalos-kommunista Kevin Kühnert meg akarja szüntetni a magántulajdont. A Juso elnöke szerint haladéktalanul újra kell gondolni a lakások, házak és telkek tulajdonjogát. Kühnert szerint csak az a lakás lehetne valakinek a sajátja, amiben lakik, mivel mindenkit megillet a lakhatáshoz való jog. „Az lenne az optimális, ha nem lennének magánbérbeadók, hogy ne profitálhassanak egyesek a mások szükségletéből” – mondta a Die Zeit című lapnak.

Ugyanebben az interjúban kifejti: „A profit felosztását és felhasználását demokratikus kontroll alá kell vonni.” Ez alatt a legnagyobb bajorországi autógyártó cég, a BMW államosítását érti. Kühnert szerint a kollektivizálás valamilyen formája (kisajátítás, államosítás stb.) nélkül a kapitalizmus legyőzése és meghaladása nem képzelhető el. Mintha Marxtól idézett volna.

Ugyancsak a Juso nevéhez fűződik az a plakát, amely az EP-választások hajrájában sokaknál kiverte a biztosítékot: egy nő, európai uniós pulóverben, a kezében baseballütővel. A felirat: a nacionalizmussal kőkeményen le kell számolni.

Ami a hazához, a nemzethez való viszonyt illeti, arról a Zöldeknek nagyon is markáns véleményük van. A párt 2018-ban megválasztott elnökének, Robert Habecknek például hányingere van tőle, és úgy véli, „nincs olyan, hogy nép, ezért hazaárulásról sem lehet beszélni”. Párttársa, Jürgen Trittin azzal dicsekedett, hogy még soha nem énekelte a nemzeti himnuszt, és miniszterként sem fogja.

Annál határozottabban kiállnak az iszlamizáció és a mecsetek építése mellett. Az iráni származású Nargess Eskandari-Grünberg például azt üzente a mecsetek építése ellen szót emelő németeknek, hogy „akinek nem tetszik, el lehet innen menni”. Ilyet már mi is hallottunk Gyurcsány Ferenctől…

És a klímavédelem? Erről a Zöldek programjában annyit lehet olvasni, hogy elő kell segíteni a megújuló energia használatát, és egyidejűleg kitiltani a szén- és atomenergiát, valamint meg kell szabadítani Európát a műanyaghulladéktól… Ennyi.