A klímaváltozás megérkezett

– Ha valaki manapság útra kel, kiégett kukorica- és napraforgótáblák mellett vezet az útja. Eddig ismeretlen kórokozók támadása alatt álló dió- és gyümölcsfákról hallani, miközben eltűnt a piacokról az ízes magyar ribizli és málna. Látszik, hogy baj van, de mekkora a baj?

– Ma már mindenki a saját bőrén érezheti, hogy a klímaváltozás megérkezett. A modellezéssel foglalkozó szakemberek mondják, hogy hamarabb és nagyobb mértékben következett be, mint ahogyan a számítások alapján prognosztizálták. Időnként még engem is meglep, hogy újabban milyen növényeket lehet sikerrel termeszteni itthon. Bőven termő gránátalma- és kiviültetvényekről hallunk; ha valaki ilyesmiről beszélt volna tíz évvel ezelőtt, azt mondtuk volna, hogy megőrült.

– A házikertekben ültetett délszaki gyümölcsfákat általában nagy gonddal ápolják. Hogyan lehet e tapasztalatokra támaszkodva hatékony mezőgazdaságot építeni a mai klimatikus viszonyok között?

– Ma már számos, a mediterrán országokból ismert növényfajnak üzemi méretekben való termesztése is megoldható. A legutóbbi agrárminisztériumi egyeztetésen is felmerült, hogy kiterjesztik az ültetvénytelepítési támogatásokat. A gránátalma, a pekándió, az olívabogyó és a pisztácia is bekerülhet a támogatandók közé. Mondhatjuk, hogy ez a pozitív hozadéka a klímaváltozásnak.

– És a negatívak?

– Mint megtapasztalhattuk, jelentősen növekszik a hőségnapok száma, egyre hosszabb ideig tart az aszály és az égető besugárzás. Amikor pedig megérkezik az eső, az olyan extrém mennyiségben zúdul ránk, ami eróziókkal járhat. Tavasszal sok kárt okoznak a gyümölcsfák virágzásakor a fagybetörések, immár rendszeresen. Mindez azt mutatja, hogy egészen másféle időjárási mintázat alakul ki, mint amit megszoktunk.

– Ilyen körülmények között milyen növényfajoktól kell elbúcsúznunk?

– Ilyenek például a bogyós gyümölcsök, a málna, a ribizli és társaik. Ezek már nem érzik jól magukat nálunk, inkább a hűvös erdei klímát szeretik. A tavaszi fagyokat a kajszibarack tűri különösen nehezen, noha ez a gyümölcs igazán közel áll a szívünkhöz. A fagyok miatti stresszhelyzeteket egyre kevésbé tudják tolerálni az ültetvények. Ez a gyümölcsfák egészségi állapotára is kihat, jelentősen csökken az ellenálló képességük, vagyis nagyon komoly növényvédelmi gondok jelentkeznek náluk. Annál is inkább, mert a mediterrán vidékekről északra húzódnak új kórokozók és kártevők is. Összehasonlításképpen gondoljunk csak a zöld vándorpoloska néhány évvel ezelőtti inváziójára, amikor tömegével jelentek meg ezek a rovarok a városokban is. Csak néhány év késéssel érkezett meg hozzánk az apró, szintén ázsiai eredetű szamurájdarázs, amely képesek kordában tartani a zöld vándorpoloska populációját. Így lassan lecsillapodott a poloskainvázió. Hasonló lefutásra lehet számolni más újonnan behurcolt károsítók esetén is.

– Milyen további növényeket tekinthetünk komolyan veszélyeztetettnek?

– Már 2022-ben megtapasztalhattuk, hogy a szántóföldi növények közül a kukorica, vagyis az egyik legfontosabb terményünk a leginkább veszélyeztetett. Idén is olyan mértékben károsodott, különösen az Alföldön, hogy komolyan el kell gondolkodnunk a radikális váltáson. Szárazságtűrő növények felé kell fordulni ahhoz, hogy sikerrel lehessen gazdálkodni. Sokan kezdtek foglalkozni kölessel, cirokkal, amaránttal. Ez utóbbi úgynevezett pszeudogabona, amely a gluténmentes étkezésben is szerepet játszik. Mindez bizonyosan jelentősen átírja a tradicionális termékpalettát.

– Sokan az öntözési lehetőségek bővülésétől várnak megoldást ebben a helyzetben. Ez enyhítheti a gondjainkat?

– Az bizonyos, hogy öntözési rendszerek kiépítése nélkül nem lehet sikerrel zöldségnövényeket termeszteni sem szántóföldön, sem házikertben. Sőt, ma már legtöbbször az ültetvényekben is szükség lenne öntözési lehetőségre. A növények ugyanis a nagy hőségben, vagyis az úgynevezett légköri aszályban becsukják a légcserenyílásaikat, így a száraz és forró levegőben még akkor sem vesznek föl vizet, ha épp benne van a talajban. A mikroszórófejes öntözés képes pótolni a hiányzó párát – de ilyen rendszer ma még kevés gazdaságban működik.

– Vannak, akik a gondjainknak vagy legalább egy részüknek a forrását abban látják, hogy az uniós csatlakozás idején itthon is levezényeltek egyféle fajtaváltást, amely elsősorban a nagy nyugati vetőmag-forgalmazó cégek üzleti érdekeit szolgálta. Akkor kerültek be a hazai fajtajegyzékbe azok a növényfajták, amelyek nem a hazai viszonyokon edződtek. Igazuk van?

– Tudni kell, hogy a modern fajtákat általában a magas hozam érdekében nemesítik. Az utóbbi száz évben az volt az elgondolás, hogy műtrágyával, növényvédő szerekkel mindent megadunk a növényeknek, amelyek így kihozzák magukból azt a magas hozamot, amit a genetikai potenciál ígér. Ez a paradigma azonban megdőlt. Nem tartható környezeti szempontból, hiszen a sokféle kemikáliával szennyezzük például a talajt, a vizeket, nem utolsósorban pedig magát az élelmiszert, és ez jelentős társadalmi károkat is okoz. De gazdaságilag sem tartható fenn, mint láthattuk akár a Covid-járvány, akár az orosz–ukrán háború kitörése után. A megdrágult energiaárak, egyes termékpályák megszakadása azt mutatta: ez a termelési mód túlságosan drága, és nagyon is ki van téve a globális piaci viszonyoknak. A tapasztalatok azt mutatták, elsősorban a helyben hozzáférhető anyagokra és a megújuló energiaforrásokra kell támaszkodni.

– A váltásban a fajtanemesítőknek is szerepük lehet?

– Feltétlenül. Ám a fajtanemesítésnek is fordulatot kell vennie. A szakma egy része ma a génszerkesztésre esküszik, ettől várják azokat a növényeket, amelyek egyaránt ellenállnak a szárazságnak, a kórokozóknak, a kártevőknek. Én úgy gondolom, ez a módszer elsősorban üzleti érdekeket szolgál, hiszen új szabadalmakat eredményez, amiket jól el lehet adni. Én inkább a hagyományos nemesítésben látom a megoldást, amelynek része az ökológiai nemesítés is. Ez utóbbi pedig arra épít, hogy a növénynek is meg kell tudnia küzdeni az életben maradásért. Az ökológiai gazdálkodásban nem kap szintetikus növényvédő szereket, műtrágyákat, ennélfogva robusztusabb, ellenállóbb fajtákra van szükség, amelyek alkalmazkodni tudnak a cudarabb környezeti viszonyokhoz. Ezek a fajták ugyan nem a legmagasabb hozamot produkálják, de beltartalmi szempontból általában nagyon jó tulajdonságaik vannak, ami az erős védekezőrendszerüknek is köszönhető. A növény „immunrendszere” ugyanis stresszhelyzetben olyan anyagokat termel, mint például a vitaminok, amelyek gyakran antioxidánsok, akár a polifenolok. Olyan anyagokat, amelyekre nekünk is szükségünk van egészségünk megőrzése érdekében, ráadásul ezeknek a táplálékoknak nagyobb az élvezeti értékük, vagyis finomabbak.

– Új szerepkörbe kerülhetnek a génbankjaink?

– A génbankokban őrzött, az 50-es 60-as években begyűjtött minták közvetlenül nem mindig felelnek ugyan meg a mai kor követelményeinek, ám kiváló nemesítési alapanyagnak tekinthetjük őket. Vissza lehet hozni némelyiküket a házikertekbe vagy a kisebb léptékű, változatosságra törekvő zöldségtermesztő gazdálkodásba.

– A hazai nemesítők bizonyára képesek rá, hogy remek új, strapabíró fajtákkal álljanak elő. De én még emlékszem az uborka hajlásszögéről szóló uniós vitára, amely azt a célt szolgálta, hogy monopolhelyzetbe hozzák a döntéshozók a nagy nyugati vetőmagtermelőket a mi térségünkben is. Ez padlóra küldte az akkori sikerágazatunkat, az uborkatermesztést, és tönkretette a magyar termelők kilencven százalékát. Milyen esélyeink vannak rá, hogy az EU elfogadja és kereskedelmi forgalomba engedje az új fajtáinkat?

– Nagyobb a mozgásterünk, mint gondolnánk. Tájfajtákat ma is felvehetünk a fajtajegyzékbe. Ezek zöld utat kaphatnak az uniós kereskedelemben is. Mi magunk szintén forgalmazunk tájfajtaként bejegyzett paradicsompalántákat országos üzletláncon keresztül. Azt kell elérni, hogy az emberek kicsit nyitottabbak legyenek ezekre a kevésbé uniformizált termékekre. Ha mi magunk változunk, és nem a szép, egyforma, golyóálló paradicsomokat keressük a boltban, akkor azt az üzleti világ is gyorsan leköveti, és kiszolgálja az újonnan támadt igényeket.

– A biozöldséget, gyümölcsöt általában az a vád éri, hogy drága. Ez nem nyomós érv?

– A vegán hamburgerek és húshelyettesítők óriási karriert futottak be a magyar üzletekben, pedig azok sem mondhatók olcsónak. A biotermékek bizonyítottan kevesebb növényvédőszer-maradékot tartalmaznak szokványos társaiknál, előállításuk pedig kíméli a környezetet. Az ökológiai gazdálkodásban előírás a talajon való termesztés. Nem keletkezik a zöldségtermesztésben pl. megannyi kőzetgyapot-hulladék. Ráadásul ha az emberek rászoknak, hogy az ételnek van íze, akkor már keresni fogják az élő talajon termett, ezért zamatosabb, rostokban, vitaminokban gazdagabb, valódi táplálékot.