A Napcsiga rajongója

Dőry István feleségével és négy gyermekével 2005-ben költözött Szentendréről Kőszeg közelébe, Egyházasfalura.

– Rájöttünk, hogy sem Budapesten, sem az agglomerációban, de még egy vidéki városban sem tudjuk megvalósítani az igazi környezettudatos életet. Ez csak kistelepülésen élhető meg, ahol jó a vonatközlekedés – meséli lapunknak Dőry István. Ugyanis a tatabányai Edutus Egyetemen fenntartható fejlődést oktató fizikusnak nincs és soha nem is volt autója. Vonattal, kerékpárral, illetve egy saját tervezésű és építésű nap­elemes járművel közlekedik, a Napcsigával.

– Egy autó megtankolása húsz mega­watt teljesítményt jelent, míg a Napcsiga a tetején és a két oldalán lévő kihajtható napelemek segítségével 400 wattal töltődik, azaz négycseppnyi benzint állít elő egy perc alatt. Környezetszennyezés és olajháborúk nélkül – érzékelteti az energetikus, miért összeegyeztethetetlen életszemléletével a saját autó.

Hőszigetelt vályog

A Napcsiga kizárólag napfénnyel működik, soha nem töltik hálózatról. Dőry István mérnökhallgatók segítségével alakított át egy Kínából rendelt elektromos triciklit, így született az 1800 wattos hajtómotorú jármű, aminek maximális sebessége 25 kilométer óránként. Nem túl gyors, viszont megbízhatóan működik: a töltéssel és használattal kapcsolatos adatokat mikroszámítógép gyűjti; a leghosszabb táv, amit egy út során megtett, 130 kilométer volt. A fizikus büszke rá, hogy az Írott-kőre is fel tudott menni vele, nem egészen negyven perc alatt. A Napcsiga nagy szolgálatot tesz neki, hiszen nemcsak közlekedésre használja, hanem például tűzifaszállításra is.

– Tavasztól őszig havonta nyolcszáz kilométert megyek, viszont télen csak százat, akkor ugyanis szinte lehetetlen árnyékmentes helyre leparkolni. Például a házon lévő napelemünk energiatermelése nem mutat ilyen nagy különbséget az egyes évszakokban – magyarázza, miközben beljebb tessékel minket a házba. A kinti 38 fokos kánikulából betérve jóleső hűvös fogad a szobákban, mint megtudjuk, ennek titka a hőszigetelt vályogban rejlik. A vert falú vályogház már elbontásra várt, amikor a család megvásárolta, a felújítás során hőszigetelték a falakat, a nyílászárókat kicserélték háromrétegűre, ügyelve arra is, hogy ne keletkezzen hőhíd. A házban lévő kellemes klíma pedig a tornácra felfutó szőlőlugasnak is köszönhető, amely kiválóan árnyékol.

– A megújuló élet számunkra azt jelenti, hogy annyi energiát fogyasztunk, amennyit a természet ad, annyi vizet, amennyit a csapadék nyújt, és annyi fát, amennyit az erdő – szögezi le a családfő. Szerinte a fűtés fenntarthatósága kilencven százalékban három tényezőn múlik: hőszigetelés, fatüzelés, energiaerdők. A fűtést le kell csökkenteni a természet által visszaigazolható szintre, vagyis át kell állítani annyi fára, amennyit az erdők adni tudnak. Magyarországon fejenként nagyjából kétezer négyzetméter területet lehet beültetni fával, ami azt jelenti, hogy ennyi szén-dioxid-kapacitással számolhatunk. Dőry István a 2010-es évek elején erdészhallgatókkal közösen fél hektár, vagyis körülbelül ötezer négyzetméter energiaerdőt telepített a ház melletti területre, ahol a fák több szén-dioxidot kötnek meg, mint amennyit az épület a mindennapos használati körülmények között kibocsát. A lakás fűtéséről a fürdőszobában elhelyezett fatüzelésű, vízteres kemence gondoskodik, amely a helyi műhelyből szállított asztalosipari hulladékkal, illetve energia­nyárfával működik. Télen ez melegíti a vizet is, nyáron viszont a saját készítésű napkollektoruk. A fűtés gépészeti berendezései a napelemes önellátó rendszerről kapják az elektromos áramot, az éves tüzelőanyag húszezer forintból kijön.

A háztartás naponta összesen 8-9 kilogramm szén-dioxidot bocsát ki, és 10-11-et köt meg az energiaerdővel. Össze­hasonlításképp, a magyar átlagember szén-dioxid-kibocsátása 20-30 kilo­gramm naponta, az autóval közlekedőké a 70-et is elérheti, hiszen egy liter benzinnek 2,7 kilogramm a kibocsátása.

Éjjel fogyaszt, nappal termel

Meglepőnek tűnik, de a háztartás össz­fogyasztásának mintegy tíz százalékát teszi csak ki az elektromosság, amit a napelemes rendszer fedez.

– Csak annyi elektromosságot termelünk, amennyit feltétlenül muszáj – magyarázza Dőry István. – Négy napelem és négyszáz amperóra akkumulátorkapacitás biztosítja a világítást, a mélyhűtést, a vízellátást, a szennyvíz elvezetését és az elektromos eszközök használatát. Három napelem folyamatosan a hálózatra dolgozik (ahonnan szükség esetén kivesznek energiát), a negyedik pedig egy akkumulátoros rendszert tölt. A rendszer nullszaldós, vagyis annyi energiát termel egy év alatt, amennyit elfogyaszt, részben a hálózatot használva tárolásra.

Büszkén mutatja villanyszámláját, amely szerint éves áramfogyasztásuk legutóbb mindössze 2,71 kilowattóra volt, vagyis ennyivel termeltek kevesebbet, mint amit elfogyasztottak.

De hogyan lehetséges ez? Dőry István számára a fenntartható energiagazdálkodás igazi szenvedély. Lelkesen magyarázza a napelemes rendszer minden részletre kiterjedő adatait, amelyeket tudományos elemzés alá vet. Felsorolni is lehetetlen, mi mindenről készít statisztikát, diagramos kimutatásokat: a napszakok szerinti energiaeloszlásról, a fogyasztás és termelés viszonyainak időbeli korrelációjáról vagy az átlagos energiaszintek havi és évszakos változásairól. Az adatokból kiderül: hét év kellett ahhoz, hogy a fogyasztási és a termelési görbe összeérjen.

– Az E.ON Energiaközösségek programnak is sokat köszönhettünk, amelynek célja az energiamegtakarítás. Úgy esett a felére a fogyasztásunk, hogy olyan energiapazarló dolgokat iktattunk ki, amelyeket a program nélkül észre sem vettünk volna, ráadásul a napelem még csak ezután lett az életünk része. Ezenfelül kedvezményes tarifával fogyasztunk, főként éjszaka megy a hűtő és a mélyhűtő motorja, a keringetőszivattyú és a locsolás. Nappal túlnyomórészt csak termelünk – avat be minket a részletekbe.

Felhasználnak esővizet is, továbbá fúrt kút vizét. Vezetékes vízből csak havi egy köbméter, vagyis ezer liter fogy a konyhában. A fürdőben, mosogatóban és mosógépben keletkezett szennyvíz egy tartályban gyűlik, ahonnan két-három naponként egy tíz percre beinduló szivattyú továbbítja az úgynevezett nádgyökérzónába. A nád ugyanis meg tudja tisztítani, csak alá kell bélelni, hogy ne szivárogjon a talajvíz felé. Tehát a csatornába nem engednek szennyvizet. A fekáliával szennyezett víz is szűrhető náddal, viszont ahhoz már négyszer annyi nád szükséges, amelynek telepítése nehézkes lenne, ezért nem angolvécét, hanem komposztbudit használnak a kertben, illetve a fürdőszobába építve. Ez egy pottyantós vécére hasonlít, de annak minden kellemetlenségét nélkülözi, vagyis nem büdös. Titka a használat után rászórt forgács, amely nemcsak szagtalanná, de teljesen rovarmentessé is teszi a mellékhelyiséget. Ürítése is egyszerű: csak ki kell emelni a nagy vödröt, és földdel, szalmával vagy komposzttal elfedni a tartalmát.

Magyar űrállomás

A matek azt mutatja, hogy hússzor jobban megéri valamit megtakarítani, mint ugyanazt megtermelni. A megtakarításhoz pedig nem kell más, csak néhány kapcsolóóra, mérés és olyan filléres megoldások, mint az a hungarocelles doboz, amelyben a félig megfőtt étel készre fő.

– Mi nem takaréklángra szoktuk tenni az ételt, hanem betesszük ebbe a hőtakarékos dobozba. Nagy előnye, hogy mihelyt elkezd főni, a gázt le lehet kapcsolni, és ebben befejeződik a folyamat, soha nem ég le semmi, bármit magára lehet hagyni – magyarázza Dőry István a működését. A konyhában egy sparhelt áll, PB-gázpalackot csak nyáron használnak: az első évben még tíz palack fogyott, a következőben már csak öt, és most már elég évente egy is. Ezért is az energiaközösségnek hálás.

A családban hagyomány, hogy nagypénteken lekapcsolnak mindent: a villanyórát, a vizet, a fűtést is.

– Ekkor mi vagyunk a magyar űrállomás, amely kering a Nap körül. Nem vagyunk rákapcsolódva semmire, nincs kibocsátásunk sem – mondja mosolyogva. Hozzáteszi, az energiatakarékosságot nemcsak a napelemek által előállított energia segíti, hanem az is, ha az élelmiszert a saját kertjükből vagy helyi termelőtől veszik, vagy ha autó helyett bicik­lire ülnek. Megjegyzi, ha valaki eldönti, hogy ezentúl jobban odafigyel az energiafogyasztásra, és kihúzza a konnektorokból a nem használt töltőket, azzal csak egyezred wattot takarít meg, ha viszont autó helyet a kerékpárt vagy a vonatot választja, húszmilliószor többet spórol.

Dőry István tervei között szerepel egy fenntartható módon működő lakópark létrehozása, 15 házzal. Az első ház alapja és favázas szerkezete már elkészült, már a napelemek is felkerültek a háztetőre, így álma hamarosan megvalósulhat: olyan közösségben élni, amelynek tagjai együtt építik ki a megújuló élet infrastruktúráit, folyamatosan segítik egymást, és tanulnak is egymástól, így olyan eredményeket érhetnek el, amire egyénileg nem lennének képesek.