A sütőolaj második élete
Három órát repült főként használt étolajjal az Airbus egyik utasszállítója Franciaországban. Sokan nem hiszik, de valóban van értelme gyűjtőpontokra vinni a hulladékká vált zsiradékot: Magyarországon biodízel és biogáz készül belőle, és most már egyre több helyen van gyűjtőtartály is.
Az Airbus A380-as prototípusát kizárólag fenntartható üzemanyag működtette egy tesztrepülés során március végén, a hajtóanyagot pedig a Total Energies állította elő főként használt sütőolajból és egyéb hulladék zsiradékokból. Az elmúlt egy évben az Airbus már több ilyen kísérletet is végrehajtott különböző típusokkal, ugyanis az a céljuk, hogy az évtized végére teljes egészében lecseréljék a hagyományos üzemanyagokat. Ez jelenleg nem is tűnik olyan lehetetlen vállalásnak, az Airbus gépei már egyébként is alkalmasak arra, hogy csak felerészben hajtsa őket kerozin, felerészben pedig az említett keverék. Az efféle fejlesztések fontos eszközei annak, hogy az Európai Unió elérje a 2050-re kitűzött célját, a karbonmentességet.
Rendkívül szennyező
Magyarországon egy főre lebontva körülbelül 14 kilogramm használt sütőolaj keletkezik a háztartásokban és a vendéglátóiparban. Utóbbi esetében a hulladék leadását törvény írja elő, ám a háztartásokban sokszor a lefolyóba öntik. A hidegebb csatornafalra tapadva azonban a zsiradék lerakódik, később újabb szennyeződések tapadnak hozzá, ami hosszú távon duguláshoz vezet. Ezenfelül az olaj gátolja a rothadás folyamatát a szennyvíztisztítóban, ráadásul más anyagokkal keveredve olyan vegyületet képezhet, ami károsítja a beton- és fémelemeket, amúgy felesleges javításokat téve szükségessé.
A használt olajtól való szabadulás másik gyakori módja, hogy valamilyen palackban egyszerűen bedobjuk a háztartási szemétbe, így viszont nehezen lebomló anyagként jelenik meg a hulladéklerakókban. Ha gondatlanságból élővizekbe jut, a felszínen úszva meggátolja az oxigénfelvételt, pusztítva a vízi élőlényeket: egyetlen liter használt étolaj akár egymillió liter élővizet is elszennyezhet. A talajba kerülve csökkenti annak légáteresztő képességét, gátolja a növények vízfelvételét és a gyökerek légzését. A komposztba öntve lassítja a lebomlási folyamatokat, az állati takarmányba keverve rákkeltőként visszakerül a táplálékláncba.
Kitűnő alapanyaga viszont a biodízelnek, egy liter használt sütőolajból körülbelül nyolc deciliter biodízelt lehet előállítani. A modern dízelmotorokba ez nem tölthető tisztán, de a hagyományos gázolajjal keverve felhasználható, és csökkenti a közlekedéssel járó szén-dioxid-kibocsátást: az uniós szabvány hét térfogatszázalék biokomponens hozzákeverését írja elő, az így előállított üzemanyagot árulják B7 jelzéssel. A B10 csak bizonyos motorokban használható fel.
A biodízelt részben friss növényi olajból állítják elő, például repceolajból, de nyilván az a cél, hogy minél nagyobb arányban újrahasznosított zsiradékból készüljön. Persze, ahogy az Airbus esetében is, építhető olyan motor, amit tisztán biodízel is meg tud hajtani, de a teljes közlekedés nem működhet így, hiszen egyrészt nem keletkezik ennyi használt zsiradék a Földön, másrészt nem termelhető meg annyi növényi olaj, mint amennyire ehhez szükség lenne.
Sok kicsi sokra megy
A Biotrans Kft.-t 2005-ben alapította dr. Rádó Zsófia és Zaják Péter, egyikük környezetvédelmi szakjogász, másikuk környezetirányítási szakértő, és az volt a céljuk, hogy hatékony megoldást kínáljanak az ételhulladék, a lejárt szavatosságú élelmiszer és a használt sütőolaj újrahasznosítására. Miután utóbbit kevés helyen lehetett leadni, 2020-ban indították el a CseppetSem! programjukat.
– Csak a kiemelkedően környezettudatos emberek vették igénybe ezeket a lehetőségeket, ezért az volt a célunk, hogy növeljük a gyűjtőpontok számát, illetve érdekeltté tegyük a lakosságot a leadásban is – így a program vezetője, Cserháti László. – Ezért a használt sütőolaj ellenértékét, 25 forintot kilogrammonként kifizetjük a helyi közösségnek.
Például a 2400 lélekszámú Kismaroson az óvoda kapja meg azt a pénzt, amit a lakosság gyűjt össze a használt sütőolajjal, és ebből új játszó- és mozgásfejlesztő eszközöket vásárolnak. Általában az önkormányzatok által kijelölt szervezeteknek utalják át az összeget évente, de közvetlenül is leszerződtek oktatási intézményekkel. Vagy gazdabolttal, bicikliszervizzel, illetve élelmiszerüzletekkel, bevásárlóközpontokkal is. Például egy kiskőrösi bolt egy helyi civil szervezetet támogat azzal, hogy helyet ad a gyűjtőtartálynak.
Ma már több mint 1100 településen van 2300 gyűjtőpontjuk, ez a hálózatos rendszer így 4,3 millió főt szolgál ki. De bőven van még feladat, hiszen 3500 önkormányzat működik Magyarországon, és szeretnének mindenhol jelen lenni. Együttműködnek a Magyar Víziközmű Szövetséggel (MaVíz) is: miután a gyűjtés egyértelműen csökkenti a csatornahálózatra jutó terhelést, a szövetség szívesen népszerűsíti a leadás lehetőségét a lakosság körében.
Magát a tartályt ingyen helyezik ki, abba pedig PET-palackban, befőttesüvegben vagy az eredeti csomagolásában lehet beledobni az olajat, így nem koszolódik össze a gyűjtőedény. Amikor elviszik, egyébként is mindig új, fertőtlenített tárolót hoznak az előző helyére. A használt étolajat pedig először átszűrik, leülepítik, hiszen koromszemcséket, prézlimaradványokat tartalmaz. A zacc az Alteo nagykőrösi biogázüzemébe kerül, ahol elektromos energia előállítására használják, az olajat pedig a Rossi Biofuel komáromi finomítójának adják el, ott biodízel-alapanyag készül belőle. Szintén teljes egészében újrahasznosítják azt a csomagolóanyagot, amiben a lakosok a használt olajat beteszik a tartályokba. A Biotrans hangsúlyozza, hogy az általuk összegyűjtött anyagot kizárólag Magyarországon dolgozzák fel, nem kerül külföldre, vagyis a hazai körforgásos gazdaságot segítik vele.
A másik nagy, szerves hulladék begyűjtésével foglalkozó cég Magyarországon a Biofilter. 1990 óta gyűjtik a sütőolajat, Deák György vezérigazgató maga kezdte el ezt a tevékenységet, akkor még kisiparosként. A családi vállalkozás ma már milliárdos forgalmat bonyolít le.
– A Környezetvédelmi Intézetnél dolgozott, és egy ausztriai tanulmányúton derült ki számára, hogy a használt sütőolajat nem muszáj kidobni, újra is lehet hasznosítani – meséli Deák Brigitta marketingvezető, egyben a vállalkozás második generációjának tagja. – Akkoriban sertéstelepeknek adta el az éttermektől gyűjtött sütőolajat, hiszen bele lehetett keverni a moslékba. Ahogy csatlakoztunk az Európai Unióhoz, megszűnt ez a lehetőség, így akkor például mosószappant, festéket gyártottak belőle, mígnem 2006-ben megépült az első biodízelüzem Komáromban.
2011-ben kezdték meg a lakossági gyűjtést a Mollal közös projektben. Most már több mint 350 benzinkúton van gyűjtőtartályuk. Úgy látják, a koronavírus-járvány idején kezdett népszerű lenni ez a lehetőség, így már más benzinkutak és áruházláncok is nyitottá váltak az ötletre, az Aldi száz üzletében, a Tesco nyolc áruházában is van tartályuk.
A salakanyagot – ami a begyűjtött olaj tíz százaléka – szintén biogázüzembe adják el, legfőbb partnerük a Fővárosi Csatornázási Művek, ugyanis a Dél-pesti Szennyvíztisztító Telepen az ülepítés során biogáz keletkezik, amit ők felhasználnak, viszont ki is egészítik élelmiszer-hulladékkal.
Egyedülálló technológia
A Mol és az Envien Csoport hozta létre és birtokolja a Rossi Biofuelt 25-75 százalék arányban. A komáromi gyárat 2006-ban zöldmezős beruházásként alapították. Idén márciusban új üzemet adtak át, jelentősen növelve a kapacitásukat, évi ötvenezer tonnával. A technológiát az osztrák BDI-BioEnergy dolgozta ki, és Európában először Komáromban alkalmazzák. Előnye, hogy rendkívül rugalmas a nyersanyagok tekintetében, vagyis különböző típusú és eredetű zsíros hulladékot is fel tudnak vele dolgozni, például az élelmiszergyártás során keletkezett melléktermékeket vagy szennyvizet, állati zsiradékot is. A végeredmény pedig 85 százalékos kibocsátásmegtakarítással égethető el a hagyományos üzemanyaghoz képest, és a Mol százhalombattai, illetve pozsonyi finomítójában használják fel biokomponensként a gázolaj gyártásához.
A Mol láthatóan elkötelezett amellett, hogy hagyományos, fosszilisalapú tevékenységeit alacsony szén-dioxid-kibocsátású, fenntartható üzleti modellé alakítsa át, miközben részt vesz a kelet-közép-európai körforgásos gazdaság kiépítésében. Az Envien szintén a régió egyik legnagyobb vállalatcsoportja, amely a hagyományos dízelhez és benzinhez keverhető bioüzemanyagok előállításával foglalkozik. Az Alteo pedig 2016 óta üzemelteti a nagykőrösi biogázerőművet, ahol évente 50-60 ezer tonna mezőgazdasági és élelmiszeripari hulladékot, mellékterméket, illetve lejárt szavatosságú élelmiszert hasznosítanak, ellátva 4500 háztartást árammal.
Mindemellett sokkal több lehetőség van még a szerves hulladékot feldolgozó iparágban: messze nincs annyi biogázüzem az országban, mint amennyi felhasználható anyag keletkezik a háztartásokban, a mezőgazdaságban és az élelmiszeripari cégeknél. Tudatos tervezéssel és a szerves hulladék szelektív gyűjtésével rengeteg energiát termelhetnénk meg idehaza. A biogáz jól tárolható, hasznosítása a gázerőművekben rugalmas és szabályozható, vagyis ki tudná egészíteni az időjárásfüggő napelemek és szélerőművek termelését.
