A víz megszelídítése
Aszály, árvíz, belvíz, özönvízszerű esők… A globális klímaváltozás következtében egyre több vízzel kapcsolatos kihívással kell már hazánknak is szembenéznie. Hol túl sok, hol túl kevés: mindkettő gondot okoz egy település életében. Erre a problémára kínál megoldást egy természetes vízmegtartó eljárásokkal foglalkozó projekt, amely már öt helyen működik hatékonyan.
Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség előrejelzései szerint Közép- és Kelet-Európában a következő évszázadban a hőségnapok számának növekedésére, a nyári csapadékmennyiség csökkenésére és a csapadékeloszlás még szélsőségesebbé válására kell számítanunk, így a túl sok és a túl kevés víz akár ugyanazon éven belül is komoly nehézségeket támaszthat. A Nemzeti vízstratégia több mint nyolcszáz fokozottan veszélyeztetett települést tart számon hazánkban.
Nem elvezetni, megtartani
Magyarország vízvesztő pozícióban van, azaz több víz hagyja el, mint amennyi a területére érkezik folyóvíz vagy lehulló csapadék formájában. Dr. Dukai Miklós önkormányzati helyettes államtitkár a Demokratának kifejtette: erre helyi szinten célszerű választ keresni, a települések alkalmazkodási képességeinek javításával. Ennek érdekében indult el a Belügyminisztérium vezetésével, az Európai Unió finanszírozásában 2017 őszén a LIFE-MICACC projekt, amelyben öt hazai önkormányzat vesz részt, több szakmai szervezet segítségével, így a Klímabarát Települések Szövetsége, az Országos Vízügyi Főigazgatóság, a Pannon Pro Innovációs Szolgáltató Kft., illetve a WWF Magyarország Alapítvány részvételével.
– A fő cél a teljes szemléletváltás a vízmegtartás terén. A közelmúltig az volt itthon az uralkodó felfogás, hogy az adott területről minél gyorsabban vezessük el a vizet. Ma már az önkormányzatok, a vízügyi és a klímavédelmi szakemberek is egyetértenek abban, hogy egy település csak akkor tud megfelelni az éghajlatváltozás okozta kihívásoknak, ha megtartják és helyben hasznosítják a vizet, ami az adott területre érkezik.
A magyar szakemberek az előkészítő szakaszban vizsgálták a külföldi gyakorlatot is, többek között a Csehországban, Lengyelországban, Franciaországban és Nagy-Britanniában alkalmazott, természetes vízmegtartást segítő módszereket. A fejlesztések Bátyán, Püspökszilágyon, Rákócziújfalun, Ruzsán és Tiszatarjánon valósultak meg, az országos alkalmazhatóság érdekében a helyszíneket Magyarország régióinak eltérő terep- és hidrológiai viszonyai, különböző éghajlati és vis maior eseményei figyelembevételével választották ki, hogy utána az eljárásokat más települések is átvehessék.
A Duna bal partján fekvő, dél-alföldi Bátyán a hirtelen lezúduló csapadék gyakran elöntött néhány utcát és pincét. Az új szemléletnek megfelelően az összegyűjtött esővizet egy régi, korábban elhanyagolt és illegális hulladéklerakónak használt agyaggödörbe vezették a falu szélén, létrehozva egy vizes élőhelyet is. Az egyhektárnyi tó beszivárogva visszapótolja a talajvizet, elpárologva pedig javítja a mikroklímát, táplálja a növényzetet és mérsékli a klímaváltozás hatásait. A part egyik oldala jól megközelíthető, kikapcsolódásra alkalmas terület, a másik pedig háborítatlan menedéket nyújt az élővilágnak, többek között védett hüllőknek és a nádban fészkelő madaraknak.
A Cserhátban található Püspökszilágyon korábban a Szilágyi-patak okozott gyakran villámárvizet, de mára az azt tápláló időszakos vízmosásokon hét szivárgó rönkgát épült, amely felhőszakadáskor megfogja a hirtelen összegyűlő vizet és a szántókról lemosott talajt is. Ezenkívül felújítottak négy terméskő hordalékfogót, ha ugyanis elég sok helyen készül ilyen akadály, azok ellaposítják az árvízcsúcsot, és megelőzik az elöntést. Ezenkívül építettek a patak mellett egy oldaltározót, ami záportározóként és vizes élőhelyként is működik.
Pótolni a hiányt
A Közép-Tisza mellett fekvő Rákócziújfalu az ország legaszályosabb vidékén található, ahol a szárazság mellett tavasszal gyakran okoz károkat a hóolvadásból vagy esőből származó, a földeken megálló belvíz. A projekt részeként kiépített belvíztározó ezt a kettős problémát orvosolja: a tavaszi vízbőség idején eddig a Tiszába engedett és így elpazarolt vizet a belvízelvezető csatornából egy mélyebb fekvésű terület vizes élőhelyére irányítja. A csatornára szabályozható zsilip épült, ez a távolabbi földekre is képes vizet kormányozni. Ha pedig az éghajlatváltozás miatt nincs hó, és elmarad a tavaszi vízbőség, a tóba a közeli halastóból rendszeresen leengedett víz is bevezethető, vagy kellően magas vízállás esetén a Tisza felől is pótolható a hiány.
A Homokhátságon fekvő Ruzsán viszont a belvízelvezető csatornák is sok éve üresek. A településen a természetes felszíni vízkészlet hiányával és a talajvíz süllyedésével is szembe kell nézni. Ebben a helyzetben minden csepp számít: a szennyvíztisztítóból kikerülő napi 150 köbméter tisztított szürkevíz, valamint az új ivóvíztisztítóból elfolyó, napi 10-20 köbméter technológiai víz ugyanakkor értékes erőforrás lehet. Ezeket immár nem engedik a csatornába, hanem egy-egy kis tóba gyűjtik, majd egy második medencébe juttatva beszivárogtatják a talajba. Emellett egy kisebb belvízelvezető csatornára egyszerű, fából épült zárásokat helyeztek, hogy ha mégis beköszöntene egy csapadékosabb időszak, a víz ne folyjon el a területről, hanem a parti legelőn terüljön szét.
Tiszatarján a Borsodi-ártérhez tartozik, sorsa szorosan a Tiszához kötődik. A folyó szabályozását követően a vizes élőhelyek lecsapolása, a szántóföldi gazdálkodás terjedése, illetve a kiszáradás erősödő hatása, majd az állattartás visszaszorulása következtében az ártéren özönnövények uralkodtak el, mint amilyen a gyalogakác is. Néhány évvel ezelőtt a WWF Magyarországgal együttműködve kidolgozott a település egy fenntartható gazdálkodási modellt: az özönnövénytől megtisztított terület egy részén szürke marha és vízibivaly legel. Az éghajlatváltozás következtében azonban az élőhelyükként szolgáló, hullámtéri kubikgödrökből képződött tavak is szinte kiszáradtak. A visszatartható vízkészletek növelése érdekében a gödröket egy újabb medencével bővítették, a partokon pedig lejtőket alakítottak ki. Épült egy stég is, ahonnan a látogatók közelről figyelhetik meg a bivalyokat, továbbá megnyílt az ökoturisztikai vonzerőt jelentő, szabadon látogatható Vízibivaly-tanösvény is.
A fenti beavatkozások kis költségigénnyel is megvalósíthatók, településenként 45-50 millió forintba kerültek. A hosszú távon is működőképes megoldásokkal rengeteg jövőbeli költséget is megspórolnak, sőt, a turizmusból is bevétel érkezhet a településekre.
– Az elmúlt 10-15 évben a hirtelen lezúduló felhőszakadás komoly kárt tett a közművekben, a burkolt mederben, a vízelvezetőkben, utakat, járdákat semmisített meg, pinceomlásokat okozott. Nekünk már nem kell ezekre pénzt kiadnunk, de a környező településeknek igen – meséli Tordai Sándor, Püspökszilágy polgármestere.
A projekt több okból is turisztikai fellendülést hozott a falunak. Egyrészt az oldaltározót sokan keresik fel kikapcsolódás céljából, másrészt a módszerek iránt is nagy az érdeklődés, számos hazai és külföldi polgármester, szakember, kutató érkezik hozzájuk.
Segítség a városoknak
Dr. Dukai Miklós kérdésünkre elmondta, a monitoringadatok gyűjtése és a projekt eredményeinek kiértékelése folyamatosan zajlik, immár további 24 önkormányzattal folyik az együttműködés, és arra törekszenek, hogy a nagyobb települések is át tudják venni az eljárásokat.
– Komolyabb városoknak is lehet olyan vízfolyásuk, elhagyatott területeik, zöldfelületek, ahol ezek a klimatikus módszerek alkalmazhatók. Lehet hozni olyan építési szabályokat, hogy az adott telken felépülő ingatlanról összegyűlt csapadékvizet ciszternába gyűjtsék, és úgy locsoljanak, vagy úgy burkolják a felületeket, hogy elősegítse a talajba szivárgást. Egy másik lehetőség, hogy a városi épületek tetejére növényzetet telepítve kössék meg a vizet, és párolgás útján segítsék a klímát elviselhetővé tenni.
A projekt hosszú távú célja, hogy minél több településvezető kezdjen el gondolkozni hasonló megoldásokban. A Belügyminisztérium őszre szervez egy bemutató rendezvénysorozatot, továbbá előterjesztést is készít a kormánynak, hogy a változtatások minél több településen megvalósulhassanak.
