Abból főzünk, amink van
Az elmúlt két év megmutatta az ellátási rendszerek sérülékenységét, legyen szó élelmiszerről, egészségügyről vagy energiáról. Az orosz–ukrán háború nyomán a magyar kormány az energetikai önellátásra kezdett koncentrálni. Mivel más természeti kincs már nem nagyon akad itthon, marad a megújulók nagyobb arányú felhasználása. Ennek előfeltétele a hálózatfejlesztés, ami rövid időn belül megvalósul.
A Magyar Villamosenergia-ipari Átviteli Rendszerirányító Zrt. (Mavir) májusban jelentette be, hogy az elektromos hálózat elérte befogadóképessége maximumát az időjárásfüggő energiaforrások tekintetében. A villamosenergia-rendszer rugalmassága ugyanis ennyit bírt el, a biztonságos ellátás érdekében új termelőegységek nem csatlakozhatnak, csak fejlesztés után.
Felkészülni
Most van pénz, paripa, fegyver, vagyis európai uniós támogatások is lehívhatók lesznek a célra, és úgy tűnik, a kormányban is megvan a szándék a megújulók fejlesztésére, már csak az autonómia növelése érdekében is. A Mavir bejelentése után egy hónappal már arról érkezett hír, hogy a kormány és az EU több mint 15,4 milliárd forintos támogatásával húsz alállomás és hét távvezeték fejlesztése zajlik le 2026 májusáig. Ezzel újabb naperőműveket lehet majd a hazai hálózatra csatlakoztatni. A beruházást az uniós helyreállítási és ellenálló képességi eszközből (RRF) szeretnék fizetni, a magyarországi tervek brüsszeli elfogadásáig pedig a kormány a nemzeti helyreállítási alapból előfinanszírozza a projektet.
Ezenfelül kihirdették két nagy uniós helyreállítási pályázat eredményét is, amelyek szintén a magyar villamosenergia-hálózat fejlesztését segítik összesen 103 milliárd forintos kerettel. Ezek is kifejezetten az időjárásfüggő megújuló források integrálása érdekében növelik a hálózat rugalmasságát. Steiner Attila, a Technológiai és Ipari Minisztérium (TIM) energia- és klímapolitikáért felelős államtitkára ennek kapcsán elmondta, hogy a program révén 2000 megawattnyival több megújuló energiát tud majd fogadni az elektromos ellátórendszer (Magyarországnak jelenleg több mint 3000 megawattnyi napelemes kapacitása van).
A másik fontos tényező a tárolókapacitás kiépítése a hálózatban: az Európai Bizottság nemrég 23 milliárd forintos támogatást utalt át hazánknak e célra. Mivel a kormány további forrásokat is folyósított, 500 megawatt villamosenergia-tároló kapacitás jöhet létre.
Palkovics László, a TIM minisztere egy nemrég rendezett konferencián utalt arra, mit takarhat ez a beruházás: egy 500 megawatt teljesítményű CCGT-erőmű létesítéséről beszélt az energiatárolás kapcsán. Ez a technológia olyan kombinált ciklusú gázturbinás erőművet takar, ami harminc-ötven százalékos arányban hidrogén eltüzelésére is alkalmas. Többször írtunk a hidrogénben rejlő energiatárolás lehetőségéről: ha az időjárásfüggő forrásból éppen túltermelés van, az áramot vízbontásra lehet használni, amelynek során hidrogén és oxigén keletkezik. Az előbbit tárolhatjuk és szükség esetén energiatermelésre használhatjuk fel bizonyos erőművekben. Ilyen a CCGT, illetve az üzemanyagcellák, amelyekben a hidrogén elégetésével víz és villanyáram keletkezik (ezzel nemcsak erőművet, hanem hidrogénüzemű autót is lehet hajtani). Tehát a hidrogén révén éjszaka felhasználhatjuk a nap közben termelt szolárenergiát.
A miniszter hozzáfűzte, hogy a kormány a hálózatfejlesztés mellett 1,8 milliárd eurót szán a közeljövőben az energiahatékonyság növelésére és ugyanennyit hidrogénes beruházásokra. Az új termelőkapacitásoknak és az orosz energiaimportot kiváltó alternatív forrásoknak a kiépítésére 1,7-1,7 milliárd, a megújuló és egyéb források felhasználására 1,3 milliárd eurót költ. Elhangzott az is, hogy a következő években száz megawattos nagyságrendű energiatárolási kapacitás kiépítésére lenne szükség Magyarországon, ennek révén az elmúlt időszak ütemében folytatódhatnak az új napelemes beruházások. A hálózat korszerűsítésére 2030-ig 1600 milliárd forintnyi beruházást szán a TIM, és ennek a keretösszegnek a felét 2026-ig hozzáférhetővé teszi.
Lássuk, mink van!
Az ukrajnai háború és következményei hazánkban is átrajzolják az energiastratégiát. Az elmúlt két év eseményei rámutattak az egyes nemzetek kiszolgáltatottságára, így merült fel megoldásként az önellátás növelésének igénye. Szijjártó Péter külügyminiszter arról írt közösségi oldalán, hogy a Paksi Atomerőmű két új reaktorával Magyarország az önállóságra útjára léphet az áramellátás területén. A miniszter szerint az energiabiztonságához elkerülhetetlen a legnagyobb fokú autonómia.
Ez pedig szükségszerűen a megújulók nagyobb fokú kiaknázását jelenti az atomenergia mellett, hiszen fosszilis forrásaink már nemigen akadnak. Szénbányáink jellemzően kimerültek és bezártak, az ismert hazai kőolaj- és földgázkészletek pedig csak a töredékét fedezik a belföldi igénynek.
Energiafüggőségünk egyébként nagyjából megfelel az európai átlagnak, az Eurostat adatai szerint a teljes energiafelhasználáson belül az import aránya az egyes országokban átlagosan 57,5 százalékos volt 2020-ban, Magyarországon 56,6 százalék. A régió hasonló vagy alacsonyabb szinten áll, miközben Nyugat- és Dél-Európát – Franciaországot leszámítva – átlag feletti energiafüggés jellemzi, Észak-Európát viszont jóval átlag alatti.
Önellátásra az elektromos energia területén van leginkább esélyünk, a paksi atomerőmű közel a felét biztosítja a teljes hazai termelésnek és harmadát a felhasználásnak. Egyébként hasonló mértékű ez az arány Belgiumban, Szlovákiában és Szlovéniában is, míg Franciaországban jóval nagyobb, kétharmados. Az EU-átlag egynegyedes.
A napenergia terén hatalmas lépéseket tettünk előre, az elmúlt években megtízszereztük a a teljesítményt, és tavaly már a hazai áramtermelés kapacitásainak 7,5 százalékát adta napenergia, pedig a szomszédos országokban nagyjából két százalék az arány, az uniós átlag pedig ötszázalékos. Idén voltak olyan napok, amikor a hazai áramfogyasztás egyharmadát hazai napenergia szolgálta ki.
Sok kicsi…
Méhes Martina, az Energiaklub Szakpolitikai Intézet és Módszertani Központ ügyvezető és szakmai igazgatója viszont arra figyelmeztet, hogy a függőség kérdése nagyon relatív: az ő számításaik szerint nálunk ez 80-85 százalékon felüli a teljes energiaszektorban, ugyanis az atomerőmű fűtőelemeit is Oroszországból vásároljuk, és egy-másfél évente van szükség belőlük újakra.
– Energetikai szempontból a teljes autonómia nem valósítható meg sem rövid, sem középtávon, miután az utóbbi évtized fejlesztéseinek nem ez volt az iránya – állítja Méhes Martina. – A teljes autonómia gazdasági szempontból sem előnyös, hiszen a piacon energiát eladva, vásárolva különösen a megújulók esetében költségeket lehet megtakarítani. Az önellátás olyan országokban cél, ahol a geopolitikai helyzet felülírja a gazdasági előnyöket vagy ellehetetleníti kiaknázásukat, mint például Izraelben. A kibocsátáscsökkentési terveket is csak határokon átívelő hálózatfejlesztés révén tudjuk megvalósítani, hiszen egy adott pillanatban egy országban a kínálat lehet éppen nagy, míg máshol a kereslet magas, és ez másnapra akár meg is fordulhat. Viszont az ellátásbiztonság fokozása biztosan jó cél, pláne a jelenlegi európai vagy akár globális energiapolitikai és gazdasági helyzetben.
Az Energiaklub számításai szerint az összes energiafelhasználásunk 50 százaléka, de a megtermelt áram akár 80 százaléka is származhatna megújulókból 2050-re, ami mégis nagyarányú autonómiát jelentene. A biogáz és a biomassza alkalmazásában mintegy 10-15-szörös fejlődést lehetne rövid időn belül elérni, hiszen vannak még kiaknázatlan lehetőségek a mezőgazdaságban. Ráadásul ez az energia szabályozható, nem függ az időjárástól. Ezenfelül a gravitációs energiatárolásnak, vagyis a víztározós erőműveknek bizonyos mértékig Magyarországon is van tere. Szerintük a szélenergia tekintetében is vannak még lehetőségeink, miután a technológia rengeteget fejlődött az utóbbi időben, vagyis kevesebb légmozgásból több áram termelhető.
– Nagyjából tízszeres növekedés lehetne reális, összesen 6000 megawatt teljesítmény. Erre van lehetőség, figyelembe véve Magyarország térképén a szélcsatornákat, azokon belül pedig mindama területeket, amelyek engedik szélerőművek telepítését természetvédelmi, fenntarthatósági és egyéb szempontból, távol a településektől – összegzi véleményét az igazgató. – A hálózatfejlesztés kapcsán most bizakodunk, hogy újra szerepet kaphat a szélenergia. A hőenergiát tekintve pedig a geotermia kiaknázásával tudnánk nagyot lépni előre; ez akár távfűtésre is alkalmas.
Most már az is látszik, hogy a megújulókapacitás növelése a hosszú távú gazdasági fejlődés záloga. A nagy külföldi gyáraknak ugyanis egyre nagyobb arányban kell megújuló energiát használniuk szén-dioxid-kibocsátásuk csökkentése érdekében, hiszen előírások kényszerítik őket a karbonkereskedelem keretein belül. Ezzel együtt végképp kisebb költséget jelent számukra a megújulók használata, mint a fosszilis forrásoké. Az ehhez szükséges feltételeket pedig meg kell teremtenünk, ha azt szeretnénk, hogy itt nyissanak gyárakat a legnagyobb vállalatok.
– Az ukrajnai háború egy ébresztő volt Európának és Magyarországnak is, a tíz-tizenöt évvel ezelőtti energiastratégiákat át kell alakítani újabb szempontok szerint – így Méhes Martina. – Miután a kkv-kra már nem vonatkozik a rezsicsökkentés, és elképesztő mértékben szállnak el az energiaköltségek, amit a termékek árán keresztül a lakosság is megérez, itt az idő újratervezni és elgondolkodni, hogyan fogjuk megteremteni a megváltozott geopolitikai és gazdasági helyzetben a stabilitást, a fenntarthatóságot. Olyan helyzetben vagyunk, hogy nekünk mindenből van egy kicsi, viszont ezekből már tudunk okosan gazdálkodni és minél nagyobb mértékű diverzifikációra törekedni. Vagyis csökkenteni a kockázatot azáltal, hogy egyre több lábon állunk.