Bezárul a kör
Hogyan csökkenti a pazarlást, ha a tenyésztő csirkéje egy kertészet fóliasátrában telel? Mennyivel termelnénk kevesebb hulladékot, ha nem volna kihalásra ítélt szakma a cipészet? Lehet egy kidobott PET-palackból újra és újra PET-palack? Megnéztük, miről is szól a körforgásos gazdasági modell, és hol tart a magyarországi bevezetése.
Magyarországon is egyre többet hallani erről a szemléletmódról, Orbán Viktor már tavaly arról beszélt, hogy „olyan dimenzióváltás előtt van a magyar gazdasági rendszer, amit ma még kevesen értenek”. A miniszterelnök szerint a gazdaság teljesen átalakul, és 2030-ra digitalizált és körforgásos gazdasággá válik. Európai uniós szinten is népszerű hívószó lett az átállás, amelyet a klímaváltozás elleni küzdelem csodafegyverének tartanak, és a járvány utáni, 750 milliárd eurós helyreállítási csomagból is jelentős forrásokat szánnak rá.
A többség elsősorban a hatékonyabb hulladékfelhasználást érti a modell alatt, de Kerekes György, a Makronóm Intézet szakmai igazgatója szerint ennél jóval többről van szó.
– Ahhoz, hogy jól működjön a melléktermékek újrahasznosítása, az egész rendszernek körforgásban kellene lennie, teljes iparágaknak kell a jövőben megtanulniuk szorosan együttműködni. Például egy fémipari gyártó melléktermékét jól fel tudná használni egy építőipari vállalat, de ez csak akkor életképes, ha jól ismerik egymás folyamatait – mondja a Demokratának Kerekes György.
Kuka helyett szerviz
– Első lépésben a gyártóknak a mostaninál lényegesen jobban kellene törekedniük arra, hogy tartós termékeket gyártsanak, mutat rá az igazgató, hozzátéve, ehhez komolyabb szervizhálózatra lesz szükség, így lehetne elérni, hogy néhány éves mosógépek vagy kétéves mobiltelefonok ne a kukában landoljanak, mivel jelenleg sok esetben olcsóbb venni egy újat, mint megjavíttatni. Újraéledhetnek olyan szakmák is, mint a cipész, miután egy tartós, jó minőségű cipőt régen sem dobott ki az ember, ha levált a sarka, talpa, hanem elvitte javíttatni. Ugyanakkor ehhez a gyártókat is arra kellene ösztönözni, hogy kifejezetten felújítást, újrafelhasználást támogató termékeket gyártsanak.
– Elektronikai termékekből irreálisan sok hulladék keletkezik. A kétezres években elindult ezek összegyűjtése, az első lépés az volt, hogy amit lehetett, elkezdtek újrahasznosítani. Most újabb minőségi ugrás jön, hogy eleve ne kerüljenek a szemétbe – véli Kerekes György, aki úgy látja, az autókban, de a háztartási gépekben is egyre több az elektronika. A Tesláról azt szokták mondani, gyakorlatilag egy fejlett számítógép, ami köré építettek egy burkot. Ez előnyös is, hiszen lehetővé teszi, hogy a jövőben egy-egy elavult berendezést szoftveres frissítéssel is javítani lehessen, ne kelljen az egész eszközt modernebbre cserélni.
Az igazgató szerint a folyamatok már elindultak Magyarországon, az Innovációs és Technológiai Minisztériumban 2018-óta működik egy körforgásos gazdasággal foglalkozó platform, a pályázatokban is szerepet kap ez a szemlélet. Ennek is köszönhető, hogy a magyar cégek mintegy harmadánál már vannak látható eredmények, legalább stratégiai elgondolás szintjén foglalkoznak a témával, többen előremutató folyamatokat is beépítettek a gyártásba. Az biztos, hogy a brutális alapanyagárak most ösztönzőleg hatnak a gyártókra.
Granulátumból palack
A Resilux Közép-Európa Csomagolástechnikai Kft. fröccsöntéses eljárással állítja elő azokat a formákat, amelyekből később más gyártók az ásványvizes és üdítős palackokat készítik hő és magas nyomású levegő segítségével.
– Már jó ideje készülünk a környezettudatos átállásra, három-négy évvel ezelőtt belevágtunk az újrahasznosításba is. Megvásároltunk egy svájci céget, amely már húsz éve PET-újrahasznosítással foglalkozik, és nagyon komoly technológiai háttérrel rendelkezik – mondja lapunknak Somlai Árpád, a cég ügyvezetője.
A svájci technológiával a cég a hulladék PET-palackokból olyan PET-granulátumot fog tudni előállítani, amelyből élelmiszeripari minőségben lehet újra PET-palackokat gyártani.
– Ezzel megvalósul a körforgásos gazdaság, palackból ismét palack lesz – mutat rá Somlai Árpád hozzátéve, egy friss uniós direktíva már úgy rendelkezik, hogy 2025-től minden ásványvizes és üdítős palack gyártásához 25 százalékban újrahasznosított PET-granulátumot kell használni, 2030-ra pedig ennek a szintnek el kell érnie a harminc százalékot. Ehhez még sok mindent meg kell szervezni, például a palackok begyűjtését, és azok a gyártók sem tolonganak Európában, amelyek képesek élelmiszeripari minőségben újrahasznosított granulátumot előállítani, a beruházás horribilis költsége miatt. Somlai Árpád elárulja, nagyjából húszmillió eurót fognak rákölteni, mire minden a helyére kerül, cserébe a saját üzemeiket teljesen el tudják majd látni granulátummal, sőt, még értékesíteni is tudnak belőle.
Összefogással
Régen csak körforgásos mezőgazdaság volt, nem tudtak mást csinálni az emberek. Ez változott meg a modernitás és a higiénia jegyében, így jelentek meg a különböző melléktermékek is, mondja Lengyel Zoltán agrárszakértő. A Táncoskert biogazdaság vezetője úgy látja, vannak már nagyon jó nemzetközi és magyarországi példák is. Szép körforgásos rendszer, amikor a búzaszalmából gomba lesz, abból étel, a keletkező hulladékot komposztálják, így visszakerül a földbe, ahol újra búza nő.
– Egészen komplex rendszereket lehet így összerakni, Angliában van egy kávéház, ahol a kávézaccon laskagombát termesztenek, abból pástétom lesz, és így tovább, csökken a melléktermékek listája, ami akkor is örvendetes, ha ezek nem tökéletesen zárt körök – mondja lapunknak az agrárszakértő. Ha mondjuk a trágyát megeszik a trágyagiliszták, azok jól átforgatják, a gilisztákat meg lehet etetni a csirkékkel, az ürülékük mehet a földre, amit így nem kell traktorral átforgatni, azaz csökken az energiaigény.
Lengyel Zoltán szerint ugyanakkor van egy bökkenő. A körforgásos modellre viszonylag egyszerűen át lehet állni kicsi és nagy léptékben is, de a közepes méretű gazdaságoknak meggyűlik vele a bajuk.
– Vegyünk például egy minimál rendszert, mondjuk egy akvapóniát. Eteted a halakat, azok beleürítenek a vízbe, az ürüléket lebontják a baktériumok, azokat felveszik a növények. Kész a zárt rendszer, van halad és salátád is. A következő szinten viszont már jönnek a problémák, a Táncoskertben is küzdünk vele, hogy nincs mindenre kapacitásunk. Legeltetett marhával foglalkozunk, amelyből hús lesz, de jó lenne a bőrt és a szarvakat is felhasználni – világít rá az agrárszakértő. Ám kevés Magyarországon az ilyesmivel foglalkozó szakember, és aki van, olyan áron tud dolgozni, hogy azért nem venné meg senki. Havi egy bőrre még lehetne embert találni, ötezerre pedig alapítani egy saját üzemet, de a kettő között jelenleg nincs mozgástér. Így viszont a gazdák nyakán marad egy csomó melléktermék, amelyeket amúgy kiválóan fel lehetne használni.
Lengyel Zoltán szerint mégis lenne lehetőség előrelépésre, ha a mezőgazdaság szereplőiben volna hajlandóság az összefogásra, és organikusan szerveződve megtalálnák a kapcsolódási pontokat egymáshoz.
– Nekem vannak csirkéim, a szomszédos kertészetnek fóliasátra, mindenki jól járna azzal, hogyha a csirkéket a fólia alatt teleltetném, mivel előkészítenék a talajt tavaszra, a kertésznek nem kellene műtrágyára költeni – mondja a biogazda, aki úgy látja, az egekbe szökött műtrágyaárak és a szintén magas gázár most nagyot lendíthetne a közös munkán. Arról nem is beszélve, hogy ezek a módszerek ökologikusak, sokkal kevesebb harccal járnak, nem kell küzdeni a természet ellen, és még több pénzt is lehet velük keresni.
