Hirdetés

A fejlesztés a UTB Envirotecnél kezdődött, ez egy eredetileg svájci, hulladékkezeléssel foglalkozó társaság, amely a kilencvenes években érkezett Magyarországra, majd felvásárolta egy magyar állampolgárságú, indiai származású kutatómérnök, aki több mint huszonöt éve él itt. A cég budapesti székhelyű lett, a munkatársai pedig magyarok. Míg a UTB Envirotecé az alapötlet, a fejlesztést a hozzá kapcsolódó, szintén magyar reNEW Technologies vitte tovább.

A fenntartható tisztítószerek gyártásához vezető eljárást véletlenül fedezték fel, a cél eredetileg az volt, hogy a biomassza feldolgozása során keletkező biogáz mennyiségét növeljék.

–  Azon dolgoztunk, hogy egységnyi forrásból több biogázt gyártsunk, mint amennyit a versenytársaink – mesél a tíz évvel ezelőtti eseményekről Vass Zoltán mérnök, a reNEW Technologies üzletfejlesztési vezetője. – Egy összetett biológiai folyamatról van szó, aminek egy köztes része a savképzés. A baktériumok egy csoportja ideális körülmények között elfogyasztja a szerves hulladékot, ennek folytán savakat termel, amiket pedig a metántermelő baktériumok kebeleznek be. Leegyszerűsítve a folyamatot, így keletkezik a szerves anyagokból energiaforrásként hasznosítható metán. Mi ezt igyekszünk kontrollálni és sokkal hatékonyabbá, gyorsabbá tenni a hulladékkezelés érdekében. A savképző rész érdekessé vált számunkra, így megvizsgáltuk, miként lehetne kinyerni a savakat, mielőtt elhasználják a metántermelő baktériumok.

Felfedezték, hogy ilyen módon értékes anyagokat nyerhetnek ki a biomasszából. Százegységnyi szerves hulladék negyven százalékát tudják hasznosan visszanyerni, a maradék hatvan pedig továbbra is alkalmas biogáz előállítására, valamint a gyártás során keletkező mellékterméket is fel lehet használni ugyanerre, nincs tehát hulladék. A cél elsősorban azonban nem a hulladékkezelés, hanem az, hogy a biomasszából a biogázon kívül még egyéb értékes anyagokat is kinyerjenek. A kutatás ideje alatt a vezető mérnök családtagja rákos megbetegedéssel küzdött, ez indította tisztítószerek fejlesztésére. Úgy érezte, valós alternatívát kell nyújtania a fogyasztóknak.

Miután sikerült a megfelelő koncentrációjú ecetsavat visszanyerniük, kifejlesztették a tisztítószerek receptúráját: nem ionos felületaktív anyagokat, citromsavat, illat­anyagot is adtak a szerekhez, amelyek szintén szervesek és lebomlanak. Így a termékek nem száz, csak 90 százalékban újrahasznosítottak, ám további, természetes hozzávalókra is szükség volt a jó minőségű termékek kifejlesztéséhez.

–  Elnyertük az Európai Unió Horizont 2020 programjának pályázatát a technológia nagyobb léptékű gyártási folyamatának megtervezéséhez – teszi hozzá Vass Zoltán. – Ehhez kapcsolódott egy vállalás, miszerint siker esetén piacra kell vinnünk a termékeket. Így kapóra jött, hogy az egyik drogérialánc meghirdetett egy pályázatot, amelyre magyar innovatív termékeket vártak. Ezt megnyertük, az üzletlánc már forgalmazza az általunk fejlesztett szereket.

Németországban egy független tanúsítócéggel, az SGS Institut Freseniusszal vizsgáltatták be a termékeket, ennek során más fürdőszobai és vécétisztító szerekkel hasonlították össze őket. A tesztek a vártnál jobb eredményeket hoztak: a fürdőszobai szer sokkal nagyobb hatékonysággal távolította el a vízkő- és szappanmaradványokat, mint a versenytársak termékei, a vécétisztító vízkőoldó hatékonysága pedig szintén felülmúlta azokét.

Jelenleg fürdőszobai tisztítószert és vécétisztító gélt árusítanak, illetve épp fejlesztenek egy általános felülettisztítót. Mindhárom termékben az ecetsav a fő hatóanyag, az adalékokban térnek el. A vécéhez gélesebb, szétterülő, kenőcs­szerű anyag való, ami tovább marad a felületen. A csempére, mosdóra való tisztítószer könnyebben törölhető, folyósabb, míg az általános felülettisztítóban lesz egy kevés alkohol a gyorsabb száradás érdekében. A forgalmazáshoz újrahasznosított palackokat használnak, amiket használat után újra a szelektív kukába lehet dobni, további újrahasznosításra. Idővel szeretnének egy koncentrátumot is piacra vinni, amivel utántölthető lesz a palack, így még kevesebb hulladék keletkezik majd.

A termékfejlesztés része volt a receptúra stabilitásának megteremtése is, hogy a szerek elálljanak mindaddig, amennyi idő alatt egy háztartásban általában elhasználják őket – miután a raktárban, boltban is álltak egy darabig: két-három év szavatosságra van tehát szükség. Lebomló termékként hat rájuk a közvetlen napfény, a hő, a fagypont alatti hőmérséklet is, vagyis ezektől óvni kell őket. A szavatossági idő lejárta után nem romlanak meg ugyan, de valószínűleg nem fogják többé hozni az elvárt tisztítóhatást.

Jó tulajdonságuk azonban, hogy használat után pillanatokon belül újra szerves anyaggá válnak, sőt önmaguk alapanyagává, miután bekerülnek a szennyvízbe. Lebomlanak, mire átérnek a rendszeren, és a végponton újra kinyerhetők a biomasszából. A hagyományos, petrolkémiai tisztítószerek előállításukkor, használatukkor és azután is terhelik, károsíthatják a természetet, ezért nem illeszkednek bele a fenntartható víz- és nyersanyag-gazdálkodási rendszerbe. Egyébként háztartási használatra indokolatlanul erősek is: a rendszeresen tisztított felületet nem szükséges ennyire durva vegyszerekkel kezelni. Bizonyos szegmensekben, például az egészségügyben megvan ezeknek a helye, de háztartási használatuk feleslegesen terheli a környezetet, továbbá a saját szervezetünket is: rákot okozhatnak, allergiás reakciókat válthatnak ki.

Ugyanakkor más öko vagy bió tisztítószerekhez képest is léptékváltást jelent a Cycle, mert azok is tiszta ivóvíz felhasználásával készülnek, illetve általában olyan növényi alapanyagokból, amelyek mezőgazdasági művelésből származnak, élelmiszerként vagy takarmányként is hasznosak lehetnének, így viszont tisztítószerként végzik. Szükség van továbbá az előállításukhoz műtrágyára, energiára, tehát jelentősebb ökológiai lábnyomot hagynak maguk után.

A Cycle előállításához ezzel szemben nem kell tiszta víz, és a körforgásos rendszerben működő eljárás során bármilyen szerves hulladék felhasználható alapanyagként, például a víztisztító telepeken visszamaradt szerves melléktermékek, egyéb biomassza, élelmiszer-hulladék és így tovább.

–  Ezeket egy előkezelési technológiával homogenizáljuk, majd a reaktorban gondoskodunk a kontrollált fermentációról, ami egyébként egy nagyon érzékeny folyamat, mert többek között a baktériu­mok megfelelő működését, jóllétét kell fenntartanunk. A baktériumok által termelt enzimek bontják le a szerves anyagot, s közben értékes széntartalmú vegyületek is felszabadulnak – mondja Vass Zoltán.

A cég idővel természetesen terjeszkedne: helyi gyártóhelyeket hoznának létre, hiszen a szállítás is rengeteg környezetterheléssel jár. Céljuk, hogy a lokálisan termelt hulladékot kezelve hozzanak létre tisztítószereket a helyben lakók számára.

–  Úttörőnek számít ez az eljárás ebben a szegmensben, hiszen most először született hulladékból, megújuló anyagokból tisztítószer – véli a termékekről Záray Gyula professzor, a Magyar Tudományos Akadémia Ökológiai Intézetének tagja. – Rengeteg szintetikus molekulát engedünk a környezetbe, és a vegyészet évről évre újabbakat hoz létre, amelyek lebontása folyamatos problémákat okoz, elég csak a gyógyszermaradványokra gondolni.

A természetes molekulákkal bánni jóval egyszerűbb, hiszen a kezelésükhöz alkalmazkodtak a baktériumok. Bár maguknak a természetes folyamatoknak a befolyásolása és hatékonyabbá tétele nehéz, hiszen „boldogan” kell tartani több millió baktériumot, teszi hozzá Záray Gyula.