Eljött a tomboló viharok korszaka

„62 éves vagyok, de még sosem láttam havat.” Ezt Brazília déli határán mondta egy lakos a tévének, miután nemrég sűrű havazással érkezett meg a területre a sarkvidéki eredetű heves hidegfront. A brazilok boldogan építettek hóembert és vívtak hógolyócsatákat, miközben Európa déli államainak turistaparadicsomait erdőtüzek pusztították a több napja tartó 40 Celsius-fok feletti hőmérsékleten. Görögországban csaknem 80 tűzvészt jelentettek, Törökországban 95 ezer hektár erdő és legelő égett le, ami az elmúlt időszak legsúlyosabb természeti katasztrófája. Az olasz tűzoltók összesítése szerint a legmelegebb hétvégén mintegy 800 helyen csaptak fel a lángok, Szicíliában a tűz elérte Cataniát, átmenetileg a repülőteret is le kellett zárni, Pescarában 800 embert voltak kénytelenek kimenteni. Németországban ezalatt 210, Belgiumban 37 ember életét követelték az áradások.

Érezhetően megemelkedett a klímaváltozáshoz köthető katasztrófák száma, a kutatók ennek kapcsán arra figyelmeztetnek, hogy talán már túl is léptünk azon a ponton, amikor még elkerülhetnénk a drámai következményeket, a folyamat kezd visszafordíthatatlanná válni.

A hőség áldozatai

Valószínűleg arra már immunis az emberiség, hogy Grönlandon egy nap alatt annyi jég olvadt el, ami öt centiméternyi vízzel tudná beborítani Floridát. Ez az állam másfélszer akkora, mint Magyarország. A dán kormány adatai szerint a jégtakaró 8,5 milliárd tonnát veszített tömegéből aznap, rá kettőre pedig további 5,4 milliárdot. A tengerszint emelkedése legjobban a 33 szigetből álló, csendes-óceáni Kiribati Köztársaságot érinti, ahol már az a kérdés, hogy folytassák-e az elvándorlást a Fidzsi-szigeteken vásárolt földterületre, vagy megpróbálják megmenteni még valahogy az otthonukat, és mi lesz abból, ha ehhez elfogadják Kína segítségét.

A házakat összedöntő, autókat elsodró áradások képei sokkolóak, de a hőhullámok valójában már évek óta sokkal nagyobb mértékű többlethalálozást okoznak Európa-szerte, csak erről nehezebb látványos felvételeket készíteni. 2003-ban, az első nagyobb hőhullám idején Európában a sokéves átlagnál 70 ezerrel több ember halt meg mindössze néhány hét alatt, de hőhullámok idején azóta is jellemzően 15-20 százalékkal több halálesetet regisztrálnak, mint az átlagos nyári napokon. Ez főleg a nagyvárosokban aggasztó, ahol a hőszigethatás miatt akár kilenc fokkal is melegebb lehet, mint a környező területeken. A hatást előrelátó várostervezéssel – például zöldterületek növelésével, árnyékolással – némileg mérsékelni lehet ugyan, de az éghajlat további melegedésével a helyzet rosszabbodni fog.

Az ausztrál Monashi Egyetemen készült tanulmány szerint évente nagyjából ötmillió ember hal meg extrém hideg vagy meleg miatt, ami a globális halálozások csaknem tíz százalékát teszi ki. Érdekes, hogy amíg a szélsőséges hőséggel összefüggésbe hozható halálozások száma 21 százalékkal nőtt 2000 óta, a kiugró hideg miatt 51 százalékkal kevesebb halálozás történt. A tanulmány előrejelzése szerint a felmelegedés miatti halálozás tovább fog növekedni, lakosságarányosan pedig Európában a legmagasabb e halálok aránya a világon.

Elvaduló viharok

A német hatóságok már napokkal korábban tudták, hogy hatalmas áradások jönnek, de a figyelmeztetések erőtlenek voltak, illetve nem vették komolyan őket. Ugyanis az Efas nevű árvíz-előrejelző rendszert már a 2000-es évek elején kidolgozták, és most tökéletesen megjósolta, hogy mely területeket árasztja el a víz, de a vészhelyzeti szirénák már alig működtek, a katasztrófavédelem applikációját pedig kevesen töltötték le. Van, akit elsodort a víz, más a saját házában fulladt meg.

– Kétféle árvíz van, az egyik esetben a folyó szép lassan megduzzad és kilép a medréből, ez könnyen előre jelezhető, és a lakosságnak is van ideje felkészülni, nálunk inkább ez a jellemző – mondja Dóka Imre tűzoltó őrnagy, az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság helyettes szóvivője. – Villámárvíznél a rövid idő alatt lehulló nagy mennyiségű csapadék általában egy hegy vagy domb oldalán zúdul le, amit a vízelvezető képtelen elnyelni.

Az őrnagy szerint a legerősebb, harmadfokú, úgynevezett piros viharjelzés esetén a kint hagyott tárgyakat, kerti bútorokat érdemes biztonságos helyre tenni, az autóval pedig ne parkoljunk fasorok, építési állványzatok mellé, illetve mi magunk se menjünk ilyen helyek közelébe. Nagy mennyiségű csapadékkal kapcsolatos figyelmeztetés esetén érdemes az alagsorban, garázsban tárolt értékes berendezési tárgyakat magasabb szintre vinni, továbbá áramtalanítani a helyiségben. Ha tudunk, parkoljunk magasabban fekvő helyekre, 60 centiméteres víz ugyanis már el tud mozdítani egy átlagos személyautót. Általánosságban véve pedig tartsuk tisztán a lakókörnyezetünkben a vízelvezető árkokat.

– Ha árvíz esetén az épület összedőléssel fenyeget, hagyjuk el időben, ne a pincében, hanem a magasabb helyeken keressünk menedéket – folytatja Dóka Imre. – Szintén figyelni kell, ha villámlik, csukjuk be az összes ablakot, az elektromos eszközöket pedig érdemes túlfeszültség elleni védelemmel ellátni, kaphatók ilyen elosztók és adapterek. Nemcsak a televízió mehet tönkre, de a kazán kezelőpanelje is. Az autóban nem kell félni, mert ha belecsap a villám, Faraday-kalitkaként működik, de a fémrészeihez ne érjünk hozzá, az ablakokat húzzuk fel.

Ha szabadban fenyeget minket villámcsapás, számoljuk a fényvillanás és a mennydörgés közti időt. Tizenöt másodperc már öt kilométert jelent, érdemes felkészülni. A vízből ki kell jönni, sőt, a vízpartról is el kell menni, mert a víz vonzza a villámot. Kiránduláskor is kerüljük a nedves helyeket, a környező tereptárgyaknál alacsonyabb pontot keressünk, semmiképp se maradjunk fenn kilátóban; a nyitott építmények nem nyújtanak biztonságot. A fáktól legalább öt méterrel menjünk arrébb.

– Ha közel a villám, próbáljunk meg minél kisebb felületen érintkezni a talajjal, csak a talpunk egy részével, guggoljunk le, gömbölyödjünk össze, kezünkkel kulcsoljuk át a fejünket – tanácsolja az őrnagy.

Albánia leszünk

Nemcsak érzetre, hanem valóban is egyre gyakoribbak a szélsőséges időjárási események Magyarországon, ami többek között a hőhullámos napok számában és az egy nap alatt lehulló csapadék mennyiségében mérhető. Az előbbi a legalább 25 Celsius-fok átlaghőmérsékletű napokat jelenti, 1901 és 1930 között 11 ilyen volt átlagosan évente, míg a legutóbbi három évtized megfigyelései alapján már 26 fordult elő Budapesten. Amíg a legkomolyabb hőhullámokhoz köthető hőségriadós – 27 Celsius-fok vagy annál magasabb közép-hőmérsékletű – napokból a múlt évszázad első három évtizedében Budapesten évente átlagosan csupán kettőt figyeltek meg, addig az utóbbi évtizedekben (1991–2020) ugrásszerű emelkedés mutatkozott, már évente átlag hét ilyen nap volt. Az emberi szervezetet ez azért is terheli, mert ilyenkor még hajnalban sem hűl le eléggé a levegő, gyakran húsz Celsius-fok felett marad a napi minimum-hőmérséklet, ami a trópusi éjszakának feleltethető meg. Ezek számában is egyértelmű az emelkedés Budapesten: a múlt évszázad első évtizedeiben átlagosan öt, míg az utóbbi 30 évben évente átlag 18 trópusi éjszakát regisztráltak.

– Az országos területi átlagban az idei volt az eddigi legszárazabb június hazánkban az elmúlt 120 évben, egyben a harmadik legmelegebb, amit szintén rekordmeleg július követett – állítja dr. Torma Csaba Zsolt, az ELTE Meteorológiai Tanszékének az adjunktusa. – Ez alapján az idei nyár lehet a legmelegebb 1901 óta. Az éghajlati modellek azt mutatják, hogy Magyarországon a Kárpát-medence sajátos éghajlati viszonyai miatt a globális átlagnál nagyobb mértékű lesz a felmelegedés, és az időjárási jelenségek is egyre szélsőségesebbé válhatnak majd.

A szakember szerint az eddigi modell­eredmények alapján hazánk klímáját az évszázad végére a forróbb, csapadékban szegényebb nyarak mellett enyhébb, viszont csapadékosabb telek jellemezhetik majd. Éghajlati modellek alapján Budapest nyári maximum-hőmérsékleti értékei a mai albán Tirana városáéihoz fognak hasonlítani, míg a pesszimistább forgatókönyvek alapján az évszázad végi budapesti nyarak a jelenlegi klímájú török İzmir városáéihoz lesznek mérhetők. A hőmérsékleti szélsőségek mellett az extrém csapadékesemények (például az egy nap alatt 10, 20 vagy akár 50 mm-t meghaladó mennyiség) intenzitásának és gyakoriságának növekedését is jelzik a modellek.

Egy eső rendel!

Nemrég mesterséges, ám üdítő zápor hullott Dubajra. A felhőkbe repülő drónok elektromos töltéseket idéztek elő annak érdekében, hogy azok összetapadjanak, és megfelelő méretű vízcseppek alakuljanak bennük, amelyek már esőként hullanak le. Mivel az Egyesült Arab Emírségekben átlagosan csak száz milliméter csapadék esik évente, már 2017-ben 15 millió dollárt fektetettek kilenc különböző eső-előállító projektbe.

Srí Lankán két éve keltettek mesterséges esőt, amivel a száraz évszakban előforduló áramkimaradásokat szeretnék elkerülni: az egyik vízi erőmű tározója fölött, 2400 méteres magasságban vegyi anyagokat juttattak a felhőkbe, 45 percig tartó esőt hozva létre.

– Esőt már az indiánok is tudtak varázsolni, ez lényegében véve nem olyan nehéz – magyarázza Gelencsér András professzor, akadémikus, az MTA Levegőkémiai Kutatócsoportjának vezetője, a Pannon Egyetem rektora. – Ők kaktuszok égetésével juttattak vízgőzt a levegőbe, a korom és a kis részecskék pedig lehetővé tették, hogy a levegőben kicsapódjanak a vízcseppek – így Gelencsér András.

De a dubaji vagy Srí Lanka-i megoldások a légkör vízgőztartalmát érdemben nem tudják befolyásolni, eleve felhőkből indulnak ki. Derült égből nem fogunk tudni esőt hozni oda, ahol éppen nincsenek meg a légkörben a felhőképződés feltételei. Az pedig óriási energiákba kerülne, hogy vízgőzt juttassunk a légkörbe. Lényegében véve azt tudjuk befolyásolni, hol hulljon le a levegőben lévő víz. Felgyorsítjuk az eseményeket, adott esetben olyan terület fölött ürítve ki a felhőket, ahol amúgy magától nem esne. Ez vitára adhat okot szomszédos országok között, hiszen ha valahol kihullik a légkörből a víz, az máshol már nem fog tudni.

A felszíni vizek, a folyók vízhasználata már most is konfliktusokat gerjeszt az országok között, ehhez jöhet idővel a légköri víz „elosztásának” kérdése is.

Ugyanakkor nem mérhető pontosan ezeknek a megoldásoknak a hatékonysága, mivel minden időjárási jelenség egyedi, tehát nem tudjuk összehasonlítani, hogy mi történt volna, ha nem avatkozunk közbe. Erre példa a jégkár enyhítése is, amelynek során ezüst-jodidot juttatnak a levegőbe. A módszer már a hatvanas évek óta használatos Magyarországon is, a vegyület a vízpára kicsapódásához szolgál alapként. Úgy csökkenti a jégverés okozta károkat, hogy kevés, de nagy méretű jégdarab helyett sok apró jégszemcse kialakulását segíti elő.

– Az biztos, hogy egy nagy léptékű, nagy energiájú jégeső kivédésére kevésbé alkalmasak ezek a megoldások. Ugyanígy, egy helyi kisebb zivatarfelhőt eloszlatni nem olyan nehéz, de egy hatalmas hurrikánt esélyünk sincs megszelídíteni. Az ilyen folyamatban az Egyesült Államok éves energiatermelésének a többszöröse van benne, előre jelezni sem tudjuk igazán, nemhogy befolyásolni – hűt le minket a professzor.

Kockázatos beavatkozások

Egy másik hasonló kérdéskör a földmérnökségnek (geoengineering) nevezett törekvés, ami lényegében véve nem a helyi, hanem a teljes Földet érintő beavatkozásokat takarja. Számos ötlet látott napvilágot, amelyek vagy a Földre beérkező napsugárzás energiáját igyekeznek csökkenteni, vagy a visszavert sugárzás mértékét növelni. Például árnyékolók, hatalmas tükrök világűrbe történő kihelyezésével tompítanák a napsugárzást, vagy apró fényvisszaverő részecskéknek a sztratoszférába juttatásával, mint amilyenek például kén-dioxidból is keletkeznek. Mások az óceánok fölötti alacsony felhők fényvisszaverő képességét növelnék meg, vagy a felső légkörben a fátyolfelhőket vékonyítanák, hogy kisebb mértékű üvegházhatást fejtsenek ki. A megoldások egy részét a vulkánkitörések inspirálták, az ezekből kikerülő részecskéknek hűtő a hatása a Föld éghajlatára – átmenetileg.

A témakör már az IPCC (az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testülete) 1,5 fokos különjelentésében is felmerült, a legtöbb vizsgálat ez idáig a sztratoszferikus aeroszolok befecskendezése kapcsán történt. Ugyanakkor ezek rendkívül kockázatos beavatkozások.

– Egyelőre feltételezések szintjén működnek, és nagy az esélye, hogy lesz mellékhatásuk – szögezi le Gelencsér András. – Csapadékmintázatok vagy keringési rendszerek változhatnak meg, a légkörben zajló kémiai és mikrofizikai folyamatok megzavarásával ózoncsökkenés is bekövetkezhet. Például vegyületeket juttatni a légkörbe biztosan káros, épphogy megszabadultunk a savas esőtől, és most kénnel mentenénk meg a világot? Arról nem beszélve, hogy ezeket nem lesz elég egyszer megvalósítani valami hatalmas összegből, hanem a rendszert folyamatosan működtetni kell. Nincs ennyi pénz a világon, egyszerűen olcsóbb lemondani a fosszilis energiáról.

Bármilyen kilátástalannak tűnik is, az éghajlatváltozás ellen továbbra is alkalmazni kell az önmérséklet és meggyőzés stratégiáját. Hátha még el lehet kerülni, hogy sokkal rosszabb legyen a helyzet…