Álmodozva hallgatták a magyar vállalkozók a német szakemberek előadásait a két héttel ezelőtt zárult Renexpo kiállításon. Közép-Európa legnagyobb megújuló energiaipari szakvásárán ugyanis több mint évtizedes különbség mutatkozott a német és a magyar energiapolitika között. Németországban már a villamos energia 15 százaléka megújuló forrásból származik – nálunk a kormányzati célkitűzések 2020-ra is csak 13 százalékot írnak elő.

Tarol a tűzifa

Bár hazánk az elmúlt években jelentősen növelte a megújuló erőforrások szerepét az energiatermelésben, ezek részaránya még mindig csak 4,3 százalék. Ráadásul ha alaposabban megvizsgáljuk a megújuló energiaforrások szerkezetét, kiderül: valójában ezek többsége sem a természetet igazán kímélő zöldenergia. Az Európai Unió ugyanis megújuló energiaforrásnak tekinti a fatüzelést is. Márpedig a magyar „zöldenergia” 47 százalékát a tűzifa adja. 38 százalék az egyéb elégethető biomassza aránya, s a szélenergia mindössze 0,3, a napenergia 0,2 százalékkal részesedik a tortából. A teljes energiatermelésre vetítve pedig szinte elenyészők a számok: mindkét energiahordozó szinte kimutathatatlan, 0,01 százalékos arányt képvisel.

A tűzifaégetés a megújuló energiaforrásokra adott állami támogatások jelentős részét is elviszi. A Mecseki Hőerőmű, amely az ország legnagyobb tűzifaégető blokkját működteti, az itt termelt energiát például kWh-nként 26 forintért adhatja el, ami a hagyományos áramátvételi árakhoz képest 10 forintos prémiumot jelent. De több más erőmű is próbálkozik fa- vagy legalább biomassza-tüzeléssel. 2002 körül a Mátra, Bakony és a Borsodi Erőmű is átállt részben fatüzelésre, hogy részesedhessen a zöldáramra adott támogatásokból. Mellesleg: ezeket az erőműveket akkoriban hatékonysági problémák miatt épp be akarták zárni, vagyis részben a „zöldáram-tarifa” tette ismét gazdaságossá működésüket…

A fán kívül természetesen a valódi alternatív áram is jogosult a megemelt tarifákra. Zöldáramként veszi át az Energiahivatal a biogázüzemekben, a szélerőművekben termelt villamos energiát. Előbbiek kWh-onként 20 forintra számíthatnak, utóbbiak pedig a zöldszektorban legmagasabbnak számító 30 forintos árra.

Mégis gyakran a támogatási rendszer kétarcúságára panaszkodnak a piaci szereplők. A legnagyobb baj talán nem is az, hogy a magyar támogatás töredéke a megújuló energiatermelésben éllovasnak számító német szintnek. Hisz ott 40 eurócentet (120 forintot) fizet az állam minden egyes zöld kilowattóráért – Németország és Magyarország gazdasági lehetőségei azonban különbözőek. A Renexpo magyar szakemberei inkább arról panaszkodtak, hogy nálunk erre a pénzre sem számíthatnak megbízhatóan a vállalkozások. Míg a német és osztrák szélerőművek számára például az állam legalább 25 évre – a gyakorlatban pedig az erőmű élettartamának végéig – garantálja a kedvező átvételi árat, nálunk a Magyar Energia Hivatal már kötött mindössze három évre szóló szerződést is. Ráadásul a szereplők életét tovább keserítette a két éve hozott menetrendírási kötelezettséggel, ahol egy nappal előre, 15 perces bontásban, 15 százaléknyi pontossággal meg kellett mondani, hogy az egyes erőművek mikor mennyi áramot termelnek – a tervektől történő eltérést büntette az állam, noha ennyire pontosan a meteorológiai intézet sem tud előrejelzést közölni.

Balogh László, a Magyar Megújuló Energia Szövetség elnöke úgy véli: a nagy energetikai cégek olyan erős érdekcsoportot alkotnak, hogy a maguk javára tudják csorgatni az energiaipari támogatásokat.

Bent ragad a pénz

Az elnök csak így fogalmaz: átláthatatlan a támogatások halmaza. A nagyok fölényét igazolja például az, hogy a fát – és esetleg vitatható módon szenet is keverve – tüzelő erőművek igen rossz, mindössze 30 százalék alatti hatásfok mellett vehetik át a kWh-nként 10 forintos zöldenergia-támogatást. Ugyanakkor ha valaki napkollektoros áramtermelő rendszert épít, amely köztudottan száz százalékig környezetbarát, semmilyen ártámogatásra nem számíthat.

Ámon Ada, az Energia Klub vezetője arra hívja fel a figyelmet: Magyarországon potenciálisan a nap- és szélenergia jelenthetné a legnagyobb lehetőséget, ám ezek jelenleg csak elenyésző hányadát adják a megújuló energiatermelésnek. A magyar állam sokkal inkább hajlandó támogatni az úgynevezett biomasszabázison történő energiatermelést (vagyis a fa, a mezőgazdasági hulladékból nyerhető biogáz és a bioüzemanyag felhasználását).

Úgy tűnik, hogy a hazánkban hagyományosan erős agrárlobbinak inkább ez az érdeke.

Mindez nemcsak az átvételi árakban, de az üzemek építésére adott állami támogatásokban is megmutatkozik. Varga Tamás, az FVM tanácsosa szerint a biogáz-üzemek esetében akár a beruházási érték 40-50 százalékát is állhatják az uniós és állami források. Ezzel szemben a napkollektoros rendszerek építésénél csupán 30 százalék az állami támogatás – ezt is csak azért emelték ennyire, mert a korábbi, 20 százalékos mérték mellett egyszerűen nem volt jelentkező. A szélerőműveknél pedig még mindig a mindössze 20 százalékos támogatási arány van érvényben az esetleg kiírt pályázatoknál.

A helyzet azért visszás, mert egyelőre úgy tűnik: mindenre bőségesen lenne pénz. A Nemzeti Fejlesztési Ügynökség adatai szerint 2007–2013 között Magyarország 100 milliárd forint uniós forrásra számíthat környezetbarát energiafejlesztési, valamint energiatakarékossági beruházásokra. Ebből azonban az első két évben mindössze 3,9 milliárdot sikerült a különböző pályázatok győzteseinek elnyerni, s kifizetésre mindössze 80 millió forint került. A tavalyi év végén az állam már reklámkampánnyal próbálta felhívni az érintettek figyelmét a lehetőségekre, idén pedig bejelentették: több ponton egyszerűsítik a pályázati feltételeket. Az eddigi maximum 50 helyett 60-70 százalékos támogatási intenzitás is elképzelhető, tízmilliós támogatásig nem kell biztosíték, s a támogatásokból akár előleget is fel lehet venni. Van ok a sietségre: amennyiben Magyarország 2013-ig nem köti le a pénzeket, azokat vissza kell küldeni az uniónak. A feltételekből azonban nyilvánvaló: a kormány továbbra is a nagy cégekre számít az uniós támogatások hasznosításában.

– A megújuló energiaforrások támogatásával legalább nyolc minisztérium foglalkozik – vélekedett a Renexpo sajtótájékoztatóján a pénzek bent ragadásának okáról Varga István főszervező. – Az egyes programok között hiányzik a koordináció. Ráadásul azok sokszor nincsenek összhangban az energiaágazat egyéb szabályozásaival sem. A szakember szavai szerint a 2007-es várakozást ezért 2008-ban felváltotta a kiábrándulás. A vállalkozások rájöttek, hogy a beígért pénzekhez nem is olyan könnyű hozzájutni.

A bürokrácia útvesztői

A vállalkozók nehézségeinél az átlagembereket természetesen jobban érdekli: milyen támogatásokra számíthatnak az egyes háztartások energiafelhasználásuk modernizálásánál?

Ezzel kapcsolatban Ámon Ada arra hívja fel a figyelmet: az uniós alapok, például a Környezet és Energia Operatív Program nem azt a célt szolgálja, hogy a lakosságot támogassa ilyen jellegű törekvéseiben, ez a tagállami kormányzatok feladata.

Sajnos általában igaz, hogy a fenntartható energiagazdálkodással kapcsolatos lakossági ismeretek hiányosak és elmarad a felvilágosítás: milyen lehetőségek vannak, mire kell odafigyelni egy-egy beruházás, fejlesztés kapcsán, valamint hogy azokkal milyen előnyöket lehet elérni.

A lakosság a szigetelési, fűtésmodernizációs programokkal közös kasszából pályázhat megújuló energiaforrások telepítésére. Balogh László szerint általában igaz a 30 százalékos mérték. Ennyi támogatást ad az állam napkollektorok telepítésére, hőszivattyú létesítésére, vagy a pelletfűtés rendszerének kiépítésére. Ami nem túl ösztönző, hisz – főleg július elseje után – alig haladja meg az áfa mértékét.

Ráadásul ezek a támogatások is gyakran hosszú késéssel érkeznek meg. Schneider István, a napkollektoros rendszereket is telepítő Schneider Investment vezetője most épp egy másfél hónapja befejezett tapolcai beruházás pénzére vár. Mint mondja, a helyzet különösen tavaly volt súlyos, amikor a beruházás minőség-ellenőrzését végző ÉMI leterheltségre hivatkozva hónapokat csúszott a kifizetésekkel.

Kérdés, mitől leterhelt az ÉMI, ha közben arra panaszkodik a kormány, hogy nincs elég jelentkező a megújuló energiatámogatások felhasználására? Ám a bürokrácia más módon is útját állja a környezetbarát fejlesztéseknek. A fahulladékból tüzelőanyagot gyártó pelletgyáraknál például már az indulás is lehetetlennek tűnik az egymásnak ellentmondó hatósági előírások miatt. Adott hatóságok ugyanis csak úgy adják ki az engedélyeket, ha a vállalkozó be tudja mutatni a másoktól kapott hozzájárulást, azok viszont pont ennek a hatóságnak a hozzájárulásától teszik függővé saját döntésüket.

Burján László, a Pannon Pellet vezetője így minősíti a nehézségeket: nem ismerik a technológiát, nem vonatkoznak rá jogszabályok, sőt a jogrend sem ismeri. Így aztán jócskán küldözgették őket oda-vissza az építési, kéményseprési, tűzoltó és egyéb hatóságok. A Renexpo kiállításon elrettentő példaként emlegettek egy karcagi hőszivattyús beruházást, amelynek engedélyezéséhez 17 különböző hatóság egyetértését kellett elnyerni. Erre mondja Ámon Ada: ha egy környezetbarát eljárásnak hosszabb az engedélyezési eljárása, mint bármilyen más befektetésé, az vélhetően elviszi a vállalkozó kedvet.

szasa