Fogy az idő

Két évünk van, hogy jelentősen lelassítsuk, lehetőség szerint megállítsuk a természetes élőhelyek további pusztulását a WWF legfrissebb jelentése szerint. Egy kormányközi testület legutóbbi tanulmánya pedig arra figyelmeztet, hogy 2030-ig közel felére kell visszaszorítani a károsanyag-kibocsátást ahhoz, hogy a földi légkör átlaghőmérsékletének emelkedése 2052-ig ne haladja meg az 1,5 Celsius-fokot. Nincs sok időnk, cselekedni kell.

Fotó: MTI (archív, illusztráció)

A világ legnagyobb civil természetvédelmi szervezete, a WWF által kiadott legfrissebb Élő Bolygó-jelentés szerint az ipari forradalom óta, vagyis az elmúlt több mint 250 évben meghétszereződött a világ népessége, ma már több mint 7,6 milliárdan vagyunk. Energiafogyasztásunk ez idő alatt hússzorosára nőtt, vízfelhasználásunk az 1900-ban mért nem egészen 1000 köbkilométeres éves átlagról az ezredfordulóra 4000 köbkilométerre emelkedett. Az 1960-as évek elején hozzávetőlegesen 200 millió motorizált jármű közlekedett világszerte, 2000-ben már 1200 milliónál is több. 1750 óta jelentősen megnőtt a szén-dioxid és a nitrogén-oxid kibocsátása, a világgazdaság teljesítménye harmincszorosára emelkedett.

A WWF felméréséből kiderül, hogy a gerinces állatok populációinak nagysága (tehát a közösségeken belüli egyedszám) 60 százalékkal csökkent 1970 óta. A legdrámaibb veszteség az édesvizeket érte, itt a pusztulás mértéke 83 százalék. Az emlősök számára alkalmas élőhelyek területe 22 százalékkal csökkent 1970 és 2010 között. A madarak több mint 90 százalékának gyomrában található valamilyen műanyagszármazék – 1960-ban ez az adat még „csak” 5 százalék volt. A Föld vizesélőhelyeinek 35 százaléka pedig eltűnt az elmúlt 50 évben.

A természet kizsákmányolása

A kiadvány szerint a Föld szárazföldi területeinek már csak negyede mentes az emberi tevékenységtől, és ez az arány a Biodiverzitás és Ökoszisztéma-szolgáltatás Kormányközi Platform idén márciusban kiadott előrejelzése szerint 2050-re 10 százalékra fog csökkenni. Az intenzív mezőgazdasági tevékenység a talajminőség romlását is magával hozta, és az erdők pusztulása is tovább rontja az élővilág esélyeit. Mindez alapvetően befolyásolja a fajokat és az ökoszisztémák működését.
Megdöbbentő, de a természet által nyújtott hasznok, „szolgáltatások” (tiszta víz, levegő, élő- és termőhely, élelmiszer, és így tovább) pénzben számolható értéke még így is 125 billió amerikai dollár évente. A WWF szerint a bolygót elsősorban olyan emberi tevékenységek veszélyeztetik, mint a fajok kizsákmányolása, a túlhasználat, a környezetszennyezés, illetve ezek következményeként az élőhelyek pusztulása, eltűnése, az éghajlatváltozás, az invazív fajok és betegségek. A jelentés hangsúlyozza, hogy az emberi tevékenység hatása megkérdőjelezhetetlen. A kérdés az, hogy vissza lehet-e fordítani a súlyos károsodást, és ha igen, akkor hogyan.

Az ENSZ 1992-es, riói Környezet és Fejlődés Konferenciáján megszületett Biológiai Sokféleség Egyezmény célul tűzte ki, hogy 2020-ra felére csökkenjen, majd következő lépésként megálljon a természetes élőhelyek zsugorodása. A dokumentum a veszélyeztetett fajok pusztulásának megakadályozását is fontos feladatként jelölte meg. Kevéssé köztudott, de élelmiszer-termelésünk 35 százaléka függ a beporzástól, márpedig az ezt végző rovarokra súlyos veszélyt jelentenek a különféle növényvédő szerek. A Föld lakosságának 12 százaléka halászattal és haltenyésztéssel keresi kenyerét, a halak pedig 4,3 milliárd ember számára jelentenek alapvető fehérjeforrást. Ennek ismeretében van okunk aggódni az élővizeinket érő jelentős szennyezések miatt.

Nincs 1,7 bolygónk

Az emberiség fogyasztása az 1970-es években lépte túl a Föld eltartóképességét, és ma már a jelenlegi igényeink mellett 1,7 bolygóra lenne szükség. Sokkoló adat, hogy a biológiai lábnyomunk az elmúlt 50 évben 190 százalékkal nőtt, miközben a biodiverzitás folyamatosan csökken. Márpedig utóbbi, miként a WWF jelentése fogalmaz, az emberi lét alapvető feltétele. Ám az 1992-ben kitűzött céloktól jelenleg igencsak távol vagyunk, ezért a nemzetközi szervezet új, határozott globális irányelvek megfogalmazását javasolja a fenntartható fejlődés érdekében. Az új szemlélet lényege, hogy a pusztulást ne csak kontrollálni és irányítani próbáljuk, hanem törekedjünk a természet, az élőhelyek helyreállítására is.

– Az egyik legnagyobb probléma, hogy az összes megtermelt élelmiszer 30 százalékát kidobjuk, pedig ezt el lehetne kerülni. Az élelmiszer-pazarlás csökkentése önmagában rengeteget javítana a helyzeten. Emellett új, fenntarthatóbb élelmezési rendszerre van szükség, és már léteznek olyan innovációk, amelyek segítségével ez megvalósítható. A másik fő gond, hogy a mezőgazdaság ma rendkívüli módon kizsákmányolja és ezáltal tönkreteszi a termőtalajt. Emiatt csökken termőképessége, és előbb-utóbb elfogy a termőföld. A jelenlegi mezőgazdasági gyakorlatokkal ugyanis szétvágjuk a talaj szerkezetét, rontjuk a biológiai állapotát. Kisebb talajbolygatás és innovatív technológiák szükségesek, ezek a technológiák pedig már nagyüzemi szinten is léteznek – ad új szempontokat érdeklődésünkre a WWF Magyarország kommunikációs vezetője. Antal Alexa hozzáteszi, hogy idén a túlfogyasztás világnapja, vagyis az a dátum, amikor az emberiség fogyasztása túllépi azt a szintet, amit az adott évben a Föld képes egy esztendő alatt újratermelni, idén augusztus 1-jére esett.

– Ha világszerte feleannyit autóznánk, mint most, akkor 12 nappal kitolhatnánk ezt a dátumot. A szén-dioxid-kibocsátás 50 százalékos csökkentése már 93 napot jelentene, de az élelmiszer-pazarlás megfelezése és a világátlagnak megfelelő kalória fogyasztása is 38 nappal odázná el a kritikus dátum elérkeztét – mondja Antal Alexa.

Ha csak egy fokkal lecsavarjuk a termosztátot, már akkor is akár 300 kilo­grammal kevesebb szén-dioxidot bocsáthatunk ki háztartásonként. A műanyag zacskók mellőzésével, a csapvíz indokolatlan használatának mérséklésével, és általában a takarékos anyaghasználattal ugyancsak csökkenthetők az emberi civilizáció ártalmas hatásai.

– Az ökoszisztéma pusztulása jelentős, Európában 1990-hez képest közel felére esett a mezőgazdasági élőhelyekhez kötődő madárpopulációk száma. Magyarországon 30 százalékos a csökkenés. Ez komoly veszélyt jelez – mondja Hetesi Zsolt fizikus. A Fenntartható Fejlődés és Erőforrások Kutatóműhely alapítója szerint nem sok mozgástere maradt az emberiségnek, nagyon gyorsan vissza kell fognia a termelést és a fogyasztást, ideértve az energiafelhasználást és a károsanyag-kibocsátást is, mert az élőhelyek pusztulása a klímaváltozással is szorosan összefügg.

Tizenkét év

Nem véletlen, hogy az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) szerint 2030-ig a 2010-es szint 45 százalékára kell leszorítani a károsanyag-kibocsátást annak érdekében, hogy 2052 után a földi légkör átlaghőmérséklete ne emelkedjen 1,5 Celsius-foknál jobban. Az 1988-ban az ENSZ Környezetvédelmi Programja és a Meteorológiai Világszervezet által életre hívott klímakutató szervezet folyamatosan figyelemmel kíséri, elemzi és jelentéseiben szintetizálja a témát érintő sok ezer szakértői tanulmányt, és ezek alapján készíti el előrejelzéseit. Az október elején megjelent, 133 szakértő közreműködésével összeállított legfrissebb jelentésben az IPCC arra figyelmeztet: 12 évünk van rá, hogy érdemi lépéseket tegyünk a globális fölmelegedés szinten tartására.

Ehhez széles körű nemzetközi együttműködésre lenne szükség – ám a politikai kilátások meglehetősen borúsak. A 2015-ben Párizsban aláírt klímaegyezményben ugyan 195 tagország vállalta, hogy közreműködik a globális átlaghőmérséklet emelkedésének az ipari forradalom előtti szinthez képest 2 Celsius-fok alatt tartásában, hosszabb távon 1,5 fok alá szorításában. De épp a legnagyobb szén-dioxid- és más üvegházhatásúgáz-kibocsátó országok nem tartják a vállaltakat. Sőt, a világ Kína után második legnagyobb kibocsátója, a globális összmennyiség 17,89 százalékát a légkörbe engedő Egyesült Államok elnöke, Donald Trump tavaly bejelentette, hogy országa kilép az egyezményből. Igaz, Trump legalább finomított korábban hirdetett álláspontján, miszerint az éghajlatváltozás politikai hátterű átverés – idén októberben a CBS televíziónak azt mondta: „valami változik, aztán majd visszaváltozik. (…) De azt nem tudom, hogy ember okozta-e.”

A helyzet az IPCC szakértői szerint mégsem reménytelen – ám azonnali és átfogó, a ma ismert gazdasági és társadalmi berendezkedésünk minden elemét érintő cselekvésre van szükség, különös tekintettel a teljes szénmentességre, a szénelnyelő technológiákra, az új mezőgazdasági megoldásokra, illetve a nagyszabású erdőtelepítésekre. Ha ugyanis nem változtatunk sürgősen, a jelenlegi mutatók mellett apokaliptikus állapotoknak nézünk elébe, aminek vége a civilizációnk, gyakorlatilag az emberi élet megszűnése lenne.