Hirdetés

Az Európai Parlament statisztikái szerint az uniós tagállamok a műanyaghulladéknak csupán 30 százalékát hasznosítják újra: 39 százalékát elégetik, 31 százalék pedig szemétlerakókban végzi. Az újrahasznosítás céljából összegyűjtött műanyag felét EU-n kívüli országokba szállítják, mert az EU-n belül viszonylag kevés lehetőség van újrahasznosításra, és a technológia sem áll mindig rendelkezésre. A keletkező szemét egy jó részét is Kínába szállította Európa, az ázsiai ország azonban nemrég közölte, többet nem fogad be. Ezért kezdett Brüsszel a megelőzésre koncentrálni, és egyre terjednek olyan módszerek, amelyek révén a válogatott hulladékot újra felhasználhatjuk.

Nincs értéktelen műanyag

A beton alapvetően három alkotóelem keverékéből áll: cementből, sóderből és vízből. Ezek közül a sóder szintén keverék, amely folyami kavicsból és homokból tevődik össze. A folyami kavics ára azonban felfelé kúszik: az elmúlt öt év alatt megduplázódott, mivel egyre kevesebb van belőle. A sóder kiváltására és a műanyaghulladék mennyiségének csökkentésére egy magyar cég, a Masuko azonban innovatív megoldást kínál.

Bus Károly, a Masuko szabadalmasa a sóder kiváltására különböző műanyaghulladékokat kezdett el apróra darálni, majd ezt keverte a cementhez, illetve egy speciális, titkos adalékanyagot is kifejlesztett.

Bus Károly először 2003 környékén kezdett el kísérletezni, 2008-ban nyújtotta be az első szabadalmát a polisztirolból készült könnyűbetonra, majd 2015-ben a Masuko-szabadalom is létrejött: ez bármilyen aprítás utáni, darált hulladék sóderként való felhasználására vonatkozik.

A tulajdonos már bármiből tud betont csinálni, a felhasznált hulladékok között van polifoam, faforgács, üveg, szelektálás nélküli vegyes csomagoló műanyag, nejlonzacskó, autógumi – az úgynevezett vásznas gumi is, amely amúgy égetőben végzi – vagy olyan közömbösített háztartási hulladék, amelyet a mai gyakorlat szerint jellemzően elégetnek vagy elásnak. De volt már példa egészben bedarált autóra is. A hulladékbeton felhasználhatóságát elsősorban a nyomószilárdság határozza meg, ez pedig nagyban függ a hulladék minőségétől. Bus Károly azonban a legjobban azt a műanyaghulladékot kedveli, amelyet más már nem tud felhasználni – ezek tárolása és megsemmisítése amúgy is az egyik legnagyobb probléma a hulladékkérdésben.

Az apróra darált műanyagból 1,3 köbméter, azaz körülbelül egy tonna kerül egy köbméter Masuko-betonba, amelynek állaga a nagy mennyiségű hulladék ellenére is rendkívül szilárd. Az elkészült beton akárhányszor újrahasznosítható lesz.

A környezetbarát betoncsaládnak a cég szerint nagyon széles a felhasználási területe az építőiparban. Készülhet belőle többek között ház-, járda-, útalap, zajvédő és elválasztófal, de vízelvezető árok is.

– Tökéletesen megfelel bármilyen alj­zathoz, például járda vagy autópálya alapjához is, ezekre azonban kell még egy kopóréteg: hagyományos beton, járólap vagy aszfalt – mondja a szabadalmazó.

Újpesten lesz az első

Maga az ötlet nem egyedi.

– Indiában különféle előválogatott, előkezelt műanyag-granulátumból egy tonnányit el tudnak tüntetni egy kilométer autópályában. Én az egy kilométer út alá négyezer tonna műanyagbetont tudnék tenni – mondja Bus. Az indiaiakkal egyelőre nem sikerült megállapodni, a roppant zárt piac miatt még senki sem csapott le az országból a magyar termékre. De ők már használnak ilyen megoldásokat, csak kevésbé hatékony módon.

Magyarországon viszont remélhetőleg nemsokára már több helyen is alkalmazhatják a műanyag betont: Bus Károly elmondta, hogy nemrégiben megállapodtak a Budapest Közút Zrt.-vel, rövidesen egy mintaprojekt keretén belül Újpest egyik utcájában építhet meg egy rövid járdaszakaszt. A beton nyomószilárdságának 3 newtonnak kell lennie egy járdaalap esetében: azé a betoné, amellyel a Masuko dolgozni fog, 9,5 newton.

A zöldbetonból akár még házat is lehet építeni, ez azonban Bus Károly szerint egyelőre nem gyakori. Pedig a könnyebb betonfajtáknak – amikben például csomagoló polisztirol vagy hűtőgép-szigetelések vannak – rendkívül jó a hőszigetelő képességük, és a hulladéktelepeken is óriási mennyiségben vannak jelen. Így egyszerre lehetne a műanyaghulladék mennyiségét csökkenteni és az épülendő ház szigetelését is megoldani.

A dráguló sóderalapanyagok és a kontinenst ellepő műanyag szemét viszonyából arra következtethetnénk, hogy a műanyaggal kevert beton olcsóbb a hagyományosnál, azonban ahogy Bus Károly és Mucsi Gábor, a Miskolci Egyetem Műszaki Földtudományi Karának dékánhelyettese is elmondta, ez nem így van: lényegében azonos ára van a két terméknek. Mucsi hozzátette: a műanyaghulladék kiválogatása drágítja a folyamatot, nem mindegy ugyanis, hogy milyen típusú műanyagot használnak a beton elkészítésénél. Emellett a felületkezelés, amelyre azért van szükség, hogy a műanyag be tudjon ágyazódni a betonba, további költséggel járhat.

Üveg is mehet a betonba

Szintén magyar találmány az a technológia, amelynek révén különböző hulladéküvegek őrlésével és habosításával 2-25 milliméter átmerőjű golyócskákat lehet előállítani, és ezeket aztán a betonhoz lehet keverni sóder helyett. A Geofil habkavics sűrűsége köbméterenként 400-600 kilogramm, míg a természetes kavicsé 2500-2600 – ezáltal a habkaviccsal kevert beton jóval könnyebb lesz. A Geofil tatabányai feltalálója, Hoffmann László a 2000-es évek elején több nemzetközi díjat is nyert a technológiával.

Előnye még a habkavicsos betonnak az is, hogy – hasonlóan a Masuko betonjához – ennek is jó hő- és hangszigetelő tulajdonságai vannak. A Geofil azonban, úgy tűnik, már nem üzemel, weboldaluk is elérhetetlen. Mucsi Gábor, aki maga is dolgozott a projektben, elmondta: az ötlet és az elképzelés műszakilag működőképes volt, és a jövőben a hulladékalapú habüveg fontos hasznosítási terület lehet hazánkban.

A sóder kiváltásával viszont még mindig nem lesz feltétlenül környezetbarát az építőipar – a beton egyik kulcseleme a cement, amelynek gyártása rendkívül környezetszennyező. Amikor arról beszélünk, hogy az emberiségnek csökkentenie kell szén-dioxid-kibocsátását, akkor először az autók és a légi közlekedés korlátozása jut az eszünkbe – közben pedig a cementgyártás a világ összes szén-dioxid-kibocsátásának nyolc százalékáért felelős. Ez a Chatham House kutatóintézet szerint több, mint amennyiért a légi közlekedés felel – az csupán 2,5 százalék.

A második világháború óta harmincszorosára nőtt az előállított cement mennyisége, 1990 óta pedig közel négyszeresére – a legnagyobb cementfelhasználó Kína, ahol 2011 és 2013 között többet használtak, mint az Egyesült Államokban az egész XX. század során. A lassuló kínai gazdaság valamennyivel mérsékelte a cement előállításának mértékét, de a növekvő népesség és a fejlődő országok urbanizációja miatt az átmeneti visszaesés után előreláthatólag ismét növekedni fog a cementtermelés, becslések szerint 2030-ra akár a 4,8 milliárd tonnát is elérheti.

Hasonlóan a sóderhez, a cement zöldebbé tételére is születtek már elképzelések. Egy londoni székhelyű kutatócsoport, a Novacem tíz évvel ezelőtt rövid ideig azzal kísérletezett, hogy mészkő helyett magnézium-szilikátokat használt a cement alapanyagaként, ezek a hevítés során nem bocsátanak ki szén-dioxidot, emellett a gyártási folyamat is alacsonyabb hőfokon zajlik, így kevesebb fűtőanyagra van szükség.

Egy tonna cement így csak 0,5 tonna szén-dioxid-kibocsátással jár (a hagyományosnál ez a szám 0,8 tonna), de a Novacem cementjének legfontosabb előnye az, hogy a szilárdulás során 1,1 tonna szén-dioxidot köt meg a levegőből. Így lényegében az ökocement előállítása nem jár szén-dioxid-kibocsátással, hiszen 0,6 tonnát megkötött belőle a beton.

A valóságban mindez túl szépnek ígérkezett: a Novacem-féle ökocement sosem tudott tömegesen elterjedni. Problémát okozott, hogy a magnézium-szilikátokat csak bizonyos lelőhelyeken tudták kitermelni, mindemellett az új építőanyagot különféle terhelési vizsgálatoknak kellett volna alávetni, hogy az ipar is hasznosítani tudja. A 2008-ban kezdődő gazdasági világválság is közbeszólt – a Novacem nem tudott elég befektetőt találni, így a céget eladták.

Mucsi Gábor hozzátette: szerencsére a hagyományos cementiparban is kezdenek már megjelenni környezetbarátabb innovációk: vannak olyan gyárak, ahol az elkészült cement száz százalék klinker (agyag és mészkő) helyett 70 százalékban már finomra őrölt másodnyersanyagokból, például kohósalakból áll, így nagy része hulladékalapú. A tanulság világos: a beton összetevőinek műanyagokkal és különböző ipari hulladékokkal való kiváltása gazdasági és környezetvédelmi szempontból egy­aránt fontos lesz.