Invazív fajok hódítása

–  Amerre elnéztem, ezer és ezer elpusztult méh teteme hevert mindenfelé a kaptár előtt, és még több a kaptárban. Fejüket leszakították a testükről, de tettesnek nyoma sem volt – számolt be nemrég novemberi élményéről a New York Timesnak egy amerikai méhész. A Washington államban, Seattle-től északra található, nem egészen 400 lelkes Custerben élő Ted McFall hozzátette, évtizedek óta dolgozik a szorgos rovarokkal, de még hasonlót sem tapasztalt eddig.

Tömeggyilkos darazsak

Mint kiderült, a méhesgazda ázsiai lódarazsak támadásának nyomait látta. Ez a faj akár öt és fél centiméterre is megnőhet, fullánkja elérheti a hat millimétert, a mérge igen veszélyes, természete rendkívül agresszív, ráadásul csapatban támad. A házi méheket pedig szabályosan lefejezik még azután is, hogy a felfalt példányokkal már jóllaktak. A kártételre jellemző, hogy néhány tucat darázs több tízezer méhet képes megölni. Egészen pontosan percenként negyvenet.

Az emberre is veszélyt jelentenek, a The New York Timesban Takahasi Dzsunicsi, a kiotói Szangjó Egyetem kutatója arra figyelmeztetett, hogy egy-egy ilyen darázscsapat támadása során annyi méreg juthat az áldozat szervezetébe, mint amennyit egyes mérges kígyók képesek befecskendezni harapásukkal. A japán professzor szerint hazájában minden esztendőben hozzávetőleg 50 ember életét követelik az agresszív darazsak: összevetésként jó tudni, hogy például cápatámadásban évente átlagosan mindössze négyen vesztik életüket világszerte.

És még a szakszerű védőruha sem mindig nyújt elég védelmet. A cikkben megszólaló rovarirtó, aki felszámolta az ázsiai óriás lódarázs első Washington államban föllelt fészkét, azt állította, hogy direkt erre kialakított öltözékén keresztül is több csípés érte, és ezek voltak a legfájdalmasabbak pályafutása során.

De hogyan kerül egy Ázsiában honos darázsfaj Amerikába? A New York Times szerint a november óta garázdálkodó, óránként akár 35 kilométeres sebességgel is repülni képes jövevény faj első példányai egy kínai teherhajó rakományával kerültek Amerikába. Vagyis a globális kereskedelem mellékhatásának vagyunk tanúi és elszenvedői. Európában már 2004 óta jelen van ez a rovar. Itt sincs természetes ellenfele, így nagy veszélyt jelent az európai méhekre, ezáltal pedig a beporzásra.

Rémálom a nyúl

–  Úgy tűnik, az erős genetikájú invazív fajoké a jövő – jegyzi meg Hetesi Zsolt fizikus, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Víztudományi Karának tudományos főmunkatársa. – Az Amerikából behurcolt krumplibogár és az ugyanonnan ide keveredett kukoricabogár darabjáért 1952-től néhány évig egy fillért fizettek az azokat szorgosan gyűjtögető úttörőknek, de a küzdelem reménytelennek bizonyult. Korábban nem kellett permetezni a krumplit, azóta csak célzott vegyszerezéssel lehet megszabadulni a kártevőtől.

Az idegenhonos fajok megjelenésével előállt helyzet pedig visszafordíthatatlan.

–  1859-ben egy angol úr, bizonyos Thomas Austin, hogy vadászszenvedélyét kielégítse, 24 üregi nyulat hozott be Ausztráliába. Hat évvel később húszezer nyulat lőtt le kissé kétségbeesve, de a nyulak, nem lévén Ausztráliában természetes ellenségük, feltartóztathatatlanul szaporodtak tovább. Ültetvényeit teljesen letarolták, így a nyúl rémálommá vált, Austin úr tönkrement – sorolja a további sokkoló példákat a korábban a fenntartható fejlődésre fókuszáló egyetemközi kutatóműhelyt is alapító tudós.

Az 1950-es évek elején már 600 ezer nyúl falta fel más fajok elől a táplálékot Ausztráliában, a helyi ökoszisztéma drámai veszélybe került. Először rókák betelepítésével próbálták ritkítani az állományt, de ennek vajmi kevés hatása volt, ellenben a röpképtelen szárnyasokat alaposan megtizedelte a ragadozó.

Az ausztráliai nyulak ellen végül biológiai fegyvert, speciálisan őket megbetegítő vírusokat vetettek be. Ez hatékonynak tűnik, de ott a kérdőjel: vajon nem terjedhet-e át más fajokra is a végzetes organizmus?

–  A tudomány folyamatosan az emberi civilizációk felelőtlenségéből fakadó problémák után lohol, és az a baj, hogy egy jó megoldásra tíz újabb probléma jut – mondja Hetesi Zsolt.

Egyeduralkodó migránskatica

Ismerünk hazai példákat is. A Balatonba egykor betelepített angolna és törpeharcsa drámaian visszaszorította az őshonos fajok szaporodását, mivel falánk ikra- és ivadékfalók. A Távol-Keletről idehozott busák és az amur pedig a plankton, illetve a vízinövények felfalásával vették el a teret a hagyományos balatoni halaktól. De számos, ugyancsak ázsiai eredetű faj, például kagylók felbukkanása is felborította a helyi ökoszisztémát, olyannyira, hogy elkerülhetetlen volt a ma is zajló szakszerű beavatkozás.

Az ázsiai eredetű harlekinkatica is Amerikából került Európába. Betelepítői hatékony biológiai védelmet reméltek tőle a különböző tetvek ellen, és ez a várakozás teljesült is, de néhány év alatt egyeduralkodóvá vált, elfoglalta a hagyományos európai katicák életterét. Szaporaságára jellemző, hogy Magyarországon 2007 nyarán találták az első harlekinkaticát, és két évvel később már hazánk leggyakoribb katicafaja lett. Ráadásul előszeretettel károsít különböző gyümölcsöket is, például a szőlőt, amelyről szüretkor a mustba kerülve bizonyos vegyületet bocsát ki, és élvezhetetlenné teszi a bort.

Az invazív károkozók ellen a megtámadott élővilágnak ritkán van ellenszere. Japánban, ahol az ázsiai lódarázs honos, a helyi házi méhek meglepő módszerrel igyekeznek megvédeni magukat: amikor az óriás lódarazsak közelítenek, visszahúzódnak a kaptárak sejtjeibe, majd csapatostul, több százan rontanak az egyes darazsakra. Addig zümmögnek-röpködnek körülötte, míg ez a rezgő mozgás közel 48 Celsius-fokra hevíti a levegőt, ezt a behatoló darázs pedig nem bírja elviselni, elpusztul. Sajnos azonban az amerikai és európai méhektől továbbra sem várható ilyen ellenreakció, mivel genetikailag nem erre vannak programozva.

Marad tehát az eddiginél jóval óvatosabb, körültekintőbb emberi magatartás a nemzetközi kereskedelemben és áruszállításban. Nemcsak a vírusok és más láthatatlan kórokozók fordíthatják ki sarkaiból eddig ismert világunkat, hanem elsőre ártalmatlannak, legfeljebb kissé kellemetlennek tűnő fajok kontinenseken keresztül való hurcolása is.