Hirdetés

Csak az talál el Kazinczy Gyöngyvér építész és családja otthonához, aki tudja az utat, ugyanis nemhogy egy világvégi kis faluban laknak, de valójában a világvégi kisfalu aprócska boltja mellett felfelé induló kacskaringós földutak egyike vezet hozzájuk. Olyan erdőn és sáron át, hogy az ember megtisztul a városi mindennapoktól, mire kiér belőle, közben meg kocsiját összekoszolja a természet. A házat övező tisztásra kibukkanva, egy szőlőhegy oldalán csodálatos kilátás tárul fel: a Balaton.

A tulajdonosok egy présházból átalakított szálláshelyet is működtetnek, ahol az erre vállalkozók egy kicsit megtapasztalhatják egy autonóm ház működését a valóságban is, egy igazi kiszakadást a városból, például olyan reggelivel, amelynek összetevői nagyrészt a ház kertjében vagy akár az erdőben termettek. Itt van a Hét Kenyér Zarándokpékség is, a pityókás, kovásszal dagasztott, kemencében sült kézműves kenyeret a családfő, Bodor Isti készíti. Heti egyszer szállítják ki Aszófőre, Balatonfüredre, Nemesvámosra, Veszprémbe és a környékre a másfél, két- vagy háromkilós kenyereket. A heti egy alkalom kevésnek tűnhet, de aki ismeri az igazi kovászos kenyeret, tudja, hogy tényleg egy hétig finom. Karácsonykor kovásszal készült a bejgli is, és szombatonként más péksüteményeket, pitéket, illetve zöldségkrémeket, sajtokat, házi szörpöt, gyógyteákat, egy kisebb menüt is kínálnak a kirándulóknak. Azért a kirándulóknak, mert a hely megközelítése időigényes, leginkább gyalog, biciklivel vagy lóháton lehetséges, de így legalább jóleshet egy-két pohár bor is az otthonos teraszon, a gyönyörű tájat szemlélgetve.

Ahol a természet a szomszéd

Kazinczy Gyöngyvér építészként mindig elkötelezett híve volt a fenntarthatóságnak, 2012-ben Építészeti-Épületenergetikai Nagydíjban is részesült egy hagyománytisztelő felújításért, amelynek nyomán a ráckevei Ráckeve és Környéke Család- és Gyermekjóléti Központnak negyedére csökkent az energiaigénye. Habár sok, különleges és fenntartható anyagból készült házat is tervezett már – például kenderbetonból, szalmából és mészhomoktéglából –, a szőlőhegyi autonóm házat használtan vette a család. Fölösleges ugyanis újabb építőanyagok előállításával és szállításával terhelni a környezetet és az éghajlatot pusztán esztétikai okokból. Rögtön beleszerettek a mindentől távol eső házikóba, ami szükségszerűen volt független a hálózattól, hiszen ide költséges és nehézkes volna bevezetni a vizet és az áramot.

– Korábban városban laktunk egy nagyrészt megújuló energiákat felhasználó házban – meséli Kazinczy Gyöngyvér. – Ott is egy régi épületet alakítottunk át, amelyre építészként bemutatóházként tekintettem, de ott is működtettünk pékséget, fatüzelésű kemencével. Az első sütések alkalmával a szomszéd ránk hívta a rendőrséget a füst miatt, ekkor fogalmazódott meg bennünk, hogy szeretnénk kiköltözni egy olyan helyre, ahol a szomszédokat meglátogathatom, ha akarom, de nem zavarom a létezésemmel. Ahol a természet a szomszéd.

Korábban írtuk

Nem keresték ezt a helyet konkrétan, de Isten kegyelméből eléjük került egy közműmentes, erdőszéli ház a Balaton-felvidéken. A 2015-ben épült háznak a gépészetét azonban át kellett alakítani, például a villanybojler túl sok áramot fogyasztott, amit nem igazán bír el egy napelemes rendszer, vagy legalábbis fölösleges ezzel terhelni. Ehelyett napkollektor melegíti tavasztól őszig a vizet, télen pedig egy faelgázosító kazán, ami egyben az emelet melegéről is gondoskodik radiátorokon, illetve padlófűtésen keresztül. A fa megújuló energiának számít, ha fenntartható erdőgazdálkodásból származik, vagyis újat ültetnek a kivágott helyére. Az alsó szinten pedig egy kemencében ropog a fa, amely egyben a nappali éke, ekörül tölti az idejét a két kis szöszke gyerekük is, legalábbis a szétszórt játékok erről árulkodnak.

Laptop és gyertya

Az árammal takarékosan bánnak, például nem használnak hajszárítót, vasalót, illetve a mosó- és mosogatógépük is hideg-meleg vizes, vagyis nem a gép melegíti fel a vizet árammal, hanem a napkollektor vagy a faelgázosító kazán.

– Ez egy életforma – állapítja meg Kazinczy Gyöngyvér. – Figyeljük az időjárás-előrejelzést, és télen beosztjuk az energiát. A természettel élünk egy ritmusban, akkorra időzítem a porszívózást, mosást, amikor süt a nap, akkor tesszük töltőre a laptopot. Kikapcsoljuk a hűtőt is a téli, ködös időben, ilyenkor kint is elég hűvös van, a teraszon tároljuk az ételeket egy dobozban. Már Veszprémben így éltünk, egyszóval olajozottan ment, mire ideköltöztünk.

A napelemek egy lítiumakkumulátor-pakkot töltenek fel, de az az áram csak két napra elég a családnak, miközben tavaly télen előfordult, hogy gyakorlatilag folyamatos volt a köd két és fél hónapig, ilyenkor nem termelnek a panelek. Viszont valamennyi áramra mindig szükség van, mert a vizet és az emeleten a fütővizet keringető szivattyúkat is az működteti: ilyenkor naponta pár órára beindítanak egy aggregátort, vagyis áramfejlesztőt. Miközben a kazán felfűti az emeletet is, elintézik a víz- és áramigényes mosást, mosogatást, feltöltik a telefonokat, laptopot, de utána gyertyafényben töltik az estét, korán lefekszenek, nagyokat alszanak a téli időszak során. Persze, internetre a nap bármely szakában szükség lehet, hiszen Kazinczy Gyöngyvér építészként, energetikusként is dolgozik, az interneten keresztül vezetik a vendégházat, tartják a kapcsolatot a pékség megrendelőivel, ezért rossz időben egy autós akkumulátorról működtetik a modemet.

Egy ilyen épület tehát nem a középkorba való visszatérést jelenti, hanem a rendszerelemek átgondolt és takarékos használatát aszerint, mire van elengedhetetlenül szükség. Ebben a kontextusban ugyanakkor az áram nem a modern kor technikájának eredményeként jelenik meg, hanem a természet ajándékaként, amivel okosan kell élni.

A felhők értelme

A vízhasználatra szintén oda kell figyelniük, és erre kérik a vendégeiket is, ugyanis a ház vizét alapvetően a tetőről és a teraszról származó esővíz adja, amely egy négy és egy 12 köbméteres ciszternában gyűlik össze. A mosogatónál két külön csap van, egy az ivóvíznek, egy a mosogatáshoz, az előbbit ugyanis fordított ozmózissal tisztítják, az utóbbit csak mechanikusan. Normális esetben a csapadékvíz valószínűleg elég lenne a négyfős családnak, de a vendégeiket is el kell látniuk. Lényegében véve a tetőfelület növelésével lehet nagyobb vízhozamot elérni, Magyarországon egy négyfős családnak egy földszintes, terasszal együtt 100-120 négyzetméteres ház elég csapadékvizet ad, de arra figyelni kell, hogy az éves csapadékmennyiség már nem egyenletesen hullik le, tehát sokkal nagyobb ciszternára van szükség az egyszerre leeső víz tárolására.

– Amikor a szárazság miatt vizet kellett hozatnunk, azt a visszajelzést kaptuk, hogy mindenhol kevés van most, bizonytalan a következő szállítás. Ezt a városban az ember fel sem fogja, meg sem érzi, amikor vezetékes vizet használ, hogy ha szárazság van, tartalékolni kellene, mert mindenhol kevés a víz. Végül tudtunk szerezni, de tavaly az éves fogyasztásunk harmadát pótolni kellett – meséli Kazinczy Gyöngyvér.

Természetesen a zuhanyzásból, mosogatásból, mosásból visszamaradt, úgynevezett szürkevizet újrahasználják az angolvécé öblítésére, illetve locsolásra. A szennyvíz pedig egy előülepítőn megy keresztül, ennek a tartalmát évente egyszer elviszi a szippantókocsi. A víz maga viszont biológiai tisztítón megy keresztül, amelyben hasznos baktériumok bontják le a káros anyagokat, végül a gyümölcsöskertben köt ki, ahová száz fát ültettek. Így visszakerül a körforgásba, a ház közvetlen környezetében.

A lebontó baktériumok egy megfelelő tartályban gyakorlatilag maguktól elszaporodnak két hét alatt, és azután tisztítják a vizet, de egyébként lehet ilyen kultúrát vásárolni is. Ezekre az életközösségekre vigyázni kell, az általánosan használt vegyszerek elpusztítanák őket, miközben a növényeknek is ártanának. Ezért csak természetes szappant, sampont, mosogató- és mosószappant használ a család, öblítőként ecetet és illóolajokat, és ilyen termékekkel várják a vendégeket is.

Van komposzttoalettjük is. Ez nem egészen olyan, mint a budi – egyébként a vendégházban panorámás –, ugyanis az eredményre rá kell dobni faforgácsot, ami szagmentesíti, és amikor megtelik a tartály, csak kiöntik a komposztdombra, ahova a konyhai szerves hulladék is kerül. Mindez idővel átalakul humusszá.

Napsütötte paradicsom

Az autonómiához természetesen hozzátartozik a saját magunk által termelt élelmiszer is. Mivel a ház körüli talaj sziklás, rossz minőségű, mélymulcsot készített a család. Vagyis húsz centiméter szalmára kerül húsz centiméter trágya – ebben az esetben marha- és lótrágya keverék –, majd arra megint húsz centiméter szalma jön. Ez olyan jó termőtalaj, hogy alig kell locsolni, illetve kapálni sem szükséges, miután nincs benne gaz.

A nyáron a vendégház telt házas volt, és a vendégek reggelire a kertben termett zöldségeket kaptak, paradicsomot, uborkát, paprikát, míg télen zellerből, répából, céklából, kemencében szárított paradicsomból készült salátával, zöldségkrémmel, illetve házi lekvárral várják az idelátogatókat. S persze a sajtokat, a tojást, a zabpelyhet, a magokat szigorúan a környékbeli termelőktől szerzik be.

A szörpök és a lekvárok az erdőből gyűjtött kökényből, csipkebogyóból, bodzából, fekete ribizliből, galagonyából készülnek, de vannak hársfáik is, és egy gyönyörű rózsabokor, amiből szintén lehet rózsaszörpöt készíteni, továbbá termesztenek mentát, citromfüvet, ami ugyancsak alkalmas szörpalapanyagnak. A teákhoz való gyógynövények is az erdőből, illetve a kertből származnak.

A tavaly ültetett száz gyümölcsfa a továbbiakban még több terméket jelent majd, tavasszal pedig érkeznek az állatok, már készül számukra a hely. Kecskéket fognak tartani majd a sajtokért, tyúkokat a tojásért, míg a tehenet a szomszédokkal közösen veszik meg, akikkel nagyon hasonlóan gondolkodnak a világról, a természetről, az életmódjukról.

Harmóniában Istennel

Eddig három-négy autonóm házat tervezett Kazinczy Gyöngy­vér, és mostanában úgy veszi észre, nőtt az érdeklődés irántuk. Korábban kényszerből hoztak létre ilyeneket azokon a telkeken, ahol nem lehetett közművesíteni, azonban a mostani érdeklődök célja inkább a tudatos függetlenség. Ennek több oka is van: a világjárvány, a fenyegető klímakatasztrófa, a várható gazdasági világválság sok emberben bizonytalanságot növeszt, hogy az életünk, amit eddig ismertünk, meg fog változni. Van, aki ez ellen önállósággal védekezik.

– Én már gyerekkorom óta így akartam élni. Isten ezt helyezte a szívemre. Talán tízéves lehettem, amikor a szüleimmel elmentünk Skandináviába egy körútra, ott láttam először a szélerőművek működését, árapályerőművet, akkor kezdtek el érdekelni a megújuló energiák – meséli Kazinczy Gyöngyvér.

Negyedikes korában találta ki, hogy építész lesz, és onnantól kezdve tudatosan erre készült, a diplomamunkája pedig már egy hálózatmentesen működő épület kidolgozása volt.

– Most sokat jelent, hogy a megbízóimnak erről az életformáról hitelesen beszélhetek. Nekem, őszintén szólva, már nagyon elegem van a sok elméletből, amikor összeülünk, konferenciát tartunk, rengeteget beszélünk arról, hogy mit kéne csinálni, de nem csinálunk semmit. Örülök, hogy végre teszek valamit. Számomra az jelent biztonságot, hogy tudom, mikor van áram és mikor nincs, mert összhangban élek a természettel. Annyink van, amennyit Isten ad. S szeretjük, hogy önmagunkról teljesen képesek vagyunk gondoskodni, pontosabban Isten gondoskodik rólunk, és csak Tőle függünk, hiszen ő működteti a természetet. Számomra ez nem kiszolgáltatottság, hanem éppen ez az önállóság, hogy meg tudjuk teremteni mindazt, amire szükségünk van. S jólesik a természet ritmusa szerint is élni, az emberi test is így van kitalálva, hogy télen este hét-nyolckor már alszunk, jól kipihenjük magunkat, nyáron pedig már hajnalban dolgozunk, hiszen ott a kert, a befőznivaló. Mi tényleg Isten tenyerén élünk.

– Én Erdélyben eleve a természet közelségében éltem gyerekkoromban, és ezt szeretem, felnőttként is így akartam élni – fűzi hozzá Bodor Isti. – A város egy nagyon besűrűsödött hely, ahonnan nekem is kiútra volt szükségem. Elkerülhetetlen, hogy a létezésem esetleg bántsa a szomszédot, de én nem szeretném őt zavarni. Ahogy itt mi elcsendesedünk, a szívünkben kijelenti önmagát Isten. Számomra így élni a krisztusi igazságot jelenti. Hálásak vagyunk a Teremtő Istennek, hogy a szívünkre helyezte a vágyat erre az életmódra, és ide vezetett minket!