Kulcsszerepben a méhek

A házi, más néven mézelő méhcsaládok száma évek óta stagnál Magyarországon – korábban növekedett –, de még így is kiugróan magasnak számít, egymillió-kétszázezer, vagyis négyzetkilométerenként tizenkettő. Ezzel hazánk a harmadik legnagyobb méztermelő ország Európában. De a méhek egyre többen pusztulnak el év közben, ma már a betelelt állománynak csak 60 százaléka termel nyáron, valaha ez az arány 90 százalék volt. A méhészek minden évben újra szaporítják a számukra szükséges mennyiséget, egyre nagyobb költségekkel. Mindeközben az 1,2 millió méhcsalád is kevesebb egyedet takar: valaha nyolcvanezer rovar volt egy kaptárban, ma már csak ötvenezer.

Jóval súlyosabb a vadbeporzók helyzete: 75 százalékuk tűnt el az elmúlt huszonöt évben Európában, ráadásul a felméréseket nemzeti parkokban végezték, tehát az intenzív mezőgazdasági művelés alatt álló vagy urbanizált környezetben rosszabb a helyzet. A méhek a növényevők táplálékát is beporozzák, míg egyes kétéltűek, emlősök és madarak őket fogyasztják el. A Magyar Madártani Egyesület a mezőgazdasági élőhelyekhez kötődő madárfajok állományának közel 30 százalékos csökkenését mutatta ki.

Mindeközben Kínából érkeznek hírek kézi beporzásról, amihez hozzá szoktuk fűzni: ott annyira elfogytak a méhek, hogy az ember végzi el a munkát helyettük. Ez azonban így torz információ, hiszen Kína a legnagyobb mézelőállító a világon, az összes termés egyharmadát adva. Csak a kínai gazdaságban könnyen előfordulhat, hogy olcsóbb az emberi munkaerő, mint a méhek bérlése, átszállítása. Amerikában a mandulatermesztő farmerek 250 dollárt fizetnek egyetlen méhcsaládért, amit beporzásra kiszállít hozzájuk a méhész – 2017-ben ott két és fél milliárd dollárt költöttek erre összesen, ezért olyan drága a mandula. Tehát a világ számos területén a vadbeporzók helyett már az ember által tenyésztett méhcsaládok végzik el ezt a tevékenységet, aminek súlyos ára van.

Az érdekvédelem hiánya

– Magyarország mindig is exportra termelt. A magyarok általában kevés mézet fogyasztanak, feleannyit sem, mint például a németek, és a szocializmusban többek között a méz hozta a valutát az országnak. A magyar termés 75 százalékban most is külföldre megy, ezért nőtt sokáig a méhek száma, hiszen megérte ezzel foglalkozni – mondja Bross Péter, az Országos Magyar Méhészeti Egyesület elnöke. – Azóta azonban változott a világpiaci helyzet, sorban becsatlakoztak dél-amerikai, majd ázsiai országok, végül pedig Ukrajna is, amelyek nyomott áron adják a mézet. Ennek következtében egyre többen felhagynak a méhészkedéssel, öt éve stagnál a méhcsaládok száma nálunk is.

A méhészeti eszközök forgalmában is érződik a csökkenés. A magyarok – más nemzetek méhészeivel karöltve – ezért azon igyekeznek, hogy az Európai Unió szabályozza a piacot. Ugyanis például a mézre – szemben más élelmiszerekkel – nem kell ráírni, mely országból származnak összetevői. A kiszerelők ezért keverik a különféle eredetű mézeket, Nyugat-Európában a legtöbb polcon olyan termék kapható, amin csak annyi szerepel: EU- és nem EU-országokból származik. Ahogy az egyesületi elnök mondja: Magyarország az uniós csatlakozás óta kéri, éppen a magyar méz védelmében, hogy az európai mézkiszerelőknek kötelező legyen a termékre ráírni a származási helyeket, méghozzá a felhasznált méz mennyisége szerinti sorrendben. Az európai import fele Kínából származik, vagyis a teljes fogyasztás negyede, de ez semmiből nem derül ki a fogyasztó számára.

Emellett nagy a hamisítások aránya is. A világon a harmadik leginkább hamisított élelmiszer a méz (a tej és az olívaolaj után). Kukoricakeményítőből készített izosziruppal, illetve rizssziruppal hamisítják, az Európai Bizottság két évvel ezelőtti jelentése szerint az importméz 29 százaléka volt hamis. Ez a jelenség nemcsak torzítja a piacot, de az európai méhcsaládok számát is befolyásolja, továbbá hosszú távon tönkremehet a méz imázsa, hiszen jelenleg szinte gyógyszerként tekintünk rá.

– Közvetlen értékesítés útján el tudjuk adni a mézet normál áron, de a kiszerelőcégeknek nem, hiszen azok nyilván az olcsóbbat vásárolják, akárcsak az európai üzletláncok nagy része – sorolja a problémákat Bross Péter.

Kivéve Magyarországon, ahol szinte csak magyar mézet kapni. Ez az OMME érdekérvényesítő erejének is köszönhető: minden évben kétszer végignézik a hazánkban árusított termékeket, és ha idegen eredetű mézet találnak, jelentik a hazai élelmiszer-biztonsági hatóságnak, sőt, volt már rá példa, hogy demonstrációt szerveztek az érintett áruházak elé.

Életformánk hatása

De a magyar termelők elsősorban az exportból élnek, ami a nyomott árak mellett egyre nehezebb, miközben a méhek egészsége, termelőképessége sem olyan, mint régen. Ezek a rovarok a környezetszennyezésre kifejezetten érzékenyen reagálnak, élő bioindikátorok. Lényegében véve az emberiség jelenlegi életformája okozza pusztulásukat: elsősorban a nagyüzemi mezőgazdálkodás, aminek folytán eltűnnek a természetes élőhelyek, a mezőgazdasági vegyszerek pedig gyengítik az immunrendszerüket, vagy szakszerűtlen használatuk konkrét pusztulást okoz. Ezenkívül a monokultúrás termesztés egyoldalúvá teszi a táplálkozásukat, ami szintén csökkenti védekezőképességüket. Az éghajlatváltozás szintén egyre nagyobb terhet ró a méhekre, elsősorban a felmelegedés és a csapadékeloszlás változása miatt, továbbá azért, mert az egyes területeken korábban ismeretlen új élősködők jelentek meg.

Bő tíz évvel ezelőtt elsőként a rejtélyes méhcsalád-összeomlások hívták fel a figyelmet a problémára, miután bizonyos területeken a populáció 90 százaléka szó szerint eltűnt. A méhek elhagyták a kaptárakat, és nem tértek többé vissza, a tetemek nélkül pedig nehéz kideríteni az okot. Normális esetben, ha parazita-, vírus- vagy baktériumfertőzés, vagy a növényvédő szerek helytelen használata okoz tömeges pusztulást, a jelek egyértelműek, a méhek a kaptár közelében hullanak el.

A méhek és néhány más rovarfaj porozza be a vadon termő növények 90 százalékát: ha kihalnak, összeomlik az ökoszisztéma. Emellett a haszonnövények 75 százaléka is tőlük függ.

A méheket sújtó körülmények közül leggyorsabban a káros vegyszerhasználatot lehetne kiiktatni: 2018 vége óta az Európai Unió teljes területén tilos három neonikotinoid szabadföldi alkalmazása, kizárólag üvegházban engedélyezik őket. Ugyanakkor a betiltott anyagokat felváltják újabbak, amelyek valószínűleg szintén károsak a rovarokra. Az EU mindezért előírta a tagországoknak a növényvédelmi cselekvési tervek módosítását a szerek használatának radikális csökkentése érdekében. De ez még nem lesz elég: például a tiltás után tavaly júniusban francia méhészek számoltak be több beteg és haldokló méhcsaládról. Egyikük, Robert Aigin, a családi gazdaságokat védő Modef nevű szervezet elnöke a klímaváltozást okolta, illetőleg az azzal járó késői fagyokat, majd a közvetlenül utána érkező hőhullámot.

A neonikotinoidokat tartalmazó növényvédő szerek méhekre gyakorolt negatív hatásait többek közt egy Magyarországra, Angliára és Németországra kiterjedő, nagy léptékű kísérletsorozat eredményei támasztották alá, amiben dr. Sárospataki Miklós, a Szent István Egyetem Állattani és Állatökológiai Tanszékének docense is részt vett. A vetőmagok növényvédelmi kezelésére használt neonikotinoidok nem közvetlenül pusztítják a beporzókat, hanem tájékozódási zavarokat okoznak, a méhek ezért nem jutnak vissza a kaptárukba.

Uniós aggodalmak

A magyar méhpolitika elég összetett: az EU-s tárgyalásokon a neonikotinoidok betiltása ellen foglalt állást a kormány, valószínűleg azért, mert a mezőgazdaság egyéb ágazatait is igyekeznek védeni. Ugyanakkor az Európai Parlament két éve elfogadta Erdős Norbert Békés megyei EP-képviselő mézjelentését. Nagy István magyar agrárminiszter pedig az EUobserver brüsszeli hírportálon novemberben megjelent cikkében felhívta az Európai Bizottság figyelmét arra, hogy meg kell vizsgálni a méhcsaládok csökkenő számának okait, és javaslatot kell tenni a válság kezelésére, ugyanis uniós statisztikák szerint az elmúlt években a méhek téli pusztulási aránya 5-10-ről 25-40 százalékra nőtt, de a méhcsaládok egyre gyakrabban halnak ki már nyár folyamán is. Ha pedig a házi méhek nem tudják pótolni a vadbeporzók számának csökkenését, az ökológiai egyensúlyhiány valószínűleg közvetlenül fenyegeti majd az élelmiszeripart. Ezért a Miniszterek Tanácsában fel fog szólalni az ügy érdekében. Magyarország ezenkívül több javaslatot is előterjesztett a méhészeti ágazat megerősítésére, amelyeket a visegrádi négyek és más kelet-közép-európai országok mellett olyan régi tagállamok is támogatnak, mint Németország, Franciaország, Spanyolország, Portugália, Belgium, Dánia vagy Görögország.

Hazánkban többféle támogatásban részesülnek a méhészek: közvetett forma, hogy az unió negyvenegymillió eurót folyósít a méhészeti ágazatnak, a méhcsaládok arányában leosztva. Ez Magyarországnak 2,5 millió eurót jelent, de csak akkor, ha az adott tagország ugyanennyit hozzáad. Mi megtesszük.

A versenyszabályok megsértése nélkül adhatnak ezenkívül a tagországok közvetlen támogatást mezőgazdasági termelőknek. Ez a csekély összegű (de minimis) támogatás, amit tavaly vezetett be a kormány, hivatalosan a méhállomány egészségkondíciójának megőrzését szolgálja. Az idén kétszeresére emelték az összeget, ez méhcsaládonként ezer forintot jelent, két év alatt összesen egymilliárd forintot kap így az ágazat.

– Ez nem menti meg a méhészeket, de gesztusértékű támogatás, pláne hogy csak a magyar méhészek kapják. De ha valaki fel szeretne hagyni a méhészettel, valószínűleg nem fogja meggondolni magát. Továbbra is a tiszta piac lenne a valódi segítség – szögezi le Bross Péter.

Ami hazánkban még pozitív körülmény, az a növényi fajgazdagság: a Pannon bioföldrajzi régió rendkívül nagy biodiverzitású rendszer Európa más részeihez képest, magas a természetközeli területek aránya.