Másodkézből zöldebb
A használt termékek iránt világszinten növekvő érdeklődést a legtöbb közgazdász azzal magyarázza, hogy a járvány miatt csökkent a szabadon elkölthető jövedelem, a használt ruha, bútor, játék pedig olcsóbb. Cikkünkben arra keressük a választ, hogy milyen hatással van az újrahasználat terjedése a környezeti fenntarthatóságra, illetve szerepel-e az okok közt a környezettudatosság is.
Ankita Roy, a londoni székhelyű GlobalData kutatóműhely vezető munkatársa arról beszélt az alapblog.hu-nak adott interjújában, hogy a vásárlási szokások drámai mértékben átalakultak, a kiskereskedelem a másodlagos piacok irányába halad. A többek között általuk is végzett kutatások megegyeznek abban, hogy a viszonteladási piac 2030-ig folyamatosan és egyre erőteljesebb ütemben nő, tizenegyszer gyorsabban fejlődik a hagyományos kereskedelemnél. A kereskedelmi szereplők egyetértenek abban, hogy nyolc-kilenc éven belül évente 80 milliárd dolláros forgalmat fog produkálni a second-hand és annak különböző leágazásai, míg a klasszikus fast fashion, a bevásárlóközpontok hírneves márkaboltjai ennek a felét, csupán 40 milliárd dollárt érnek majd el.
Státus és fogyasztás
De vajon mindez visszafogja-e az új termékek fogyasztását annyira, hogy csökkenjen a gyártás volumene és ezzel a szén-dioxid-kibocsátás is? Dr. Köves Alexandra ökológiai közgazdász, a Budapesti Corvinus Egyetem docense szerint a legígéretesebb az lenne, ha a fogyasztó csak akkor venne új terméket, amikor nincs más alternatíva.
– Ehhez nemcsak a fogyasztói szemléletmódnak, hanem a termelésnek is át kellene alakulnia. A cégeknek hosszabb termékciklusokkal kell előállniuk, a gazdaságban már nem lehet központi elem a kényszerű növekedés. Ez lenne a fenntarthatóság szempontjából pozitív fejlemény – jelentette ki.
A pozicionális fogyasztásnak is háttérbe kellene szorulnia, hogy az emberek ne a luxuscikkekhez vagy a terepjáró autókhoz kössék a társadalmi státusukat, hanem például a környezettudatosságukhoz, többek között a másodkézből vett termékekhez.
– Az egyik legerősebb társadalmi státusszimbólum a ruha, amely egyben az önkifejezés eszköze is. A divatipar az egyik legszennyezőbb iparág, jelenlegi működése mind a társadalmi igazságosság, mind a környezeti fenntarthatóság szempontjából erősen megkérdőjelezhető. Szándékosan felpörgették ezt az iparágat, egyre rövidebb a ruhák termékciklusa, lassan már a vállalatok sem tudják követni a felgyorsult tempót – sorolja a problémákat Köves Alexandra.
A divatiparban a legjellemzőbb a túlfogyasztás, a világpiacon ezért olyan mennyiségű a ruhafelesleg, hogy Afrikában már elégetik az adományokat.
A klímaszorongás szerepe
Logikus feltételezés, hogy a használt áruk növekvő forgalmának nagyrészt anyagi okai vannak, de azért szerepet játszik benne a környezettudatosság is. A kilencvenes és kétezres években született Z generáció tagjai gyakran elutasítják a kizsákmányolt gyerekek és az alulfizetett felnőttek munkájából előállított ruhaneműket, valamint a felesleges ruhafelhalmozást; tisztában vannak a divatipar okozta környezeti károkkal.
– Egy nem régi kutatás szerint a fiatalok több mint 60 százaléka aggódik a klímaváltozás miatt – mondja Csizmadia Máté pszichológus, egyben a Zöld Pszichológia blog szerzője. – Tíz országban kérdeztek meg tízezer fiatalt, és a déli területeken, ahol a klímaváltozás jelei kézzelfoghatóbbak, a fiataloknak akár a 80-90 százaléka is érintett lehet a klímaszorongásban. A szünet nélkül áramló negatív hírek, találkozva az életstratégia-választás nyomasztó terhével, könnyen vezetnek aggodalomhoz. Ettől pedig cselekvéssel szabadul az elme. Mivel a tevékenységeink meghatározó része fogyasztás, gyorsan eljuthatunk oda is, hogy a visszafogásban, a környezetbarát alternatívákban keressük a megoldást.
A szakember szerint a harmincasoknál pedig már a fogyasztói társadalomban való csalódás is a trendváltozás oka lehet. Kevesebben érzik úgy, hogy egy új ruhától övék lehet a világ, így a prioritások megváltozásával könnyen fordulnak ők is környezetbarát alternatívák felé.
Az elavulás bűvöletében
Gazdaságunk motorját jelenleg a termékek fizikai elavulásán kívül a pszichológiai elavulás jelensége is pörgeti. Ez a megvásárolt termék vonzerejének csökkenését vagy a vásárlói elégedettség elvesztését jelenti, amely abból fakad, hogy kijött belőle egy új, szebb, jobb változat. Ez főleg a ruhák és a műszaki cikkek területén figyelhető meg. A termék ekkor még funkcionálisan használható – tehát erre a problémára megoldás lehet a használt áruk piaca. Viszont korántsem biztos, hogy hosszú távon ez a legzöldebb megoldás.
– Először is, a használt termékek forgalmát az gerjeszti, hogy az emberek túlfogyasztanak, különben nem lenne ennyi használt áru. Másodszor pedig a környezetbarátabb vásárlási mód szintén túlfogyasztásra sarkallhat. Ez hasonló jelenség, mint amikor az energiatakarékos berendezések vásárlói több energiát fogyasztanak – figyelmeztet Csizmadia Máté.
Ilyenkor megszűnik a lelkiismeret-furdalás, többet engednünk meg magunknak, például használt ruhából többet veszünk a szükségesnél, magasabb hőfokra állítjuk az energiatakarékosabb fűtést, ahelyett hogy egy melegebb pulóvert vennénk fel. A szakember összességében mégis pozitívnak tartja a használt cikkek vásárlását, hiszen közismert, hogy a ruhák egyelőre csak kis mértékben hasznosíthatók újra, ami nagyrészt a hulladékégetésben merül ki. Továbbá a zöldebb viselkedés jelzést ad a piacnak és a döntéshozóknak, hogy változóban vannak a fogyasztói szokások és a társadalmi normák.
Hódít a használt bútor
Az Eurobarometer 2015-ös kutatása szerint az európaiak 55 százaléka venne használt bútort. Ami a kutatásban a legmeglepőbb, hogy bútorból szívesebben vennének használtat, mint ruhaneműből vagy elektronikai cikkekből. Mindez már hazánkban is látszik, az IKEA pedig ehhez csatlakozva tavaly óta lehetőséget ad a használt bútorok visszavitelére és eladására.
De a magyar vásárlóknál nem csak a modern használt bútorok népszerűek. A Remodel Stúdió régi kárpitos ülőbútorokat, foteleket, székeket újít fel.
– Vállalkozásunk 2014-ben nyert támogatást bútorfelújító műhely létrehozására, a projekt célja az volt, hogy a pályakezdő munkanélküli fiatalok tapasztalatokat gyűjtsenek. Amikor ez lezárult, úgy döntöttünk, visszük tovább a vállalkozást, hiszen mi és észrevettük a változó divatot – meséli Kis Mónika, a vállalkozás alapító-tulajdonosa.
Az ötvenes-hatvanas években gyártott bútorok egyre keresettebbek. A kereslet oka nem csupán az alacsonyabb ár, hanem az is, hogy a régi bútordarabok újra divatba jöttek; valamint a környezettudatosság: egyre többeknek fontos, hogy környezetbarát anyagokat használjanak fel a felújítás során, illetve hogy minél kevesebb hulladék keletkezzen. A nonprofit vállalkozás egyedi megrendelésre is készít bútorokat, miután sok darab már nem menthető meg eredeti állapotában, viszont készülhet belőle egy új.
Csere helyett javítás
Az újrahasználat olyan értelemben mindenképp a fenntarthatóság irányába mutat, hogy csökkenti a hulladék mennyiségét.
– Az EU hulladék-keretirányelve szerint a fontossági sorrend első helyén a hulladékmegelőzés áll, majd az újrahasználat és az arra történő előkészítés, csak a harmadik helyen van az újrahasznosítás – magyarázza Szabó György, a Humusz Szövetség programvezetője.
Az újrahasználat előkészítése a javítására, szervizelésére vonatkozik. A használt terméket sokszor hulladéknak minősítjük, pedig csak javítani kellene. Ráadásul ez kétszázszor több munkahelyet teremt, mint a hulladéklerakók és hulladékégetők létesítése, amely a hierarchia legalacsonyabb szintjén áll.
A szakember szerint ezért is fontos, hogy az FKF által működtetett újrahasználati központok nemcsak teljesen hibátlan termékeket vesznek át, hanem olyanokat is, amelyek javításra szorulnak. Ezeken a helyeken ugyanis leadhatjuk használt bútorainkat, illetve nagyon olcsón megvásárolhatjuk másokét.
Sokat tanulhatunk a szlovéniai Vrhnikában működő újrahasználati projektből, ahol a hulladékudvarban javítási, szervizelési, redizájnmunkálatokat is elvégeznek. A helyi lakosok tudják, hogy a leadott háztartási eszközeik, használt tárgyaik körforgásban maradnak: helyben vagy a belvárosi üzletben meg lehet őket vásárolni. A szolgáltatásnak köszönhetően a hulladékgazdálkodó az elmúlt hat évben 154 ezer eurót takarított meg, és mintegy 400 tonna szén-dioxid kibocsátását előzte meg. Figyelemre méltó a francia EPR-modell is, amely a feleslegessé vált bútorokkal kapcsolatban tartalmaz előírásokat. A bútorhulladékot elkülönítve gyűjtik, és a jogszabályok szerint a tulajdonos köteles a jó minőségű, felesleges bútorait olyan társadalmi szervezetek rendelkezésére bocsátani, amelyek meg tudják őket javítani, illetve a bútor tonnájának legalább 60 százalékát újra használni.
