Környezetvédők szerint kétes dicsőség: Magyarország igazi szalmaerőmű-nagyhatalom lehet, ha megvalósulnak a Nemzeti Agrárenergetikai Szövetség által szorgalmazott tervek. A következő években ugyanis mintegy tíz szalmával fűtött erőmű épülhet az ország különböző részein, Berettyóújfalutól Kalocsán át Bajáig és Vépig. Minden egyes létesítmény óriáserőmű lenne, 50 MW körüli elektromos teljesítménnyel. Amivel Magyarország kétszeresen is rekorderré válna: ekkora szalmaerőművek még sehol nem épültek a világon, másrészt az összesen 500 MW kapacitás is rekordnagyságot jelentene az ország energiaellátásában. Csakhogy már az első, Szerencsre tervezett létesítmény is hatalmas tiltakozást vált ki.

Nyugaton tizedekkorák

A szalma fűtési célú felhasználása nem ördögtől való gondolat. Szalmakazánok már egy ideje működnek Magyarországon – pontosabban olyan vegyes tüzelésű kazánok, amelyekben szalma is égethető. Ezeket gyakran barkácsmódszerekkel alakították át a szalmabálák, kockára vágott szalmatéglák fogadására. Földműves gazdálkodók ugyanis felismerték: jókora pazarlás, hogy a széna-szalma ott pusztul a földeken, miközben remek tüzelőanyag lehetne.

– Egy bála szalma csupán ezer forint, és három órán keresztül ég. Megfelelő kazánban 4-5 órán át képes meleget adni. Vagyis a fatüzeléshez képest mintegy 20 százalékkal olcsóbban tudja ugyanazt az energiát biztosítani – mondja Zsoldos György, a szalmakazánok forgalmazásával is foglalkozó Poly-mix Kft. vezetője.

Aki azért hozzáteszi: kizárólag szalmatüzelésre alkalmas kazánok még csak mutatóban találhatók Magyarországon. A magyar környezetvédelmi szabvány ugyanis szigorúbb az uniósnál, így a legtöbb ilyen termék nem tudja teljesíteni a szén-dioxid-kibocsátásra vonatkozó előírásokat.

Lengyelországban ugyanakkor számtalan szalmakazán működik, és az Európai Unió többi országában is engedélyezték a berendezéseket. Feldolgozott formában hivatalosan használják a szalmát fűtésre Magyarországon is, de kukoricaszárral keverve különböző brikettek alapanyagaként.

Nyugat-Európa azonban már túl is lépett a szalmakazánokon. Dániában, Angliában, Írországban, Ausztriában már elektromos áramot is termelnek szalmából. Angliában működik a világ legnagyobb szalmaerőműve, amely a tervezett szerencsi létesítmény háromnegyede, 38 MW elektromos energia előállítására képes.

A témában élen járó Dániában pedig már a nyolcvanas évektől kísérleteznek a szalma energetikai célú felhasználásával. Zvolenszky István mérnök adatai szerint, aki a témáról könyvet is írt, az északi országban egymillió tonna szalma felhasználásával 150 MW energiát állítanak elő.

A gazdák jól járnak, a szalmát ugyanis a búza árának feléért értékesíthetik, az önkormányzatok, kisebb faluközösségek pedig független energiaforrásra támaszkodhatnak. Dánia ugyanis monstre erőművek építése helyett kis szalmaerőművek rendszerével hálózta be az országot.

Ahogy a mérnök rámutat: a tipikus méret mindössze 2-9 (maximum 19) MW, ahová a farmerek maximum 20-30 kilométeres körzetből saját traktoros pótkocsijaikkal szállítják be a bálákat. Az áramtermelést ráadásul összekapcsolják a hőszolgáltató rendszerrel: a melléktermékként keletkező meleget helyi ipari üzemekbe, sőt a lakásokban levő fűtőtestekig vezetik. A kapcsolt energiatermeléssel egyébként az előállított elektromos áram mennyiségének duplájára rúgó hőteljesítmény is keletkezik.

A szállítás veszélyei

„1989 augusztusában a négyezer fős Haslev városkában alkalmam volt megtekinteni a világ első szalmaerőművének a próbaüzemét, ami önellátóvá tette a települést” – írja lapunknak Zvolenszky István. Az 5+10 MW teljesítményű rendszer kétezer lakás fűtését és elektromos szükségletét szolgálta ki. Az energetikai szakember hisz abban: Magyarországon is lenne létjogosultsága egy hasonló, mintegy 50 darabos kiserőmű-rendszer kiépítésének. Szalmából, kukoricaszárból ugyanis négyszer annyi fölöslegünk van, mint a jelenleg elégetett, kétmillió tonnára becsült tűzifa mennyisége.

– Nem biztos, hogy jó, ha nagy mennyiségben eltüzeljük a szalmát – int óvatosságra ugyanakkor Barótfi István, a gödöllői Szent István Egyetem létesítmény- és környezettechnikai tanszékének vezetője. – A földeken elbomló szalmahulladékoknak ugyanis szerepük van a talaj tápanyag-utánpótlásában. Másrészt a szalma az állatok almozásában is fontos.

Sőt, energetikailag is kedvezőbb lenne, ha az alomból keletkező trágyát inkább biogáz-üzemekben hasznosítanák. Nagy szalmaerőművek létesítése tehát csak olyan országokban képzelhető el, ahol óriási búzatermelő területek vannak, mint például Ukrajnában. A kicsiben történő felhasználás ugyanakkor követendő példa lehet. Ahogy a professzor mondja: ha valaki otthon összegyűjti a fölösleges szalmát, vagy egy-egy kisközösség szövetkezik hasonlóra, az még kedvező lehet energetikai szempontból. Ezt a mintát követik a 2-3 MW-os ausztriai falu-fűtőművek is. A lényeg, hogy az energianyereséggel milyen környezetterhelést (sőt esetenként energiaveszteséget) állítunk szembe.

– A szalma energiasűrűsége kicsi. Tíz MW teljesítmény előállításához 3-6 kamionnyi bálát kell szállítani. Ha ez több mint 100 kilométeres távolságról történik, jelentős üzemanyag-felhasználással, nagy porterhelést okozva, már nem biztos, hogy kedvező a beruházás mérlege. A professzor becslését továbbszámolva: a Szerencsre tervezett erőmű szalmaigénye 15-30 kamion, ráadásul olyan környéken, amely nem kifejezetten búzatermelő vidék. A nagy távolságról való szállítás helyett a professzor is úgy véli: 30-50 kilométernél messzebb nem szabad menni az alapanyagokért. És csak olyan helyen lehet felépíteni egy erőművet, ahol hosszú távon garantáltan rendelkezésre áll az alapanyag.

A zöldpolitika megcsúfolása

A Magyarországon felépíteni szándékozott szalmaerőművek azonban jócskán különböznek a dán vagy osztrák mintáktól. A létesítmények ugyanis a helyi közösségek helyett a tőkeerős befektetők érdekeit szolgálják, alapanyag-szükségletük pedig sokszorosa annak, mint ami szűkebb környezetükből beszállítható. S az sincs kitalálva, mit kezdjenek az áramtermelés melléktermékeként keletkező hőteljesítménnyel. Az erőművek megépülése esetén a beruházók ugyanakkor legalább évtizedig élhetnek az úgynevezett „zöldáram” támogatott átvételi árával. Ez pillanatnyilag 27 forint kilowattóránként, szemben a „normál áramért” fizetett 17 forintos tarifával.

A Magyar Villamos Művek a környezetbarát technológiák támogatására fizeti a mintegy 10 forinttal nagyobb összeget, azt azonban nincs joga vizsgálni, hogy egy adott beruházás ésszerű-e, avagy tulajdonosainak csupán az a célja, hogy minél többet rakhassanak zsebre az állami támogatásokból. Ráadásul emellett a beruházó további fejlesztési, és egyéb adókedvezményeket is igényelhet a zölderőmű építésére.

Magyarországnak az uniós előírások szerint 2020-ra 20 százalékra kell növelni a megújuló forrásokból származó energia arányát. Jelenleg 5 százaléknál tartunk, ennek döntő részét azonban úgy biztosítjuk, hogy régi, korszerűtlen erőműveket állítottunk át fatüzelésre – ezek az erőművek egyébként így szintén megkapják a „zöld áramért” fizetett magasabb átvételi árat. Az óriás szalmaerőművekkel vajon tovább folytatjuk az uniós zöldpolitika megcsúfolását?

Kárász Andor