A hazánkban termelt napi 1,3 millió műanyag zacskónak csupán 16 százaléka lebomló, s 25 százalékát hasznosítják újra. S ráadásul a lebomlónak hirdetett zacskókról is kiderül, hogy csak bizonyos speciális esetekben komposztálódnak.

Év elején súlyosan borzolta a kedélyeket, amikor a Környezetvédelmi Minisztérium többszörösére növelte a műanyag zacskók után fizetendő termékdíjat. Sőt, a fizetési kötelezettséget a zsemlék, húsféleségek, tejtermékek csomagolására szolgáló zacskókra is kiterjesztették. A szigor azonban nem élt sokáig. Mint az elmúlt években mindig, a minisztérium ismét puhított a rendeleten. Június elsejétől a cégeknek ismét csak a pénztáraknál kapott zacskókért kell fizetniük.

Meddő rendeletek

A magyar lakosság évi 300 ezer tonna műanyaghulladékot termel. Csak műanyag zacskókból napi (!) 1,3 milliót használunk fel. A legtöbb bevásárlás után azonnal a szemétbe kerül: a zacskók átlagos használati ideje mindössze 20 perc. A termék lebomlására ehhez képest szinte a végtelenségig: négyszáz évig kell várni.

A Környezetvédelmi Minisztérium évről évre felveti: tenni kéne valamit a nagyszabású környezetszennyezés ellen. Az 1995-től bevezetett termékdíj bevallottan azt a célt szolgálta, hogy visszaszorítsa a környezetet terhelő termékek fogyasztását, vagy hogy legalább a hulladékok hasznosítására ösztönözzön. A boltok pénztárainál ingyenesen osztogatott szatyrok, zacskók hirtelen fizetősek lettek. Néhány évvel később azonban megjelentek Magyarországon a nemzetközi hipermarket-láncok, amelyek üzletpolitikájába az is belefért, hogy magukra vállalják a fizetési kötelezettséget – hamarosan pedig e hálózatok elkezdték kijárni a különböző engedményeket. Így a termékdíjas rendszer magyarországi bevezetése óta nemhogy csökkent volna a hazánkban felhasznált műanyag zacskók mennyisége, hanem egyenesen növekedett. Ellentétben Írországgal, ahol a zacskó-termékdíj 2002-es bevezetése óta 94 százalékkal szorult vissza a műanyag csomagolások használata. Hogy ez nálunk is lehetett volna másképp, bizonyítja a Tesco kísérlete, amelyet a cég szóvivője, Hackl Mónika egy környezetvédő kiállításon ismertetett. A cég egyes vidéki áruházaiban 90 százalékkal esett vissza a műanyag zacskók forgalma, amikor néhány hónapra fizetőssé tették azokat.

Az elmúlt egy évben különösen élénk küzdelem zajlott a műanyag zacskók frontján. Az MSZP-s Oláh Lajos, a párt környezetvédelmi ügyvivője tavaly még egyszerű képviselőként javasolta: kötelezzék a boltokat, hogy csak lebomló műanyag zacskókat használhassanak – s amelyik mégsem, az a kiadott mennyiség 80 százalékát legyen köteles visszagyűjteni. A politikusból azóta államtitkár lett, ám elképzeléseiből semmi nem valósult meg.

A Vám- és Pénzügyőrség kezdeményezésére pedig év elején életbe lépett az üzletekben használatos zacskók egységes termékdíja, amely a legkisebb zacskókra is 8,30 forintos díjszabást írt elő. Az összeg meglehetősen bonyolult számítás eredményeként adódott. Eszerint a zacskók után (űrtartalomtól függően) 3-10 forint hasznosítási díjat (H-díjat) kellett fizetniük a forgalomba hozóknak. Ehhez adódott még tételenként 1,80 forintos forgalom ba hozói, s 3,50 forintos kereskedői egységes díjtétel (E1+E2). A három tétel összegéből így jött ki a 3 literes zacskókra a 8,30 forintos, a maximum 20 literesekre pedig a 15,30 forintos díjtétel.

A szabályozás kereskedelmi és csomagolóipari tiltakozások tömegét indította el. A Kereskedők Országos Szövetsége közleményben tette szóvá: előfordulhat, hogy a 8 forintos termékdíjú zacskóba csupán egyetlen kifli kerül, arról nem is beszélve, hogy a zöldségek, húsok, kimért tejtermékek esetében higiéniai előírás a műanyag zacskó.

A Csomagolási és Anyagmozgatási Országos Szövetség szaktitkára, Nagy Miklós lapunknak elmondta: a szigorítás oly mértékben visszavetette a műanyag zacskók iránti keresletet, hogy több száz fős leépítést volt kénytelen végrehajtani a szakma. Pedig még be sem indultak a hatóságok által ígért szigorú ellenőrzések, ahol kisboltosok tömegeinél tárhattak volna fel szabálytalanságokat. Bár a minisztérium rövid ideig érvelt, hogy a műanyag zacskók sok esetben papíralapúakkal is kiválthatók, végül visszakozott, s júniustól csupán a szállítási célú zacskókra tartja érvényben az előírást, a csomagolási célúakra ismét a régi, kilónként 44 forintos ár lép életbe.

Kivételek tengere

A magyar lakosság az elmúlt hónapokban vajmi keveset tapasztalt meg a Csaosz elnöke által emlegetett kereslet-visszaesésből. A péksüteményeket, felvágottakat, franciasalátákat, zöldség-gyümölcsféléket stb. továbbra is buzgón zacskózták – sőt jellemzően tételenként zacskózták – a bevásárlóközpontok. A Tesco, Auchan, Cora pénztárosai továbbra is kérés nélkül szortírozták legalább négy-öt ingyenes műanyag szatyorba a vásárolt árucikkeket.

Sőt, az utóbbi néhány évben már az is tipikussá vált, hogy a legkisebb boltok – illatszerárusok, állateledel-üzletek, könyvesboltok, trafikok – is ingyenes szatyrokkal kedveskednek vásárlóiknak. Mondhatni: jól rászoktattak minket a szatyorfüggőségre.

Míg szüleinknek természetes volt, hogy a boltba kosárral, vászonszatyorral vagy legalább többször használatos műanyag szatyorral induljanak el, a fogyasztói társadalom embere már ezen a minimális szinten sem hajlandó előre gondolkodni. Vagy ha mégis, az sem feltétlenül a környezet védelmére ösztönöz.

Egy internetes fórumon például ez olvasható: „alapvetően én is vászonszatyrot használok, de ha az Auchanba, Tescóba megyek, akkor elhozom a cuccot műanyag szatyrokban, ezeket remekül lehet utána szemetes zacsinak használni”. Így állhat elő, hogy a csomagolási és szállítási zacskókat is figyelembe véve, ma már egy család akár egy-másfél tucat műanyag zacskót is elhasználhat nagybevásárlásai során – s a kisebb, napi vásárlásoknál is elpazarol négy-öt zacskót.

A műanyag zacskók forgalmának visszaszorítását nagymértékben akadályozzák az elmúlt években kijárt kedvezmények és mentességek. Interneten találtuk a következő hirdetést: „cégünk a megfelelő hatóságokkal, felettes szervekkel való egyeztetéseknek megfelelően az alábbi termékdíjtételeket tudja alkalmazni: 3 literes zacskó 8,30 helyett csak 1,40 forint; a 20 literes 15,30 helyett pedig csak 2,80 forint – s ezt a termékdíjat is 100 százalékban átvállaljuk tisztelt megrendelőinktől”. A felhívott cégvezető egyébként nem kívánt nyilatkozni arról, hogy tudják biztosítani ezt a rendkívül kedvezményes árat.

A kedvezmények rendkívül bonyolult és széles körű tengerében ugyanakkor annyit tudni lehet, hogy azoknak a kereskedőknek, akik szerződést kötnek valamilyen koordináló szervezettel, csak az E1 és E2 díjtételeket kell befizetniük. Ilyen lényegében az összes nagy szupermarket és bevásárlólánc. Az 50 négyzetméternél kisebb boltokat pedig az E1 befizetése alól mentesítették a döntéshozók.

– A koordináló szervezet a sok ezer kibocsátó és a sok száz begyűjtő között tartja a kapcsolatot, működteti a rendszert – magyarázza Viszkei György, az Öko-Pannon Kht. ügyvezetője. A cég például csak a lakossági visszagyűjtés támogatására évi kétmilliárd forintot fordít. A rendszerhez csatlakozott kereskedelmi egységek termékdíjkedvezménye vagy -mentessége természetesen nem jelenti azt, hogy egyáltalán ne kellene fizetniük. A koordináló szervezet felé úgynevezett licencdíjat kell teljesíteniük. Ugyanakkor – ahogy az ügyvezető fogalmaz – a termékdíjak úgy vannak megállapítva, hogy ösztönözzék az üzleteket az újrahasznosító rendszerbe való belépésre.

Lebomló – vagy nem

A koordináló szervezetekkel együttműködő üzletláncok és boltok a termékdíj 80 százalékára kapnak kedvezményt. Sőt, a kedvezmény 100 százalék is lehet, ha a cég által biztosított zacskók legalább negyede lebomló anyagból készül. Ezt az úgynevezett bioplasztikot már jó néhány évtizede feltalálták, tömeges alkalmazására azonban csak néhány évvel ezelőtt kerülhetett sor, amikor kidolgozták azokat a gyártási módszereket, amelyek segítségével előállítása alig kerül többe, mint a hagyományos műanyagé. Az olaj helyett növényi alapanyagokból készülő szatyrok fény, hő és szárazság hatására több száz év helyett mindössze 500 óra alatt bomlanak le vízgőzre, szén-dioxidra és humuszra. A lebomló műanyagok előállítása az egykori 3-4-szeres ár helyett már mindössze 3-4 százalékkal drágább hagyományos társaiknál, jelenleg az unióban használt csomagolóanyagok 16 százaléka ilyen.

– A lebomló zacskók csak optimális feltételek között porladnak el gyorsan, ellenkező esetben a folyamat évekig eltarthat – figyelmeztet Szilágyi László, a Hulladék Munkaszövetség munkatársa. Ha tehát például a lebomló műanyagot a hagyományos műanyaghulladék közé dobjuk, lényegében ugyanúgy viselkedik, mint azok – hiszen nem biztosítottak a lebomlás feltételei. A Humusz és a Csaosz szerint is az jelenthetne megoldást, ha a lebomló műanyagokra külön szelektív gyűjtőrendszert állítanának fel – s a bioplasztik szatyrokat könnyen megkülönböztethetővé tennék –, erre azonban próbálkozások sincsenek.

Magyarország tehát több fronton is csökkenthetné a napi 1,3 millióra rúgó zacskómennyiség környezetterhelő hatását. A termékdíjnak és a koordináló szervezetek munkájának eredményeként a hulladékot újra lehet hasznosítani – ahogy a műanyagszemét 25-30 százalékából már így is szemeteslapátok, padok, közlekedési táblák, sőt ruhák készülnek. Még hasznosabb, ha zacskók minél nagyobb hányada készül biológiailag lebomló anyagokból – itt mintegy 16 százalékos aránynál tartunk. S a leghasznosabb az lenne, ha ezekre a zacskókra nem is lenne szükség, mert a tudatos vásárlók mellőznék ezek használatát, az üzleteknek pedig nem érné meg kínálni ezeket – ebben szinte semmit nem tudtunk elérni az elmúlt években.

A nagy üzletláncok igyekeznek a zöld gondolat élharcosának mutatni magukat. A Spar 42 forintért komposztálható, kukoricaalapú bevásárlótáskát kínál vásárlóinak, s a Tesco, Auchan hálózatában is 15-50 forintért elérhetők az úgynevezett zöld szatyrok, amelyek lebomló anyagból készülnek, többször használhatók, ráadásul ingyen kicserélik, ha megsérülnek.

Mindezek azonban csupán kirakatakciók addig, amíg a kevésbé környezettudatos vásárlók számára tucatjával osztogatják az ingyenes műanyag zacskókat.

Kárász Andor