Nettó kibocsátók vagyunk!
A Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Szövetsége és a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara megkongatta a vészharangot a hazai öntözési rendszer ügyében. Jakab Istvánt, a Magosz elnökét kérdeztük.
– Késésben van az ország a hatékonyabb rendszer kiépítésével?
– Az egyik fő gond a szétaprózottság. Ma két tárca, illetve több hivatal és szervezet kezeli a kérdést. A gyenge öntözés miatt öt év alatt annyit veszítünk, mint amennyiből megközelítőleg rendbe lehetne tenni az egész rendszert. Nem várhatunk, cselekvésre kényszerít bennünket a klímaváltozás, mert a halogatás egyre többe kerül. Átfogó nemzeti stratégiára van szükség, erről szól a kamarával közös 22 pontunk.
– Hol kellene kezdeni a változtatást?
– Társadalmasítani kell az öntözés ügyét, ami azt jelenti, hogy a folyamatokba be kell vonni a gazdákat és az önkormányzatokat is. Akkor siklott ki az öntözés ügye, amikor rendszerváltozást megelőző időszakban létrejöttek a vízgazdálkodási társulatok. Elvtársi közösségben működtek, állam voltak az államban. Nem gyötörte őket forráshiány, ugyanis minden gazdának, szövetkezetnek fizetnie kellett a társulati díjat, szolgáltatást viszont csak a kiválasztottak kaptak cserébe. A társulatok elhanyagolták a csatornákat, ellenben amikor jöttek az autópálya-építések a rendszerváltás után, a vezetők többsége kiszervezte a gépeket saját kft.-ikbe, és elvitték őket dolgozni az útépítésekre.
– Sokan azt mondják, alaposan elmaradt az ország öntözés tekintetében még a horvátoktól vagy a románoktól is. Miért?
– A konzervatív erők csődközeli országot örököltek 2010-ben. Érthető, hogy nem az öntözési rendszer helyreállítása volt a legsürgetőbb feladat. Ráadásul az Európai Unió nem támogatja az öntözést. Sőt, ellenzi, környezetvédelmi okokra hivatkozva. Igaz, a zöldek a természetes élőhelyek, a vizes területek megóvását követelik, másrészt viszont nálunk már egyetlen dunai duzzasztóból is óriási botrányt csapnának, jóllehet Bécstől fölfelé nyolcat is találni a folyón.
– Ha a statisztikákat nézem, csapadék, az van, ám egyre hektikusabb eloszlásban. Hogyan lehetne ezt megtartani?
– Van csapadék, de a földrajzi és időbeli eloszlása is nagyon megváltozott. Megesik, hogy 120 milliméter zúdul le egyszerre, és ezt a talaj képtelen magába szívni. Ráadásul sokszor akkor jön a víz, amikor a növények nagy része már kiégett. Korábban az árvizek miatt több ezer hektáros záportározók létesültek a Felső-Tisza-vidékén, de ezek nem alkalmasak huzamosabb tárolásra. Ha nincs áradás, akkor mezőgazdasági tevékenység zajlik bennük. A Magosz szerint úgy kell kiépíteni a jövőben az ár- és belvízvédelmet, hogy az egyben a gazdálkodás hatékonyságát is segítse. Vagyis a záportározók mellett szükség lenne állandóak építésére is. Ezzel növelhetnénk a felszíni vizek felületét, és így az unió kényes ízlésű bürokratáinak is megfelelhetnénk. Nettó vízkibocsátók vagyunk, hat köbkilométerrel több víz hagyja el az országot, mint amennyi a határain bejön.
– Milyen új technikai elemek kerülhetnek a rendszerbe?
– A főművek állami tulajdonban voltak, és ott is kell maradniuk. Azonban azoknak a csatornáknak nagy része, amelyek közvetlenül a földek mellett húzódnak, rossz állapotban van. A kormány biztosítja a főművek karbantartását, felújítását, és több területen zajlanak már a tervezési, kivitelezési munkák. Szolnok megyében, a Hajdúságban a Civaqua-projekt keretében és most Szabolcs-Szatmár-Bereg megye vízellátása érdekében zajlik a tervezőmunka. Csak önmagában a tervre 2,8 milliárd forintot adott a kabinet. Figyelünk a technikai fejlődésre is. Napelemrendszer létrehozásán gondolkodunk, ezzel az elektromos energiával emelnénk ki a vizet a csatornákból.
– Hogy állnak azok a kutatások, amelyek a szárazságot jobban tűrő növényfajták kapcsán folynak?
– Nagy vita zajlik a kérdésben. Mert a GM-növények köztermesztésbe vonását elutasítottuk, és el is fogjuk utasítani. A vita arról folyik, hogy fel tudjuk-e gyorsítani azt a folyamatot, ami a természetben nemesítői munkával 20-50 év alatt megy végbe. Ma már, a XXI. században, a birtokunkban levő tudás alapján mindezt 2-3 év alatt elérhetjük. Vajon minek számít, ha egy szárazságtűrő kukorica génjét beviszem egy kevésbé szárazságtűrő, de bő termésű kukoricafajta genomjába? Ez egy izgalmas kérdés. Az Európai Bíróság egyelőre elutasította, de nem kizárt, hogy újra napirendre tűzi. Szerintem lépnünk kell, ezt követeli tőlünk a klímaváltozás és a Föld népességének egyre intenzívebb gyarapodása is, amely jelentős többlet-élelmiszermennyiséget igényel. Az állattenyésztésben is zajlanak hasonló kutatások, amelyek eredményei egyre biztatóbbak… A fajidegen gén bevitelének viszont még a gondolatát is irtani kell.
