Eredetileg gazdasági célok vezettek bennünket – meséli Mihály György producer és egykori rockmenedzser, a családfő. – Üzletemberként egyébként is feladatom megérteni és figyelembe venni a világ tendenciáit, márpedig a víz és a gáz egyre drágább és értékesebb lesz. Ezenkívül olyan lányt vettem feleségül, aki már gyermekkorában is biozöldséget evett. Rendkívül boldog voltam, amikor kiderült, hogy az alacsony működési költséggel járó megoldások egybeesnek a környezetvédő építészet eljárásaival. Amikor két éve beköltöztünk a házba, jelentősen megváltozott az életvitelünk is. Például elhagytuk a televíziót, s tíz év után kiderült, milyen érdekes asszony a feleségem.

A család eredetileg egy iskola miatt költözött a faluba, mondván, a gyerekek így elsétálhatnak a suliba, s persze a levegő is tiszta. Egy ideig lakókocsiban éltek, majd egy erdő szélén megtalálták azt a telket, amire felépítették a környezetvédő megoldások tárházát felvonultató otthonukat. Ezek közül az egyik legkülönlegesebb, hogy feleannyi vezetékes vizet használnak, mint amennyi indokolt lenne ennyi lakóra, s eközben egy csepp szennyvizet sem termelnek.

Két gyűjtőrendszerük van, az egyikbe a WC, a konyha és a mosógép vize kerül, amely egy biológiai szennyvíztisztítón átfolyva gyökérzónás öntözésre használható. A speciális baktériumkultúrát általában havonta újra kell telepíteni – vagyis beleönteni a tartályba egy zacskónyit –, mivel a vegyszerek elpusztítják őket, de a Mihály család igyekezett annyira leszorítani a vegyszerhasználatot, hogy elég háromhavonta. Ez elsősorban egy aktív oxigénmolekulákkal működő, 14 éves Daewoo mosógépnek köszönhető, amelyet sajnos ma már nem gyártanak. Az annak idején átlagos áron vásárolt mosógéphez nem kell mosószer, sem melegvíz, ellenben 110 liter vizet igényel egy-egy mosás alkalmával. Ez a mennyiség mégsem sok, mivel a másik szennyvízgyűjtőből érkezik, azaz a fürdőkádból és a mosdókagylóból. Ezt egy Pontos nevű készülék szűri és csírátlanítja, s így kerül a mosógépbe, illetve a WC-tartályba.

A házban minden vizet újrahasznosítanak, amelyek végső helye egy szikkasztómezőn keresztül a kert gyökérzónája. Természetesen felhasználják a mechanikailag szűrt esővizet is, ez is a WC-tartályba és a mosógépbe vándorol.

Bár a család háza passzívnak indult és a légtömörségi mutatóknak meg is felel (Demokrata 2008/14., Aktív ember, passzív ház), végül mégsem lett az, részint a ház nem teljesen megfelelő tájolása, részint pedig a tömörfa ablakkeret miatt, amelyhez ragaszkodtak, pedig rosszabb hőátbocsátási értékkel rendelkezik. Ám így is csak 23 kilowatt órát fogyaszt évente a fűtésre négyzetméterenként (a passzívház felső határa 15 kilowattóra a nyári hűtéssel együtt). S bár nem felel meg a passzívház eredeti céljának – miszerint az épületben levő emberek, gépek, lámpák termelte hulladékhőből és a napsütés melegéből származó, úgynevezett passzív hő meghaladja a hőveszteséget, így nem kell fűteni –, a különbség azonban csak annyi, hogy ötezer forinttal emelkedik a villanyszámla a leghidegebb téli hónapokban.

A fűtésrásegítés ugyanis a meleg vizet is előállító hőszivattyúval történik (Magyar Demokrata, 2006/5., Fűt a talaj), ezért nincs a házon kémény sem. A két, nyolcvan méter mélyre lefúrt szondából kevés elektromos árammal működő gép nyeri ki a meleget, amely általában akkor kapcsol be, ha odakint mínusz 8-10 Celsius-fok alá megy a hőmérséklet. A benti, 22-24 fokos hőmérsékletet a falfűtés és az alsó szint mennyezetfűtése adja (itt irodák és raktárhelyiségek, az emeleten lakótér van). Nyáron a hőszivattyúval hűteni is lehetne, de eddig nem volt rá szükség, mivel a ház erdő mellé épült. A hőszivattyú mellett a fűtést szolgálja a két, hetvenwattos motorral működő hővisszanyerős szellőztetőrendszer is, hiszen a kiválóan szigetelt, így hermetikusan lezárt házban folyamatosan cserélni kell a levegőt. A telek végében, az erdőben található légbeszívóból származó friss levegő először 50 méter hosszan és két méter mélyen a földben kering, ahol állandóan 8-10 Celsius-fok van. Ezáltal a mínusz 15 fokos levegő télen már nullafokosra melegítve kerül a házba, míg nyáron 20-24 fokra hűtve. Emellett a hőcserélő szerkezetben még találkozik az elhasznált levegővel is, ezért igen alacsony a hőveszteség. A levegő útjába pollenszűrőt helyeztek, ha allergiás akadna a családban.

Ahhoz azonban, hogy ilyen kevés fűtés elegendő legyen, alapos szigeteléssel kell rendelkeznie egy háznak. A főfalakhoz polisztirol építőelemeket használtak, amelyek közé betont öntöttek, így kívülről harminc, belülről öt centiméter szigetelés övezi őket. A szerkezetépítésben a gyerekek is boldogan segítettek, hiszen a könnyű polisztirolpaneleket úgy lehet összeilleszteni, mint a legókat. A fal hőátbocsátási tényezője 0,09 lett, miközben a hazai szabvány 0,45, ami egy ma használatos téglából készült fal értékének felel meg. A tető szigetelése egy rendkívül érdekes és környezetbarát megoldással történt, a Thermofloc elnevezésű eljárás finn technológia. Rostosított és összetömörített újságpapírt a helyszínen egy nagy turmixgépre emlékeztető szerkezetben összekevernek, amely fellazítja, habosítja azt, majd a pépes eredményt befújják a tető alá. Mivel önterülő, hézagmentesen le tud szigetelni mindent. A vízszigetelést is újrahasznosított anyagokból oldották meg, a Sicofol elnevezésű rugalmas és hegeszthető fólia Kilián Árpád villamosmérnök találmánya. PVC-ből készül, előnye, hogy nyúlik, vagyis a lejtős telek miatt három részből épült ház természetes mozgása során nem szakad el. Ezenkívül kiszűri az uránérc bomlása során keletkező radont. A földből az alapon átdiffundáló radioaktív gáz a szellőztetések nélküli téli hónapokban fel szokott halmozódni egy-egy épületben, főleg ha azt műanyag festékkel vonták be.

Brit kutatók szerint egyébként ez a gáz okozza a tüdőrákos betegségek kilenc százalékát, és az összes daganatos betegség néhány százalékáért is felelős. (Szlovákiában és Csehországban például már nem lehet úgy házat, főleg áruházakat, nagy közösségi tereket építeni, hogy az ne volna védve ellene.) A nyílászárókhoz négy különböző anyagot használtak, az ablakokat kriptongázzal töltött, háromrétegű üvegek alkotják, aminek hőátbocsátási értéke 0,5, vagyis alig rosszabb, mint a téglafalé. Ugyanakkor nem pusztán a bravúros megoldások halmaza és az alacsony mutatók tesznek valóban ökoházzá egy ilyen épületet, hanem a benne élők gondolkodásmódja is, amelynek fő motorja Bolváry Réka, a családanya.

A ház központja a konyha, ahol felakasztott, facsappal nyitható zsákokban áll a tönköly, a rozs, a búza, a barna rizs és a zab, ugyanis egy kismotoros malom segítségével – ami pár éve ötvenezer forintba került – otthon készül a kenyér, illetve minden gabonaliszt, ami a főzéshez kell (a rizsliszt előnye, hogy nem csomósodik). A zabpehely pedig egyszerűen, egy kézi tekerésű szerkentyűvel is előállítható. Az ergonomikus konyha különböző magasságú munkafelületekkel rendelkezik, külön a gyúráshoz, a vágáshoz, a mosogatáshoz és a főzéshez. Az indukciós főzőlap és a gőzsütő természetesen energiatakarékos, mikró pedig nincs is.

– Az ivó- és főzővizet a közeli Kaán-forrásból hozzuk – meséli Bolváry Réka –, gyümölcslevet pedig a gyerekek által csak Hányómacinak nevezett gyümölcsprésből nyerünk. A takarítást vegyszermentesen, gőzzel működő géppel csináljuk, ami tényleg fertőtlenít, és tényleg minden mocskot leszed, ezenkívül szelektíven gyűjtjük a szemetet. A komposzthoz való növényi hulladékot egy szagmentesen zárható vödörben gyűjtjük a konyhapultba süllyesztve, hiszen így nem kell hajolgatni a krumplihámozásnál. A papírt, az üveget és a műanyag palackokat a szelektív hulladékgyűjtőbe visszük, a szerveset elégetjük. A kukába kerülő maradék hetente csak egy közepes zacskónyi.

Réka azonban arra a legbüszkébb, hogy elérte, az építkezés során csak öt konténer szemét termelődjön, pedig ez hasonló esetben 25 konténernyi szokott lenni. A másfél éves építkezésről film is készült Fészekrakók címmel, Mihály György régi álma volt ugyanis, hogy megörökítse egy család életének legkomolyabb beruházását és legnagyobb stresszel járó vállalkozását, amibe az gyakran bele is roppan. Az építőipar azonban a hiedelmekkel szemben minden kérdésre tud választ adni, csak jól kell tudni kérdezni – ehhez nyújt segítséget a dokumentumfilm.

Maga a családfő is öt éven át folytatott kutatómunkát, mielőtt a ház megépítésébe fogott, s bár minden hozzávaló anyagot, gépet és felszerelést meg tudott vásárolni Magyarországon, a technológiákról gyakran németül olvasott az interneten. Az egyik nemzetközi cég hazai leányvállalatának igazgatója például tőle hallott először az egyik, általuk forgalmazott termékről. A ház gyakorlatilag kísérletnek tekinthető, ezért a belefektetett pénzösszeg nem mérvadó. Olyan megoldásokat is tartalmaz, amelyek nem megtérülők, csak környezetvédők.

– E ház tapasztalataival a hátunk mögött ma már olcsóbban építünk fel energiatakarékos épületeket, amelyek tervezéstől függően csupán 5-10 százalékkal drágábbak a hagyományos házaknál – mondja Béleczki Attila, a generálkivitelező, a Bauland Kft. vezetője. – Egy felújításnál a hőszigetelés a leggyorsabban megtérülő befektetés, 15-20 centiméternyi már nagyon hamar visszaadja az árát. Emellett a hővisszanyerős szellőztetés is hasonlóan megéri, de ez csak az új építésű házaknál jöhet szóba. A hőszivattyúk megtérülési ideje viszont már hosszabb, 10 év, ekkor azonban új kompresszort kell venni hozzá, még ha a furatok szinte örök életűek is. Mivel a technológiák egyre fejlettebbek és a gáz egyre drágább, természetesen ezek a megoldások egyre rövidebb idő alatt visszahozzák a befektetett pénzt. De más esetben, így a vizet újrahasznosító rendszernél nem ez a szempont a lényeges. Eszmei értéke van. S nemcsak a nagybetűs Föld szempontjából. A Mihály család otthonában azt lehet érezni, hogy nemcsak ők alakítják a környezetüket egészségesre, takarékosra és közben kényelmesre, hanem a ház is formálja a személyiségüket, elsősorban a gyerekeik gondolkodásmódját.

Fehérváry Krisztina

További információ: www.feszekrakok.hu

Hulladékból szigetelés – Sicofol

Összehegeszthető, lágy szigetelőlemez és fólia PVC-ből, az eljárás feltalálója Kilián Árpád villamosmérnök. Kábel- és padlóhulladékot (linóleum) két hatalmas henger között gyúrnak addig, amíg újra massza nem lesz belőle. A Gombán található üzemből kikerülő anyagot talajvíz, üzemi és használati víz elleni szigetelésre, fal-, padló-, pince-, tető-, illetve ajtó- és ablaktok-szigetelésre használják. Alkalmas hígtrágya- és trágyatározók, komposztálók, öntöző-, csurgalék- és tűzivíztározók, halastavak szigetelésére. Sok környezetvédő beruházásnál alkalmazzák, így biológiai szennyvíztisztító, zöld tető, biofürdőtó építésénél. Amint a beton lépésálló, a fólia azonnal lefektethető, gyors, biztonságos és gazdaságos kivitelezést tesz lehetővé, nyirkos, téli időben is. Élettartama megegyezik az épületek élettartamával. A cég exportál Németországba, Ausztriába, Csehországba, Romániába, Ukrajnába is, Pozsonyban pedig gyártóüzemük is van.

Újságból szigetelés – Thermofloc

Az eljárás nyersanyaga kezeletlen újságpapír, amelyet először megtisztítanak az idegen anyagoktól és csírátlanítanak, továbbá elektromágnessel eltávolítják belőle a fémeket, például a gémkapcsokat. Ezután az őrlőmalomba kerül, a finn technológiának itt van jelentősége, mert a cellulózrost mérete és levegőfelvevő képessége befolyásolja, hogy később mennyire roskad meg és milyen mértékben vezeti a hőt. A speciális eljárásnak köszönhetően a cellulózrostok vattához hasonlóvá válnak. Ezután tűzvédelmi megfontolásokból, és a rágcsálóktól, rovaroktól való védelem érdekében a bór sóját adják hozzá. Ezt a természetes ásványianyagot elsősorban sivatagos területekről nyerik, és önmagában nem mérgezőbb, mint a konyhasó. A végeredmény 90 százaléknyi újságpapírból és 10 százaléknyi bórsóból áll. Az ökológiailag veszélytelen és újrahasznosítható szigetelőanyagot befúvásos eljárással juttatják a tetőkbe, falakba, födémekbe és padlókba. Az így keletkezett szigetelőréteg hézagmentes, kizárja a hőhidakat, és nem kerül többe, mint egy hagyományos, ásványi szálas hőszigetelés.