Termálvízzel fűtve
Európa második legnagyobb geotermikus távfűtési rendszere épül Szegeden. A beruházás eredményeként felére csökken a városban a távfűtésből származó szén-dioxid-kibocsátás. A környezetbarát energiaforrás felhasználásának komoly hagyományai vannak hazánkban, köszönhetően annak, hogy a Kárpát-medence kiugróan jó természeti adottságokkal bír. Már kilenc városban üzemel ilyen rendszer.
Hazánkban az elmúlt évtizedekben nőtt a biomassza, a biogáz, a depóniagáz, illetve a geotermikus energia részaránya is a távhőszolgáltatások terén, a termelők által felhasznált szén mennyisége pedig a felére csökkent – áll a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal (MEKH) 2020-as közleményében.
Teljesen környezetbarát
Magyarországon nagyjából 650 ezer lakásban működik távfűtés, ezekben több mint másfél millió ember lakik. A távhő napjaink meghatározó energiaszolgáltatása, nemcsak azért, mert kényelmes, biztonságos és versenyképes, de a fenntartható környezet egyik kulcstényezője is. Ugyanis a távhőrendszerek szinte bármilyen energiahordozót be tudnak fogadni.
Az alkalmazott energiaforrások közül a geotermikus energia a leginkább környezetbarát megoldás, nem jár károsanyag-kibocsátással, továbbá a felhasznált termálvíz visszasajtolása esetén megújulónak is számít. Hazánkban már kilenc településen használnak termálvizet távfűtésre, és most épül ki egy újabb rendszer Szegeden. Amikor 2023-ra elkészül, a reykjavíki után ez lesz a második legnagyobb Európában. Az ezekből kinyert hőmennyiségnek köszönhetően az eddig eltüzelt évi 30 millió köbméter gáznak csak a felére lesz majd szükség, tehát az ehhez kapcsolódó 45-55 ezer tonna szén-dioxid-kibocsátás is a felére csökken.
A korábbi tapasztalatok is alátámasztják e várakozásokat. A miskolci távhőszolgáltatást biztosító Mihő Kft. geotermikus rendszere több mint 730 ezer gigajoule geotermikus energiával több mint húszmillió köbméter földgáz elégetését váltotta ki, egyúttal 50 ezer tonna szén-dioxid kibocsátását spórolta meg.
– Az egy-két kilométer mélyre fúrt kútból 50-60 vagy akár 130 Celsius-fokos termálvizet lehet felszivattyúzni, de sokszor magától is feltör – magyarázza a rendszer működését Szita Gábor gépészmérnök, a Magyar Geotermális Egyesület elnöke.
A mélyből felhozott vizet azonban meg kell szelídíteni, mivel hajlamos arra, hogy korróziót okozzon, vízkő váljon ki belőle, sőt esetenként homokot is tartalmazhat. Ez pedig tönkretenné a rendszert, amelyben a termálvíz átadja a hőjét a fűtésrendszerben keringő víznek, vagyis felmelegíti.
– A lehűlt termálvizet ezután el kell vezetni. Ha elég jó minőségű, akkor lehet rá mondjuk fürdőt telepíteni, de Szentesen például a hetvenes évek óta egy mesterséges tóba engedik a vizet, amit azóta az élővilág is meghódított, ma már Natura 2000-es terület – mutat rá a lehetséges megoldásokra a szakember. A legjobb módszer a visszasajtolás lenne, ám ezt nem mindenhol lehet kivitelezni. Magyarország alföldi területein például homokkőbe kellene visszapréselni a vizet, amire biztonságos és olcsó módszer ma még nem létezik. Igaz, 2013-óta nem is kötelező a visszasajtolás.
Európa élén
Szentesen, Hódmezővásárhelyen, Győrben is van már geotermikus távfűtés, összesen kilenc magyar településen. Vagy ott van még Kistelek, Szolnok vagy Mórahalom, ahol szintén a földhőt használják fűtésre, még ha az itteni rendszerek jogilag nem is minősülnek klasszikus távfűtésnek. Mivel a lakossági távhő ára hatóságilag meghatározott, a fogyasztók pénztárcájukon egyelőre nem érzékelik a különbséget, a szolgáltatóknak azonban még a jelentős beruházási költségekkel együtt is versenyképes megoldás a geotermikus távfűtés.
– Már több mint száz éve használják épületek fűtésére a természetesen feltörő termálvizet, amely a geotermikus energia hordozója. Magyarországon igen jók az adottságok európai viszonylatban – mutat rá Szita Gábor. Már a XIX. század elején virágzott a kútfúró tevékenység, ennek köszönhetően ma több mint 60 ezer működőképes mélyfúrású kutunk van. Európa legmélyebb kútját Budapesten, a Városligetben létesítette Zsigmondy Vilmos: a közel ezer méteres vízkút akkor hatalmas teljesítménynek számított, a hazai szakemberek e tekintetben messze megelőzték korukat.
– 1929-ben Szolnokon már épület fűtésére használták a geotermikus energiát, ráadásul rendkívül előremutatóan leválasztották a termálvízről a kísérő gázokat, amelyeket egy közönséges robbanómotorba vezettek, így termeltek áramot – meséli az elnök. A két világháború között a kőolaj kutatása adott tisztább képet a termálmezőkről, főleg a második világháború vége felé, amikor a németek már elvesztették kőolajforrásaik többségét, és az ellátásokat magyarországi olajmezőkről akarták pótolni. Ennek során kiderült, hogy Magyarország területének kétharmada alatt van valamilyen hőmérsékletű termálvíz, amit a háború után el is kezdtek kihasználni, elsősorban a mezőgazdaságban, a fóliasátrak fűtésére.
Kényelmesebb a korszerűtlen
– A hatvanas években gyorsan fejlődésnek indult a geotermikus energia kiaknázása, amit 1975 és 1990 között egy mérsékeltebb felfutás követett. A rendszerváltás után a geotermikus szektor vállalkozásai jellemzően életben maradtak, de stagnált az ágazat egészen 2005-ig, amikor Magyarország uniós csatlakozásával megugrottak a fejlesztések a pályázati lehetőségek miatt – eleveníti fel az eseményeket a gépészmérnök.
Ám ez a lendület a szakember szerint 2013-ban megakadt, és az elmúlt években számos kudarcba fulladt próbálkozásnak is szemtanúi lehettünk. Például Kiskunhalason állami támogatásból olyan területen kezdtek el kutat fúrni, ahol igencsak kérdéses volt, találnak-e vizet. Nem is sikerült, pedig nagyjából tíz kilométerre onnan kiváló termálmező fekszik. Szita Gábor úgy látja, hazánk kiváló adottságait még mindig jobban ki lehetne használni, a potenciális kapacitásnak ugyanis jelenleg mindössze 10, legfeljebb 15 százalékát aknázzuk ki, és a Nemzeti cselekvési terv megújuló energiaforrásokra vonatkozó célját, a 15 petajoule hasznosítást sem sikerült 2020-ra elérni. Ezt részben magyarázza, hogy egy geotermikus távfűtési rendszer kiépítése jelentős beruházás, és minél távolabb esik a termálmezőtől a fűtendő terület, annál komolyabb infrastruktúrát kell kiépíteni, vagyis lassan térül meg. Magyarország sűrűn be van hálózva gázvezetékekkel, vagyis egyszerűbb és az induláskor olcsóbb szibériai gázt felhasználni. Pedig az több ezer kilométerről érkezik, miközben a termálvíz itt van alattunk. Egyébként gyakori probléma a fenntartható megoldásokkal kapcsolatban, hogy a meglévő infrastruktúra okán olcsóbb a hagyományos, szennyező megoldás. Pedig Szita Gábor szerint hosszú távon biztosan kifizetődő a termál, hiszen attól sem kell tartani, hogy a kút kimerülne, mielőtt visszajönne a befektetett pénz: a hatvan éve fúrt kutak a mai napig működnek. Emellett hazánk energiabiztonságát is növelné az itthon megtermelt energia.
