Fotó: shutterstock.com
A betétdíjas rendszer lenne a legjobb megoldás
Hirdetés

Négy hónapig egyezkedett az Európai Parlament és a tagállami kormányokat tömörítő EU Tanácsa, de megszületett a jogszabály, miszerint két év múlva Európa betiltja az egyszer használatos műanyagok egy részét. 2029-re pedig előírták a műanyag flakonok 90 százalékának összegyűjtését. Mindez alapjaiban változtatja meg életmódunkat, miután – legalábbis remélhetőleg – a betétdíjas és többutas rendszerek minden szinten történő elterjedését eredményezheti. A hogyanról nem szól a jogszabály, egyelőre összevissza terjednek jó alternatívák és a becsapós álmegoldások Európa-szerte.

Repül a tányér is

A jogszabály az egyszer használatos műanyag evőeszközökre, keverésre szolgáló pálcikákra, tányérokra, szívószálakra, fülpiszkálókra, léggömbpálcikákra, expandált polisztirolból készült poharakra és ételtartókra, továbbá az oxidatív úton lebomló műanyagokra vonatkozik.

Ez utóbbi kettő némi magyarázatra szorul. Az expandált polisztirolt habtálcaként is emlegetik, a hungarocellre emlékeztető anyag, általában forró ételt, italt tesznek bele, hátránya a többi műanyaggal szemben, hogy nem hasznosítható újra. Az úgynevezett oxidatív úton lebomló műanyagok pedig pár éve voltak divatban: különböző adalék­anyagok miatt aránylag hamar szétesnek. Egy ideig ilyen szatyrokat osztogattak az élelmiszer-áruházakban, a marketingjük alapján úgy tűnt, lebomlóak, és tapasztalhattuk is, hogy egy idő után valóban összetöredeztek, szétporladtak. De maga az anyag nem bomlott le, csak kisebb darabokban létezett tovább, és újrahasznosítása sem volt megoldva.

– A lebomló műanyag néven futó termékek egyelőre nem azt takarják, amit a fogyasztó elvár tőlük, vagy amit a reklám sugall – szögezi le Urbán Csilla, a hulladékgazdálkodással foglalkozó Humusz Szövetség elnöke. – Például mostanában egyre népszerűbbek a rendezvényeken a komposztálhatónak és lebomlónak mondott PLA-tányérok és -evőeszközök. Csakhogy ezek kizárólag ipari komposztálás során bomlanak le. Tehát be kellene gyűjteni őket, és komposztálóüzemekbe szállítani, ehelyett az emberek bedobják őket a kukába, és még azt is hiszik, végre tettek valamit a környezetért.

Ipari komposztálásukra ráadásul egy­előre nem is létezik Magyarországon hulladékgazdálkodási engedély – egy olyan üzemet, ami elkezdte őket a kerti hulladék mellett feldolgozni, meg is büntettek. Nincsenek szabványok sem, ami megkönnyítené a megkülönböztetést, begyűjtés, felhasználást.

– Óriási káosz van ezen a téren, Németországban például inkább kiszedik a biogáz- és komposztüzemekben az összes lebomló műanyagnak tűnő zacskót a szerves hulladékból, mert nem tudják, hogy az most valóban az-e, vagy sem – mondja Urbán Csilla. – De van jó példa is, Milánóban házhoz menő szerveshulladék-gyűjtés működik, a lakosok biológiai úton lebomló zacskókat kapnak, hogy abba rakják a konyhai szemetet, és ezek megjelenése egyértelmű a feldolgozóüzemek számára. Tehát ki kellene építeni egy szabványosított rendszert a lebomló műanyagokra, a hozzájuk tartozó hulladékgazdálkodási infrastruktúrával együtt. De ha ezekre állnánk át, valójában egy másik egyszer használatos termékre cserélnénk le az előzőt, amit újra és újra le kell gyártani, csak ráadásul magasabb költséggel. Bármilyen kényelmetlen és több odafigyelést, szervezést igényel az egyes emberek részéről, jobb lenne többutas, betétdíjas rendszereket kiépíteni.

Fém szívószál

Egyébként a papír sem olyan egyszerűen lényegül a környezetbe, mint ahogy azt gondolnánk. Már-már anekdotává vált egy kutatás eredménye, amelynek során Nagy-Britanniában leástak egy szeméttelep mélyére, és azt tapasztalták, hogy a százéves újságok kiváló, olvasható állapotban vannak. De természetesen a papír még mindig jobb megoldás, és a betiltott termékek egy része – például a fültisztító pálcika – helyettesíthető papírral.

A polisztirolt leszámítva az elviteles poharakat egyelőre békén hagyta az EU, de abban a javaslatban, amit az Európai Parlament tavaly ősszel jóváhagyott, még szerepelt, hogy az uniós országok 2025-ig legalább 25 százalékkal csökkentsék az egyszer használatos poharak forgalmazását. Ezen a téren is van becsapós változat: fenntarthatónak számít a papírból készült kávéspohár, csakhogy azt vékony műanyag fóliabevonat óvja meg az elázástól, aminek révén nem is újrahasznosítható, és a papír része is jóval később bomlik le.

– A legjobb természetesen az lenne, ha a fogyasztók előre gondolnának arra, hogy most enni, inni készülnek, és lenne náluk valamiféle ételtároló és kávéstermosz, akár napi szinten, akár egy fesztiválon – véli Urbán Csilla. – Emellett a betétdíjas rendszer megoldás lehet, ma már vannak olyan vendéglátó egységek, ahol az elviteles dobozt, poharat drágábban veheti meg az ember, ha viszont visszahozza, visszaadják neki a pénzt, vagy kap helyette másikat az új rendeléséhez. Így ki tudják mosni és újrahasználni a tárolót.

A szívószál kérdésköre nagy változást fog hozni, a gyerekek szeretik, illetve többek között a kórházakban, az idősek ellátásában is nélkülözhetetlen. De van alternatívája a műanyag változatnak, a bambusz és a fém szívószál, ezek speciális tisztítókefével együtt kaphatóak: betétdíjas rendszerben szintén használhatóak lesznek a fesztiválokon, szórakozóhelyeken. Létezik üvegváltozatuk is, ez azonban nyilván kevésbé praktikus.

A jogszabály emellett többek között a dohánytermékek és halászhálók esetében bevezeti „a szennyező fizet” elvet, tehát a gyártók felelősséggel tartoznak a begyűjtésért. Ez a két hulladéktípus nagyon gyakorta fordul elő az óceánokban, a cigarettacsikkel kapcsolatos másik probléma, hogy az emberek azt hiszik, lebomlik, ezért nyugodtan eldobják, pedig a filter műanyagból van.

Az újrahasznosítás is elvetve

Az új jogszabály szerint emellett 2029-re a műanyag flakonok 90 százalékát össze kell gyűjteni, 2025-re legalább 25 százalékukban, 2030-ra pedig már 30 százalékukban újrahasznosított anyagból kell állniuk.

Az eddig igencsak szigorú korlátozásokat látva felmerülhet bennünk a kérdés: miért csak 30 százalékukban legyenek újrahasznosítottak? A válasz egy újabb tévhit megdőléséhez vezet.

– Mindig hangsúlyozzuk az újrahasználás és megelőzés fontosságát, mert újrahasznosítani csak korlátozottan lehet a műanyagokat. Tehát amikor olyan terméket vásárolunk, amire az van írva, hogy újrahasznosított műanyagból készült, az maximum csak 30 százalékban tartalmaz ilyen összetevőt. Egyelőre nincs olyan technológia, amelyben ennél többet elviselne az anyag minősége. Az üveg és a fém végtelenszer és száz százalékban újrahasznosítható, a műanyag közel sem – mondja Urbán Csilla.

A szakértők egyetértenek abban: a műanyag flakonok 90 százalékát csak betétdíjas rendszerben lehet visszagyűjteni, miután még a házhoz menő szelektív hulladékgyűjtés sem elég ahhoz, hogy minden embert rávegyen az igénybevételére. Például Magyarországon a karton italosdobozok visszagyűjtési és hasznosítási aránya 2017-ben 20-22 százalék között mozgott. Az EU, Svájc és Norvégia 55 százalékban gyűjti vissza a műanyagot jelenleg a Plastics Europe szerint. Tehát ez a 90 százalék nem lesz könnyű feladat.

A betétdíjas rendszerben azonban a palacknak értéke van a fogyasztó számára, ha valaki el is dobja, esetleg más összeszedi, visszaviszi helyette, hiszen pénzforrás. Ráadásul így egynemű műanyaghulladék gyűjthető vissza, amit sokkal könnyebb újrahasznosítani.

– Már több nagy fesztivál lezajlott többször használatos poharakkal, betétdíjas rendszerben, tehát én ezt járható útnak tartom – mondja Tömöri Balázs, a Greenpeace szakértője. – Ugyanígy működhet ez a tányérokkal és evőeszközökkel is. Tavaly nyáron több szórakozóhely tesztelte, mi történik, ha a koktélokhoz nem automatikusan adnak szívószálat, hanem csak kérésre, így 70 százalékkal csökkent a felhasználás. Ennél bonyolultabb problémákra is van már működő megoldás, németországi élelmiszerláncokban vezették be, hogy a nyers húst polisztirol tálca és egyéb műanyagok helyett többutas, visszaadható műanyagba adagolva lehessen megvásárolni.

Jó hír, hogy a fiatalok szívesebben követik ezeket a lassan divatossá váló trendeket.

– Percenként egykamionnyi műanyaghulladék kerül az óceánokba, ezek tengereinkből való visszagyűjtése, takarítása horribilis költség ahhoz képest, amennyibe az újrahasználatot támogató betétdíjas rendszerek kiépítése kerülne. Az ötvenes évek óta legyártott műanyagoknak mindössze kilenc százalékát hasznosítottuk újra, és a közelmúltban szembesültünk ennek következményével: mikroműanyagok formájában ott vannak a palackozott és csapvizekben, a porhoz tapadva a levegőben, ételeinkben és a szervezetünkben – mondja Tömöri Balázs.

A műanyag egyébként 80 százalékban a szárazföldről kerül az óceánokba, elsősorban az ázsiai nagy folyókból. De ez valójában Európa és Észak-Amerika szemete, mígnem két évvel ezelőtt Kína kijelentette, hogy nem vesz át több műanyaghulladékot, idén márciustól pedig India is követte példáját. A mostani korlátozások bevezetésének részben ez az oka: Európa már nem tudja hova vinni a szemetét.