Évek óta figyelem. Évek óta vadászom. Évek óta hallgatom, ahogy mondják ájtatos arccal, fenyegető hangsúllyal, szikár tényközlésként vagy éppen érzelmes vallomásként. A mondat itt jár köztünk.

Be kell fejezni a rendszerváltást.Ezt mondta a Jobbik, amikor megindították harcukat a politikai egyszeregy ellen. Erről beszél a dühös és türelmetlen Momentum, előtte pedig ezt követelte a lázadó LMP. Vége-hossza nincs a rendszerváltás befejezésének – legalábbis szóban. Újabban erről elmélkedik a Mandiner ifjú szerzője is.

Szögezzük le: a rendszerváltás huszonhét évvel ezelőtt zajlott. A rendszerváltás befejeződött, a rendszerváltás lezárult. A negyedszázaddal ezelőtti tulajdonviszonyok megszilárdultak. A privatizáció lezajlott. A hajdani hóhérok meghaltak. Magyarország többpárti demokrácia, szabad választásokat tartanak, van parlament, működik a jogállam.

A rendszerváltás befejezését követelőket nem lehet komolyan venni. Mi, akik még emlékszünk a létező diktatúrára, pontosan tudjuk, hogy ami ma van, minden, csak nem diktatúra. Gondolkodó embereknek azt is felesleges bizonygatni, hogy az élet részben megoldotta, részben megoldatlanul feloldotta az akkori problémákat.

Ami kevés fontos dolog maradt, azt pedig a Fidesz-kormány sorra kipipálta: új alkotmányt kaptunk, a világ magyarsága szavazati jogot, megszületett az új médiatörvény, az egyszerűbb választási rendszer, a kisebb parlament.

Nem arról van szó, hogy a be kell fejezni a rendszerváltást afféle falszöveg, jelentése pedig nagyjából ennyi: engedjetek engem is a hatalom közelébe, nagyon sok jó ötletem volna?

Tartok tőle, hogy ez a mondat nagyjából ennyit ér.