Döbbenetes tény, de a civilizált országok közül a legtöbb nemi erőszak Svédországban történik, ahol az utóbbi két évtizedben négyszeresére nőtt a bejelentett esetek száma, a 15 évnél fiatalabbak sérelmére pedig hatszor annyi erőszakos közösülést követnek el, mint egy nemzedékkel korábban.

Ann Christine Hjelm svéd jogász 2005-ben kimutatta, hogy a nemi erőszak miatt elítélt tettesek 85 százaléka „külföldön vagy külföldi szülőktől született”, és állítását a Svéd Bűnmegelőzési Tanács (Brå) ugyanazon év júliusi jelentése is megerősítette azzal a kitétellel, hogy az erőszakos közösülések négyötöde észak-afrikai arab országokból (Marokkó, Algéria, Tunézia, Líbia) érkezett (muszlim) bevándorlók számlájára írható.

Maria Bäckman antropológus a nemi erőszakok számának drasztikus növekedéséhez kapcsolódó „muzulmán láncszemet” vizsgáló tanulmányában („Amikor a többségből kisebbség lesz. Svéd lányok egy többetnikumú külvárosban”, Oslói Egyetem, 2005) arról számolt be, hogy a svéd főváros Rinkeby nevű elővárosában kisebbségbe került svéd lányok közül sokan sötétre festették a hajukat, így próbálva elkerülni a harmadik világbeli bevándorlók szexuális zaklatásait.

Egyesek még ennél is szigorúbb óvintézkedéshez folyamodnak. Néhányan egy olyan övet terveztek, amelynek levételéhez mindkét kézre szükség van, és amely reményeik szerint megvédi őket az erőszaktól. „Ez olyan, mint egy fordított erényöv”, mondja a tervezők egyike, Nadja Björk (19) az AFP francia hírügynökségnek. Ezek az önvédelmi reflexek cáfolják a bevándorlók körében igencsak elterjedt előítéletes sztereotípiákat, miszerint a svéd lányok szexuálisan provokatív módon viselkednek, vagy hogy a szőkék könnyen megkaphatók.

Egy 2009-es tanulmány szerint a 6 százalékuk bevallotta, hogy az előző évben megerőszakolták, minden harmadikat pedig zaklatták vagy fenyegették (Aftenposten, 2009. szeptember 20.). Ezek után nem csoda, hogy az Aftonbladet napilap online felmérése alapján 82 százalékuk retteg az utcára menni sötétedés után. Nem mintha világos nappal nem fenyegetné őket a szexuális támadás veszélye, éppen ellenkezőleg. Nemrég például az egyik közfürdőben legalább harmincan nézték végig egy 17 éves lány megerőszakolását anélkül, hogy a kisujját is mozdította volna érte bárki. A stockholmi Husbybadet élményfürdőben 20 muszlim menekült követett el csoportos erőszakot egy 11 éves kislányon (friatider.se 2011. február 25.).

Olyan svéd lányokról is jelentek meg beszámolók, akiket a táncparketten támadtak meg és kaszaboltak össze késsel vagy borotvával bevándorló fiatalok. Az egyik 21 éves muszlim fiú, aki elismerte, hogy rossz véleménye van a svéd lányokról, vagy ahogyan ő nevezi őket, „kurvákról”, legutóbb azért került bíróság elé, mert a gyanú szerint kilenc lányt késelt meg különböző szórakozóhelyeken.

A svéd lányok és asszonyok sanyarú sorsa az ismert amerikai feminista író és aktivista, Naomi Wolf figyelmét is felkeltette, aki egy sajátos aspektusból tárgyalja a témát, nevezetesen a Wiki-Leaks-alapító Julian Assange elleni nemierőszak-vádak kapcsán a svéd hivatalos szervek részéről tanúsított feltűnő buzgóság és ugyanezen szervek által az egyszerű halandó panaszosok iránti szokásos nemtörődömség dichotómiájában.

Mint írja, „a svéd nők egyharmada vált szexuális támadás áldozatává tizenéves kora végére. Valójában egy 2003-ban közzétett tanulmány és további 2009-es tanulmányok szerint Svédországban legmagasabb a szexuális támadások gyakorisága Európában, és legalacsonyabbak között van a megoldott esetek aránya. Amikor kapcsolatba léptem a nemierőszak-áldozatokat támogató Terrafem stockholmi részlegével, egy önkéntes elmondta, hogy sok évnyi tapasztalata alapján a svéd rendőrséget, ügyészséget és bíróságot sohasem mozgósították egy állítólagos tettes üldözésére megközelítőleg is hasonló mértékben, mint Assange üldözésére. (…) Igaza van: az Amnesty International 2008-as jelentése szerint, noha a bejelentett nemi erőszakok száma 20 év alatt megnégyszereződött Svédországban, csupán az esetek 20 százalékában indítottak nyomozást, és miközben az üldözési ráta némileg növekedett az előző évekhez képest, amikor az esetek kevesebb mint 15 százaléka végződött a bíróságokon, a bejelentett nemi erőszakok tetteseinek elítélési rátája »ma kifejezetten alacsonyabb, mint 1965-ben volt«, aminek eredményeként »gyakorlatilag sok elkövető büntetlenséget élvez«.”

Naomi Wolf egy meglehetősen pikáns momentum feltárásával szemlélteti a svéd rendőrség Assange elleni aktivitásának abszurditását. „Az uppsalai nők 2006-ig egy rendkívüli akadállyal szembesültek az igazság keresése során: a város rendőrfőnöke, Göran Lindberg maga is egy sorozat-erőszaktévő volt, akit 2010-ben több mint egy tucat vádpontban találtak bűnösnek, köztük »súlyos szexuális támadások« elkövetésében. Az egyik áldozat tanúvallomása szerint azt mondták neki, hogy őt a rendőrfőnök erőszakolta meg, és hogy vádat fognak ellene koholni, ha bárkinek is szól az esetről. Lindberg a rendőrakadémia nemi erőszak elleni szóvivőjeként is szolgált. Az uppsalai rendőri erők, amelyek most Assange ellen nyomoznak, vagy sikertelenül nyomoztak, vagy egyáltalán nem voltak hajlandók nyomozni a szadista erőszaktévő ellen, akivel minden nap együtt dolgoztak.” (Sweden’s Other Rape Suspects, Project Syndicate, 2012. augusztus 31.).

(Folytatjuk)

Gazdag István