Értéktelen részvényekkel történő cégvásárlás, árufedezet eltüntetése, joggal való visszaélés. Saját bevallásuk szerint 250 céget is mozgatott az a szegedi központú társaság, amelynek szövevényes hálójában több milliárd forint tűnt el. A rafinált tranzakcióknak olyan országos társaságok is áldozatul estek, mint a Hungária Közraktár Zrt., vagy a Soltvadkert és Vidéke Takarékszövetkezet. Az ügynek MSZP-s önkormányzati képviselő érintettje is van.
Részlet egy telefonbeszélgetésből, amelyben Faragó Attilát, több cég tulajdonosát szólította fel a helyzet tisztázására a csoport Agro Coop vállalkozásának egyik irányítója, Dávid Péter.

„– Nem tudom, milyen jogcímen mehetett ki, hisz elméletileg az egy közraktározott áru volt!
– Volt a cégnek saját készlete.
– Hát ez érdekes!
– Mert előbb-utóbb azt nálad készleten fogják keresni!
– Ühüm. Azért nem ártana látni, hogy milyen mennyiség, mikor, milyen tételek! Küldj át valaki kompetens embert, aki érti az egészet!”

A lehallgatási jegyzőkönyv egyike a Faragó és társai ellen a kecskeméti törvényszéken zajló, bűnszervezetben elkövetett csalási perek bizonyítékainak. A rendkívüli, több milliárd forinttal terhelt visszaélés-sorozatban a vádlottak – vélhetően korrupciós hálót is szőve – a 2008–2009-es válság során a közraktározási rendszer gyenge pontjait használhatták ki. Ám egy másik per szerint a csődbe ment Soltvadkert és Vidéke Takarékszövetkezetből is próbáltak pénzt kiszedni.

Bankok a zavarosban
Az egykor piacvezető Hungária Közraktár felszámolásának előzménye a 2008-as válságra nyúlik vissza. Ekkor hirtelen nagyot esett a búza ára s a korábban remélt árakon jó ideig nem lehetett eladni a terményt. Több kereskedő vagy integrátor vállalkozás csapdahelyzetbe került: miközben a bankoktól havi kamatozású hitelt vettek fel a felvásárlás finanszírozására, mire ők tovább tudták volna adni az árut, felére zuhantak az árak és nyakukon maradt a tartozás. A kamat egyébként sem volt alacsony, havi 1,5 százalék. A nehézségeket azonban tovább fokozta, hogy a mindenhol jelentkező veszteségektől a bankok is szabadulni próbáltak, ezért – a szerződések felmondásának kikényszerítésére játszva – némelyik 4,5 százalékra is felemelte a kamatot.

A hiteleket jellemzően három bank, a CIB, a Raiffeisen és az Erste úgynevezett Készletezési Kft.-i nyújtották. E társaságok működése már eleve a magyar jogrendszer határterületein történt. A törvény szerint ugyanis hitelintézetek többségi tulajdont semmilyen piaci vállalkozásban nem tarthatnak fenn – márpedig e cégek hivatalos fő profilja „vegyestermékkörű nagykereskedelem” volt. Még érdekesebb volt azonban a társaságok által nyújtott kölcsönök formája, azokat ugyanis kereskedelmi ügyletekként könyvelték el. Ahogy egy PSZÁF-vizsgálat már 2007-ben megállapította: ennek lekönyvelésére színlelt szerződéseket kötöttek, amelyben a banki cégek papíron megvásárolták az árut – ami valójában a helyén maradt, az adásvétel során jellemzően meg sem tekintették –, majd néhány hónappal később a vállalkozások olcsóbban „visszavásárolták” azt. A két ár különbözete adta a kamatot. Erre azért volt szükség, mert e speciális konstrukció segítségével a bankok olyan társaságokat is finanszírozhattak, amelyek gazdasági mutatóik alapján nem lettek volna hitelképesek. A zavaros viszonyok fenntartását vélhetően a pénzintézetek politikai háttere is elősegítette: a CIB Készletezési Kft. vezetője például ifjú Horn Gyula, a korábbi szocialista miniszterelnök fia volt.

A CIB Bankról a PSZÁF vizsgálata megállapította: a Készletezési Kft. működése olyannyira fiktív volt, hogy annak egyetlen alkalmazottja sem volt, a szervezetet a bank emberei működtették. Ebből adódóan a cégnek kereskedelmi képesítésű szakembere sem volt, nem beszélve arról, hogy az üzleti modellt búza mellett műtrágyára is alkalmazták, ami a veszélyes anyagokra vonatkozó speciális ismereteket igényelt volna. Ennek ellenére végül a társaságot nem marasztalta el a felügyelet, az indoklás szerint azért, mivel nem volt jogosultsága kereskedelmi vállalkozások ellenőrzésére – csupán egy körlevelet adott ki a konstrukció jogi kockázatairól.

Megbüntette ugyanakkor a CIB-et az APEH, amely az egyik egymilliárdos tranzakcióval kapcsolatban megállapította: a pénzintézet elmulasztotta befizetni az oda-vissza tologatás eredményeként keletkezett nyereség áfáját. A bank eredeti tevékenységi körében, kamatnyereségként persze erre nem is lett volna szükség, hiszen a kamat áfamentes. A kiszervezett kereskedőtársaságok működése azonban már áfakörbe tartozott volna. Ez is mutatja, hogy a pénzintézetek furcsán, tudathasadásosan kezelték ezt a fajta árupiaci jelenlétet: a finanszírozást előbb kereskedelmi tevékenységnek álcázták, ám e tevékenység eredményét már finanszírozási tevékenység bevételeként próbálták elszámolni. Az APEH ugyanakkor teljes szélességében nem vizsgálta a banki készletező kft.-k adófizetését, noha a pénzintézetek az említett összegnél lényegesen nagyobb, évente vagy százmilliárd forintnyi árut hiteleztek ily módon.

Eltűnik az áru
A finanszírozási konstrukcióval élő cégek közül az árak zuhanása a búzapiacon a Békés Agrár Kft.-t hozta nehéz helyzetbe. A műtrágyapiacon pedig a Kontirex Kft. helyzete vált kilátástalanná. A mű­trágyapiac 2008-ban a búzához hasonlóan omlott össze: a vevők sorra mondták le a megrendeléseket, az árak zuhanni kezdtek, miközben az említett banki társaságok kamattal együtt várták vissza kihelyezéseiket. Óriási pénzekről volt szó: csak a Kontirex árukészletét közel 8 milliárd forinttal hitelezték a pénzintézetek.

Ekkor jelent meg a színen Faragó Attila, aki nem sokkal korábban a Zalabaromfi csődjével kapcsolatban került a hírekbe. Az általa is vezetett vállalkozás egy évvel korábban 1,2 milliárd forintért vette meg felszámolójától a húsipari céget, majd a működésre 1 milliárd forint vissza nem térítendő állami támogatást kapott, ám rövidesen újra csődbe ment. 2011-ben Faragó Attila egyébként rövid ideig a Vasas futballklub tulajdonosaként is feltűnt, ahonnan 2012 tavaszán a játékosok több havi fizetésének elmaradása mellett távozott.

A kétes hírű üzletember tehát a bajba került vállalkozásoknak felajánlotta: politikai-banki kapcsolatai segítségével rendbe teszi a hitelintézeti tartozásokat, amennyiben eladják csoportja számára a cégeket.

Faragó Attila látszólag óriási vagyon fölött rendelkezett: Dettmann & Connery Kft.-jének az alaptőkéje 10 milliárd forint, Seviép Kft.-jének az alaptőkéje 2 milliárd forint volt. Üzleti partnerei nem tudhatták: valójában a szédítő összeg értéktelen Bábolna-részvényeket takar. A magyar mezőgazdaság egykor kiváló nagyüzemének felszámolásáról négy év kínlódás után 2008-ban döntöttek, a társaság részvényeit azonban ekkor még tőkeként vették figyelembe a cégek alapításakor. A bizalmat tovább erősítette, hogy Faragó még a válság előtt Magyarország legnagyobb közraktározással foglalkozó cégét, a Hungária Közraktár Zrt.-t is megvette, vagyis a búzának és a műtrágyának biztosított helye volt. A Hungária Közraktár élére Laurer Istvánt állították, aki most szocialista képviselőként a szegedi önkormányzat pénzügyi bizottságának az elnöke.

Előbb a Kontirex döntött úgy, hogy él az ajánlattal. Bár tulajdonosai meglepődtek, amikor a kialkudott vételárat Bábolna-részvényekben kapták meg, de azt hitték, legalább megszabadulnak a bankok számára fizetendő, fojtó kötelezettségektől. A hitelintézetek által papíron már megvásárolt műtrágyát tehát a Kontirex a Hungária Közraktárnál helyezte el, hogy majd onnan új tulajdonosa „visszavásárolhassa”. A számításoknak azonban keresztbe tett, hogy a Készletezési Kft.-n elszenvedett tízmilliárdos veszteség miatt 2009 elején leváltották a CIB Bank magyarországi igazgatóját.

2009 tavaszán a Hungária Közraktár arról értesítette a CIB Bankot, a szintén finanszírozó K&H-t és a Kontirex Kft-t, hogy biztonsági okokból egy bérelt szegedi raktárba telepíti át a bank tulajdonát képező, 1,5 milliárd forint értékű műtrágyát. Hogy az anyaggal a következő hónapokban mi történt, nem lehet tudni, a szegedi telep tulajdonosai ugyanis – bérleti díj elmaradásra hivatkozva – jó darabig nem engedték be a raktárakban sem a cégek, sem a bank, sem a hatóságok képviselőit. S mire a kapuk újra megnyíltak, a műtrágya eltűnt.

Hajléktalan a vezetésben
A bankok és a közraktár közös feljelentésére indított műtrágyaperben sikkasztásért a Kontirex korábbi tulajdonosát és ügyvezetőjét marasztalták el. A per szakértői anyagaiból azonban kiderül: mivel a tulajdonosváltás időszakában raktárfelmérés nem történhetett, valójában nem tudható, hogy a készlet előtte vagy utána tűnt el. A Kontirex új igazgatója egyébként az a Dávid Péter lett, akinek telefonos beszélgetéséből már idéztünk, s akinek másik vezetett cége, az Agro Coop viszont adott el ugyanebben az időszakban búzát és műtrágyát is ugyanarról a telepről…
A készletet elméletileg értékesíthette az a hajléktalan ügyvezető is, akit a két vezetőség időszaka közé, egy hónap időtartamra iktattak a cég élére. A személycserékről mindenesetre ez olvasható a lehallgatási jegyzőkönyvben: „eltűnt egy csomó készlet, meg lett utaztatva az országban, akkor ezt úgy kell csinálni, hogy akadályoztatni az ügyet, és akkor rá lett írva hajléktalanokra az egész”.

A Hungária Közraktározási Zrt. felszámolását 2010 végén rendelte el a bíróság. A piac legnagyobb szereplőjének összeomlásáról csak egy szűkszavú közlemény jelent meg: a hatóságok egy ellen­őrzés során a működés személyi, tárgyi és anyagi feltételeinek hiányát állapították meg. A Hungária Közraktárból eltűnt, több milliárd értékű árut soha senki nem térítette meg a károsult pénzintézeteknek.

(folytatjuk)

Kárász Andor