A káosz vörös grófja

Milyen ember volt gróf Károlyi Mihály? Honnan jött és hová tartott? Ő vezette az őszirózsás forradalmat 1918 novemberében, új, de rövid életű társadalmi rendszert teremtve Magyarországon. És ő adta át a hatalmat 1919 márciusában a kommunistáknak, akik aztán véres ámokfutásba kezdtek. Raffay Ernő történésszel beszélgettünk.

Fotó: Vermes Tibor/Demokrata

– Mikor lépett a politika színpadára Károlyi Mihály?

– A történelmi Károlyi családból származott, óriási birtokok, paloták, pénz és vagyon jelentett a Károlyiak számára anyagi biztonságot, és társadalmi beágyazottságot. Mihály azonban azon magyar főrendek közé tartozott, akik már az első világháború előtt is nagyon furcsa emberekkel kerültek politikai kapcsolatba.

– Több Károlyit is jellemzett ez, vagy csak Mihályt?

– Csak Mihályt. Testvére, gróf Károlyi Gyula, aki 1931-1932-ben, a gazdasági világválságból való kilábalás idején lett miniszterelnök, szintén politizált, de ő kiváló és tehetséges ember volt. Így is őrzi alakját az emlékezet, míg Mihályt negatív figurának tartja maga a Károlyi család is, szégyellve, hogy már az első világháború előtt is csak vörös grófként emlegették mindenfelé. A vörös jelző azért érdekes, mert Károlyi Mihály eredetileg a Függetlenségi és 48-as párt tagja volt. Egy rövidke időt leszámítva végig ellenzékben politizált, Kossuth Ferenc pártelnök halála után a függetlenségiek vezetője lett. Ekkor jöttek a furcsa emberek.

– Gróf, aki vörös… Végül is kellett hogy legyen valamilyen mértékű szociális érzékenység a családban, Mihály nagybátyja, Károlyi Sándor híres is volt erről, ő alakította meg például a legendás Hangya szövetkezetet.

– Károlyi Sándor az agráriusok vezér­egyénisége volt. Két csoport vívta harcát akkor a gazdasági életben, ami egy idő után politikai-ideológiai küzdelemmé is változott. Az egyik oldalon az agráriusok, vagyis a keresztény földbirtokosok álltak, a másikon a merkantilisták nagytőkései. Mihály azt írta az emlékirataiban, hogy ő rendszeresen beszélgetett a nagybátyjával, Károlyi Sándorral, aki egyszer a kezébe adta Karl Marx Das Kapital, azaz A tőke című művét. Mondván, ebben leirattatott, hogy a zsidók miként gyarmatosítják a világot. Mihály elolvasta a könyvet, majd több más, hasonló szellemű kötetet is, és ekkor kezdett közel kerülni ahhoz a hazai baloldalhoz, amelynek két ága volt, ezekkel alakított kormányt 1918 őszén. A kultúrharcos küzdelemben három nagy ideológia küzdött idehaza, a konzervativizmus, a szocializmus és a liberalizmus. A szocializmus és a liberalizmus, mint tudjuk, eszmetörténeti szempontból ugyanannak a baloldali gyökérzetnek a két ága. A szocialisták a munkásság érdekeiért szálltak síkra, a liberálisok pedig a kozmopolita polgárságot gyámolították. Mindkét vonal megrögzötten ateista volt. Amikor az ellenzékben levő Károlyi Mihály és pártja szembekerült a konzervatív kormányokkal, nem volt más lehetősége, mint szövetséget kötni a baloldal e két ágával. A mai Petőfi Irodalmi Múzeum Károlyi palotája volt, oda jártak hozzá a baloldali vezetők egyeztetni. PIM és Károlyi, szimbolikus egybeesés. Jászi Oszkár a szabadkőműves Martinovics páholyban egyesítette az összes jelentős, hazai, liberális és szocialista személyiséget. Károlyi nem lépett be, de itt találta meg a szövetségeseit.

– Mit szólt ehhez a magyar úri osztály?

– A konzervatív-liberális politikusok, Tisza gróf, Wekerle vagy ifjabb Andrássy Gyula gróf nem álltak szóba Károlyival. No, a köszönés! Tisza egy napon betért a Nemzeti Kaszinóba, és köszöntötte az ott lévőket. Ott volt Károlyi is, aki viszont nem köszönt vissza Tiszának. Tisza elküldte hozzá a segédeit. A kardot választotta, mert a pisztolyhoz már nagyon rosszul látott. Károlyi itt úriemberként viselkedett, elfogadta a kardot. Tisza több mint harminc sebet ejtett Károlyin, ő kettőt Tiszán. A párbaj megvolt, de a kibékülés elmaradt. Miután 1918 őszén megölték Tiszát, egy arisztokrata, báró Radvánszky Béla bejelentést tett a hatóságoknak, amelyben a vesztes párbaj kapcsán Károlyit a gyilkosság felbujtójának nevezte.

– A vörös gróf értett a gazdálkodáshoz?

– Nemigen. Züllött figura volt, ismert szoknyapecérként és kártyásként habzsolta az életet. Az első világháború előtt liberális szellem jellemezte Magyarországot. És ahol liberalizmus van, ott hedonizmus van. Károlyi, az általa meghirdetett földosztás során adósságokkal súlyosan megterhelt holdjait is osztani akarta.

– Miért pont őt nevezte ki miniszterelnöknek József nádor 1918 őszén? Lett volna alkalmasabb figura is.

– Az addig szerepet vivő politikusok, főként a háború és az abból fakadó nehézségek miatt, népszerűtlenek voltak Budapesten. Károlyi viszont népszerű. Sőt, a legnépszerűbb a fővárosban. Tudni kell, itt volt a legerősebb a szociáldemokrata párt, az ország 102 szabadkőműves páholyából itt működött a legtöbb, szám szerint 32, ezek behálózták egész Budapestet. És a szocdemekkel együtt Károlyi kezére játszottak, aki miniszterelnökké való kinevezése után egyetlen nap alatt kormányt alakított, ahová liberális és szocialista barátait vitte be, rájuk épített.

– Addigra a szociáldemokrata propaganda már megdolgozta a frontok katonáit…

– Őket elsősorban a liberális szabadkőművesek vették kézbe. Már 1917-ben megkezdték a föllazítást, méghozzá igen átgondolt és tervszerű módon. A Károlyi-kormány képében – a magyar történelem során először – a baloldal került hatalomra. A kabinet tagjai közül négy miniszter és nyolc államtitkár szabadkőműves volt. A tizenkét emberből pedig kettő keresztény. Egyébként ilyen liberális és szocialista összeborulás történik majd 1994-ben, az MSZP és az SZDSZ házasságával is.

– Milyen tervekkel látott munkához Károlyi kormánya?

– Meg akarta teremteni azt, amit az 1901-ben megalakult Társadalomtudományi Társaság már idejekorán felvázolt. Jászi Oszkárék előbb kiszorították ebből az intézményből a jobboldali gondolkodókat, majd egy nagy baloldali agytrösztöt csináltak belőle. Közel húsz éven át készült a baloldal a kormányzásra. Nagy célokkal. Például a magyar királyság megsemmisítésével, a magyar népköztársaság megteremtésével, a keresztény egyház elleni harccal, a konzervativizmus szétzúzásával. Amikor Jászi 1918-ban a budapesti egyetemek kormánybiztosa lett, azt a feladatot kapta, hogy söpörje ki a konzervatív professzorokat. Tehát nem Szakács Árpád találta ki a kultúrharc fogalmát, ő csak rámutat a mai helyzetre. Károlyiék szociális egyenlőséget, földosztást akartak. És jött az első nagy hiba, leszerelték a hadsereget. A haza védelmét elvetették, át akarták adni a magyar földet a cseh-román-szerb csapatoknak, a békeszeretet jegyében. Amikor a német Mackensen vezértábornagy és serege hazafelé tartott Romániából, Károlyiék lefogták és internálták a tábornokot Gödöllőre. Nem ők vették meg a németek fegyvereit, hanem az erdélyi román nemzeti gárdák.

– Erőskezű politikus volt Károlyi Mihály?

– A Károlyi-kormány feloszlatta a parlamentet, és egy alig több mint húszfős nemzeti tanácsra ruházta át a szerepét. Ez a tanács nevezte ki államfővé Károlyit 1919 januárjában. Kezdett minden szétesni. Arra sem volt képes, hogy biztosítsa a korábban vele szimpatizáló budapesti lakosság ellátását. Gyönge ember volt, balos „barátai” irányították.

– Keresd a nőt, mondja a francia…

– Károlyi felesége, az arisztokrata Andrássy Katinka igencsak élvezte, hogy ő a vörös gróf felesége. Komoly hatása volt Károlyira, de Jászinak még nagyobb. Főként ő, illetve Szende Pál, Kunfi Zsigmond voltak Károlyi környezetének hangadói. Ők mind Jászi Martinovics páholyához tartoztak. Zavaros viszonyok alakultak ki. Láthatjuk, ha nincs Magyarországnak egy erős akaratú miniszterelnöke, aki kezében tartja a kormányt és a parlamentet, valamint képes megérteni a nagy történelmi folyamatok lényegét, akkor ennek az országnak vége.

– Igen, de 1919 januárjában mégiscsak felismerte Károlyi, hogy baj van. Megvilágosodott?

– Lehet, ám furcsa megvilágosodás volt ez. Egyre beljebb nyomultak az országba a román, cseh és szerb csapatok. Rádöbbent, hogy ha nem csinál sürgősen valamit, akkor a kisantant széttapossa az ő forradalmát. Nem a hazát akarta megmenteni, hanem a forradalom nyomán keletkezett rendszert. Az ő rendszerét. Március 2-án viszont már úgy beszélt a Székely Hadosztály katonái előtt Szatmárnémetiben, hogy ha kell, fegyverrel is felszabadítjuk ezt az országot. Csak az a gond, hogy ezt 1918 októberében kellett volna mondania.

– Miért adta át a hatalmat a kommunistáknak?

– Károlyiék lecsukatták a KMP vezetőit, például Kun Bélát is. Nemcsak jobbra, de balra is ütni akartak, féltek egy kommunista hatalomátvételtől. Csakhogy saját kormányának radikálisabb emberei, mint Kunfi Zsigmond, Rónai Zoltán, a kommunistákhoz húztak. Titokban bejártak Kun Béláékhoz a gyűjtőfogházba. Tárgyaltak velük, és együttesen elhatározták, hogy fölborítják a Károlyi-kormányt. Meg is buktatták a vörös grófot. Nem tudott a szervezkedésről, végül elé tettek egy papírt, rajta a szöveggel, hogy „átadom a hatalmat Magyarország népének”. Ezután megalakult a 19 fős Forradalmi Kormányzótanács, benne két kereszténynek született politikussal. Uralomra jutott az a szellemiség, amelynek modern változatát ma a CEU-n oktatják.

– A második világháború után Károlyi Mihály még egyszer és utoljára még visszatért a színpadra.

– Egy francia üdülőhelyen töltötték emigráns éveiket a feleségével, de Rákosiék hazahívták. Vastapsot kapott a parlamentben. Felkérték, legyen az ország párizsi nagykövete. Vállalta, de amikor Rákosi likvidálni kezdte Károlyi barátait, a gróf hazajött és leszidta Rákosit. Majd távozott. 1955-ben halt meg, a franciaországi Vence-ben. A rendszer 1956-ig hallgatott Károlyiról, és csak 1968-69 táján rehabilitálta őt az akkori történetírás. Varga Imre mindjárt készített is egy szobrot róla, ami később az SZDSZ búcsújáró helye lett. Ma is tiszteli több történész, még egy-két jobboldali is, főként a földosztásért és az általános titkos választójog tervezett bevezetéséért. 2012-ben a szobrot az Orbán-kormány elvitette a Kossuth térről. Én úgy látom, hogy inkább Horthynak kellene egy szép lovas szobrot állítani a Parlament előtt.

Összeállítás az őszirózsás forradalomról